Sosem hittem az olyan könyvekben, melyek a műveltségszilánkokat statikus rendben pakolgatják egymás mellé, mintegy segítő kezet nyújtva a későn művelődőknek, vagy a gyűjtőszenvedély kínozta intelligens érdeklődőknek. Mint például a közmondás, vagy bölcsesség-gyűjteményekben, a legjobb gitárszólók válogatásban, a legszebb szerelmes versek antológiában. A XX. Század nagy beszédei című kötet, ha ilyennek tűnik is, nem ilyen. Nem tudom pontosan, mi menti meg attól, hogy a fenti példákhoz hasonló hiábavaló gyűjteménnyé váljon, de az biztos, hogy ezek a beszédek nem statikus, befejezett, érdektelen vagy hatástalan szövegek, hiszen az orátorok nagy részét ismerjük, de nem is annyira a személyüket, mint inkább érveiket, hanghordozásukat, és nem utolsósorban beszédeik következményeit, vagy épp azok hiányát.

Ebben a viaszfigurákkal teli panoptikumban éljük mindennapjainkat, a Rooseveltet és a Churchillt tiszteljük, a Sztálint és a Hitlert megvetjük, vagy elvetjük, de mindenképp ők jelölik ki politikai gondolkodásunk határköveit. És, ha valaki legyinteni próbálna, hogy a nagy beszédek korszaka lejárt, akkor arra hívnám fel a figyelmét, hogy csak az elmúlt húsz év nem túl dicsőséges magyar politikai élete is olyan beszédeket termelt ki, melyek minden joggal bekerülhettek volna a kötetbe. Gondoljunk csak Kádár tragikus, zavarodott búcsúbeszédére a patrlamentben, vagy Orbán Viktor rendszerváltó szónoklatára Nagy Imre újratemetésén, és nem utolsó sorban Gyurcsi-murcsi öszödi beszédére.

A XX. Század nagy beszédei
Fordították: sokan
Agave Könyvek, Budapest, 2006
2980 Ft