Sinead O'Connor bátyja viktoriánus angol – vagyis ír – regényt írt! Az ír nép önmagáról alkotott képzetei némileg hasonlóak a mieinkhez. Zivataros évszázadok, nemzethalál, depresszió, alkoholizmus, hősies, irracionális hazafiság, konok maradiság, cinikus arisztokrácia, az össznépi pokoljárás origójában az 1847-es nagy éhínséggel, ami kb. az ő Mohácsuk. Milliók pusztultak éhen a britek csendes és cinikus közreműködésével, és milliók tántorogtak ki Amerikába.
Az ír történelem e legsötétebbnél is sötétebb pillanatába repít vissza minket a Tenger Csillaga, ráadásul mindjárt egy túlzsúfolt, mocskos hajóra, ami az éhhalál elől menekülő íreket szállítja az új világba.
Már az első oldalakon lehengerel a 19. század komor, baljóslatú nagyregényeinek írásmódja, ostorként csapnak arcunkba a háborgó tengerrel kapcsolatos metaforák, a halálhörgés, siralom naturalizmusa. Később tanúi lehetünk annak, ahogy a hajón megismerkedő négy hősünk életfonalai végzetesen összegabalyodnak, szerelem, gyűlölet, sors, ami csak kellhet egy tizenkilencedik századi regénybe.
Joseph O'Connor: A Tenger Csillagai
fordította: M. Nagy Miklós
Európa Könyvkiadó, 2006
2800 Ft
