Lássuk be, hiába vezetik az eladási listákat, a legtöbb mixlemez szar. Az bennük a szar, hogy összepakolják az elmúlt fél év slágereit, amiket amúgy is már mindenki ezerszer hallott, ezért semmi olyat nem képesek adni, ami maradandó élményt nyújthat. Különben is, a netről ömlik ránk a többezer letölthető mix, podcast és netrádió hegyek, igazából nem is értem, miért adna ki ezért bárki pénzt. Én már csak olyan CD-be próbálok fektetni, ami várhatóan hosszabb távon is megéri.

Elvileg attól jó egy mix, hogy az illető DJ kicsit a lemezeinek mélyére nyúl, és elővesz néhány régebbi számot is, amik az újak mellett teljesen más jelentést kapnak, párhuzamokat vonva a korábbi és a mostani trendek között, vagyis úgy csapong korok és stílusok között, hogy az végig érdekes és követhető. Nekem ilyen mix volt annak idején Miss Kittintől a Radio Caroline, és ilyennek tűnik most ez a két lemez is.

Az Âme CD nálam főleg háttérzenének vált be, kifejezetten szexi hangulatot teremt a lakásban, és az áthívott vendégek is izgatottan borozgattak rá, viszont a barátnőmet walkmanozáskor zavarták a nyálasabb számok. Âme egyébként két fickó, aki akkor lett világsztár, amikor kiadták híres crossover slágerüket, a Rejt, amit azóta valószínüleg az összes létező DJ megvásárolt és játszott. A mix kicsit soulos és diszkós hangulatú nyugis house, és tényleg sok rajta az előásott régi szám, ezért egy igazi ínyenc szelekció. Pár embert talán zavar majd a néhány vokálos szám, mint a “Walk A Mile In My Shoes”, hiszen ezek már szinte a fehérgatyás nyál területére csúsznak, de szerintem ezek is jól beillenek a mixen átívelő hangulatba, ami alapvetően nagyon zenei és változatos.

A másik lemez is hasonlóan atmoszférikus, viszont sokkal hűvösebb hangulatú. Alex Smoke a nyugisan kattogó minimál világában szerzett nevet, DJ-ként viszont kevésbe ismert. Most a Soma kiadó sorozata, a Sci.Fi.Hi.Fi. harmadik vendége, Lucianot és Ewan Pearsont követve magasak lehettek az elvárások. A Resident Advisor jól alaposan lehúzza, pedig szerintem kifejezetten jó a lemez. Persze simán el tudom képzelni, hogy valaki tíz percen belül megunja a prüttyögést, de akinek bejön az elegáns és letisztult minimál house, annak viszont pont a változatossága fog tetszeni. A mix eleje ambient közeli dub-szerű dolog, ahonnan detroiti minimálon keresztül eljutunk Berlinbe, útközben még egy meglepi elektró is becsúszik. A mix egyharmadánál felrakott 25 Bitchestől kezdve néha kicsit beparáztat ugyan, de mindig visszaúszik valami kellemesen nyálas elszállásba. Tényleg be lehet rá szólni, többször elhangzik a mixben, hogy “Detroit” meg “Old School”, ami talán néhány sznobot kikészít, viszont alapvetően nagyon kellemes élményt nyújt, ha az ember leül, és az elejétől a végéig meghallgatja.