Winkler Róbert kollégánknak, a társállatok és nagyvárosi élővilág jó ismerőjének köszönhetjük a következő posztot, erről az ígéretes című könyvről:

Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya a 21 rémes történetben megjelent Sredni Vashtar című H.H. Munro-novella volt. A kicsit magába zárkózott fiút gyökér nagynénik szivatják, egyetlen barátja egy vadászgörény, akit illegálisan tart a pajtában. Idővel valóságos pogány rítusokkal áldoz neki, verseket ír hozzá, Jézusom, még emlékszem is, „Sredni Vashtar ment előre/ a gondolatai vörösek voltak/ a fogai fehérek voltak / ellenségei kegyelemért könyörögtek / de ő megölte mind/ Sredni Vashtar, a gyönyörű.” És szerecsendiót adott neki ilyenkor, mert a görény azt szerette. A gyerek mindig a lebukástól rettegett, és egyszer gyanút is fogott a szörnyeteg néni, kiment a pajtába, megtalálta a görényt, de ekkor hirtelen egy sikoltás, tompa puffanás, és hát a görény kinyírta a mammert. Imádtam, és betegesen vágytam görényre.

Később átálltam a rozsomákra, mert az nagyobb, de ugyanolyan vicces, púpos ugrabugrával halad, mint a görény, és állítólag kölyökként felnevelve kutyahűséggel ragaszkodik a gazdájához. Aztán megismertem néhány görényt és görénytartót, de bármennyire szerettek volna ebbe a kutyahűség-irányba tendálni, kigyógyultam a görényvágyból, mert azt láttam, hogy a görény még a macskánál is emberrezisztensebb. Nyilván jó dolog a görény, de a legkevésbé sem kutyás műfaj. Sétáltatják ugyan, de mindig csak pórázon, igaz, a görényesek szeretnek együtt sétáltatni, ami biztosan jó társasági esemény, melyen, mint a Vadászgörényekből kiderül, göri néven emlegetik a görényeket, de a társaságba keveredett görkorcsolyások nyilván kikövetkeztetik a szövegkörnyezetből, miről van szó.

Praktikus tanácsok, például ha a göri ellopta a zokninkat, nagy valószínűséggel az ágy alatt lesz - hát nyilván nem a mélyhűtőben. A pattogatott kukoricát meg a sütő alá dugja. Hogyan kell görényt fürdetni, sétáltatni, fiút vegyünk vagy lányt, illetve egyet vagy kettőt.

Azt is megtudjuk, mik a sztenderd tulok beszólások a görénysétáltatáskor („Ez összecsukható?”, stb.), szobatiszta-e (igen), lesz-e klasszik görényszag, ha valami félelmetes film megy a tévében (nem jellemző). Végül, bár a szerző tenyésztő lévén maga alatt vágja a fát, de azt is leírta, hogyan kell görényt tenyészteni.

Nem egy Szürke Bagoly-féle Két kicsi hód, de szakkönyvnek teljesen rendben van. Sokkal kevesebb benne a felesleges felkiáltójel, mint az ilyesmiben lenni szokott, csupa nagybetűs kiemelést egyáltalán nem találtam, ha én lettem volna a szerkesztő, az idézőjeleket irtottam volna ki. Ha már van valakinek görénye, vagy nagyon elszánt, hogy lesz, mindenképpen ajánlom.

Nagy László: Vadászgörények a családban
Gazda Könyvkiadó
2998 Ft