Csáp Géza

Elsőre még szimpatikusak voltak, mert a képet nézegetve minden tagnak van valami szomorú elmebaja. Dadogós, tikkelős kisvárosi funkyt vártam, ahol a dobosnak a szám közepén koppan a feje a tamon, a gitárosnak beszorul a kisujja a riffbe és visítva rázza magáról az insturmentumot. De nem. Mi a jóisten van ezzel az országgal, nem tudom, de úgy vagyok ezzel is, mint a megerőszakolt tarisznyás lány, akit a parkban találtam mikor döglött verebet gyűjtöttem a macskának: mindenről a Kispál jut az eszembe.

Hallgassa meg őket!

Egészen korrekt kis koszolásnak indul a szám, viszont mi van az énekkel? Sokat hallgattam, hogy rájöjjek, mi is lehet a baj. Az egyes verzió szerint nem volt pénze a zenekarnak mikrofonra, ezért a srácnak közel kellett hajolnia a gitárhoz, és mi most azt halljuk, ami a pickupokon keresztül beszivárgott a felvételbe. A kettes verzióban az énekesnek nincsen teste, a fejet mesterségesen tartják életben valami lombikban, ahol ő az orrával és a nyelvével ütögeti a klaviatúrát, és mi most a beszédszintetizátor által generált hangot halljuk.


Hallgassa meg őket!

Alapvetően nincsen baj a vicces zenékkel, talán csak annyi, hogy másodszorra már nem viccesek. Viszot ha egy szám már elsőre sem vicces, azzal nem tudok mit kezdeni. Most tényleg azon kellene röhögni, hogy David Hasselhoffnak szőrös a melkasa? Ez azért nem olyan ritka eset, náluk páldául a férjem olyan szőrös, hogy már évek óta egy szál fecskében síel.


Hallgassa meg őket!

Én nem értem mi a baja a mai fiataloknak, hogy ilyen kiábrándult zenéket csinálnak, amikor pedig ott van nekik a televízió, meg a bevásárlóközpontokba is lehet most már menni. Az én gyerekkoromban bezzeg nem volt más, csak zsíroskenyér, csukamájolaj, meg lehetett a szomszédból lopni a szilvát, azt kész.

Hallgassa meg őket!

A szerkesztőség emberiségbe vetett bizalma dőlt meg a minap, amikor kiderült, hogy Büntető Béláné demóversenyének egyik résztvevője nem maga adta be nevezését a versenyre. A csalás miatt kénytelenek voltunk a pályamunkát kizárni. Reméljük, hogy ezentúl mindenki ügyel majd a verseny tisztaságára, és nem nevezget be össze-viszza zenekarokat. Köszönjük a figyelmet!

Annyira kemény a kezdés, hogy ez a kép jutott eszembe, aztán hirtelen szexi Type O Negative-vizekre evezünk néhány sornyi suttogás erejéig, majd újból egy ugrás, és máris egy panaszkodós magyar HC-ben találjuk magunkat, kicsit Linkin Park, amikor épp nem a rappelős csávó van. Ez így megy, és én ekkor nyugszom meg, hogy mostanra talán már kitaláltam a stílusrotáció szerkezetét, és biztos megin a dörmögős rész jön, de ekkor nem várt erőkkel csap le rám a pokolból kimászó, nagyon dühös szörny-metál. Innentől folyamatosan kommentálja az énekest egy igazán félelmetes hangú lény. Ez a szörnyes rész arra emlékeztet, amikor gyerekkoromban megtámadott minket egy medve.

Hallgassa meg őket!

Miért hiszik azt a hippik, hogy ha gitározgatnak valami utazósat, ami bejött nekik beszívva a kisbuszban ülve, arra más is kíváncsi? Én sem veszek fel mindent, amit a vécén éneklek, vagy kutyasétáltatás közben dudorászok. Ha pedig valaki kábítózik, és anarchista eszméket vall, legalább legyen ízlése, mint a melegeknek, vagy legyen diszkrét, mint egy pedofil.

Hallgassa meg őket!

Szegény boldogult Gyuri bátyám sok gondot okozott nekünk annak idején. Amint pár napra kiengedték az elmegyógyintézetből, rögtön felmászott a legnagyobb körtefára a kertben, és órákig kellett csapkodni a gereblyével, hogy valahogy leszedjük onnan. Ez most csak onnan ugrott be, hogy mindig ilyennek képzeltem, amikor néhány elmebeteg valami csoportos foglalkozáson zenekart alapít, mint amilyen ez a Pofon 75.

Hallgassa meg őket!

A hazai streetart egyik fenegyereke, a jellegzetes majomfejeiről ismert Olivér Artúr első önálló kiállítása nyílik szerdán, a Forma Galériában. A képek stencillel és festékfújóval készültek vászonra, a steril és tiszta vonalú munkákon a művész saját bejáratott motívumaival kísérletezik. A kiállítás a hónap végéig látható, és Tóth “Yoka” Zsolt, Ferenczy Noémi díjas grafikus művész nyitja meg szerda este hét órakor.

Bioman, ez már név! Előre láttam: tökös, kigyúrt arcok zöldre kent arccal, kamuflázs overálban greenpeaces lolitákat gyaláznak a legsúlyosabb ipari grindcore-ra. Ez már valami, pöktem a tenyerembe, aztán majdnem hívtam a vejemet, mert a Pista akkora nyálas fasz, akinek tetszik ez a negédes liftzene. De rájöttem, nem hibáztathatom őket csak a rossz névválasztás miatt. Ettem egy kis rakott krumplit és lehiggadtam, aztán elvittem a kazettát a kozmetikus Borihoz, neki tetszeni fog amíg szőrteleníti a lábam.

Hallgassa meg őket!