Tudták Önök, hogy a Ministryben maga Kozsó énekel? (Huszti fotós megjegyzése, ugyanis ő közelről is látta: "Kozsónak azért több foga van.") Az első perctől kezdve kíméletlen, zajos indusztriál metált kapnak a napsütötte, homokos strandon álldogáló és üldögélő látogatók, mi ezeket az első perceket Al Jourgensen énekes mikrofonállványának megfejtésével töltjük, csontokból összeszerelt, aganccsal díszített chopperkormányról van szó, igazán tetszetős. Aztán már csak a gyomorfalszaggató lábdobokkal és a nyomasztó vizuállal tudunk foglalkozni, a világ szörnyűségeiről van szó, háború- és Bush-ellenesség, ilyesmik.

Ismerőseink rémülten menekülnek a környékről, valahol megértjük, ezzel együtt elismerésre méltó, hogy Jourgensennek mintha folyamatosan keményedne a zenéje, nem tudom, meddig lehet ezt még fokozni. A színpad előtt tombolnak az igazán kemények, mi őszinte tisztelettel, a folyamatosan pörgetett dupla lábdobtól szétrázódott belső szervekkel húzódunk hátrébb a hangfalak elől. Kemény ez a világ, hogy Kalapács Józsefet idézzük.