Van az az állapota az amerikai asszonynak, amikor úgy érzi már mindene megvan, krém, autó, rózsa, ház, magas sarkú, a gyerekei is lassan felnőnek, ő maga pedig lassan egyre távolabb kerül régi szenvedélyes, szerető önmagától. Ezen az állapoton a leghatásosabban egy részvétet és szeretet egyaránt kiváltani képes mosolygós fekete arcocska segít. Azt kell örökbe fogadni. Így domesztikálja a naiv amerikai néplélek a hiányt és a borzalmat. Ezért van tele Amerika jótékonysági (charity)-szervezetekkel, és ezért fogadnak örökbe fekete gyermekeket a hollywoodi sztárok, és ezért van az egész jótékonyság-biznisznek jól kiépült kultúrája és infrastruktúrája.

A Nélküled nem létezem című könyv első pillantásra nyilvánvalóvá teszi, hogy a jótékonysági kultúra résztvevőinek készült: ott van mindjárt a mosolygós fekete arcocska. Melissa Fay Greene két afrikai gyereket is nevel atlantai otthonában. De előtte megjárta Etiópiát és látta a poklot. Arról ír. Nem olvastam túl hosszan, mert tele van hülye paragrafusokkal, betűszavakkal (AIDS), évszámokkal, újságból idézett adatokkal és idegen nevekkel, mint valami Európai Uniós jelentés. A tartalomjegyzék azonban annál szórakoztatóbb. Fejezetcímek: Az ősember, a Frigyláda és a kávé; A párnaügyi miniszter és az ébredező szörny; Nővérem a keselyűké; Szenteltvíz és vérvizsgálat; Én nemsokára meghalok, ő húsznapos; A nagybácsikám le szokta húzni a bugyimat; vagy: Mama, levágjak neked egy tehenet?

Melissa Fay Greene: Nélküled nem létezem
Fordította: Kállai Tibor
Partvonal Kiadó, Budapest, 2006
3990 Ft