A japán kultúrának sok rajongója van, és ez többek közt a japán lélek mélyén bujkáló sötét és esztelen kíméletlenségnek is köszönhető, ami az európai embert annyira izgatja. Ha Japánra gondolunk nem éppen a humánum és a pragmatikus békeszeretet jut az eszünkbe, és Mo Hayder könyve sem ezt az oldalt domborítja ki. A Tokióba érkező zavarodott és túlérzékeny angol lány gyűlöli a japánokat azért, amit 1937-ben, Kína lerohanásakor tettek – gyakorlatilag lemészárolták a város lakosságát – de lassan mélyebb és konkrétabb gyanúk is formát öltenek bennünk. Grey, a lány, maga is rejt borzalmas hegeket az alhasán, de ezek okait is csak találgathatjuk. Grey tokiói kalandjait felváltva olvassuk az öreg professzor, a nankingi túlélő jegyzeteivel, és a párhuzamosok lassan elkezdenek egymás felé tartani.
A szerző mesterien adagolja a titok foszlányait, véres hússal csalogat egyre mélyebbre az iszony epicentrumába, és még mielőtt megtudnánk a végső titkot, már összeáll bennünk a kép – a nankingi vérengzés káoszában szabadon kegyetlenkedő és kísérletező japán főhadnagy – a Nankingi Ördög tevékenysége és az öncsonkító, gyermekgyilkos kismama őrületének térképe lassan egymás fölé csúszik, és olyan tudatalatti tájat ábrázol, melynek láttán a kedves olvasó felordít. Manga-thrillerbe oltott véres-májas pszicho-horror. Kismamáknak szigorúan tilos olvasmány.
Mo Hayder: Tokió
Fordította: Bobory Dóra
Tericum Kiadó, Budapest, 2006
2570 Ft
