Egészen haszontalan könyv landolt az asztalunkon, mégse tudtuk kidobni. Sőt benyálaztuk, szivogattuk, ropogtattuk, khmmm. Elek posztja következik.
A Hozzávalók, vagyis a Főzési alapanyagok nagykönyve amilyen mutatós, éppolyan talányos tárgy. Hogy megfejtsük, mire való, kövessük talán a cím útbaigazítását. Szóval könyv. Vagyis vannak benne lapok, és nekünk az a dolgunk, hogy a lapokon kirajzolódó ábrákat – ez esetben képeket – a szemünk segítségével felfogjuk és értelmezzük. Ezt a módszert azonban – mivelhogy tárgyunk nagy könyv – semmiképpen sem ajánlott tömegközlekedési eszközön utazva, kiránduláson vagy egyéb helyváltoztatással járó tevékenység közepette alkalmazni. Inkább csak otthon javallott kísérletezni vele, és ott sem mindegy, hogy hol: ágyban vagy kanapén nem, mert nehéz, és nyomja a hasat, ablakpárkányon ülve sem, mert nehéz és billeg és csúszik is, így veszedelmesen hirtelen mozdulatokra csábítja az embert.
Szóval marad az, hogy az asztalnál. Az ebédlőasztalnál vagy a dohányzóasztalnál, és az sem mindegy, hogy mikor: szigorúan csak evés után. Hogy miért? Itt érdemes rátérnünk a cím második felére, vagyis arra, hogy hozzávalókról, más szóval főzési alapanyagokról lesz szó. Vagyis: elvileg minden olyasmiről, amit meg lehet enni. Márpedig az elvileg megehető dolgoknak két fő alcsoportja van: van a guszta, és van a rohadt undorító dolgok csoportja. Márpedig evés előtt jobb, ha az ember mindkettőtől megkíméli magát. Ott tartunk tehát, hogy ülünk az asztalnál ebéd után, és lemészárolt állatokról meg az anyaföldből gyökerestül kiszaggatott zöldségekről meg ráncosra aszalt gyümölcsökről meg szárnyasok alól elcsaklizott petesejtekről készült fotókat nézegetünk. Jó, jó, de minek? Hát azért, hogy ha gusztusunk támad a vékonycsőrű hojszára vagy a pataki szaiblingre vagy a sózott medúzára, akkor már csak meg kelljen keresnünk – mondjuk a neten – azt a receptet, amely elárulja, hogy kiszemelt hozzávalónk mi módon egyeztethető össze a hűtőnkben lapuló friss sobatésztával, amit tegnap este gyúrtunk be, a zokniteregetés és a kutyasétáltatás között, hogy örüljön a pasink és/vagy a csajunk. Akit pedig nem győz meg ez a magyarázat, az egye csak tovább a hülye töpörtyűjét, én levettem róla a kezem.
Hozzávalók, főzési alapanyagok nagykönyve
Fordította: Piros Christa
Vince Kiadó, Budapest, 2006
4995 Ft
