Madafaka ideiglenesen megkomolyodik, sóhajtozik a nőhelyzeten, illetve a múltba réved. Beteg idők voltak.
Hihetetlen, de az utóbbi időben a hétvégéimet sikerült egyestés mulatságokra redukálnom. Na ezért nem voltam 19-én a Nulladik Változat és a Holt Költők Társasága koncertjén. A következő hetem más lesz, mert akkor fellépünk, de ne szaladjunk ennyire előre. (Ugyanakkor lehet, hogy ezzel - mármint hogy sztár lettem - van összefüggésben a dolog. Magam sem tudom.) További változás, hogy idén eddig még semmiféle kapcsolatba nem kerültem az ellenkező nemmel.
Gondoltam, majd a Masszív, mint mindig, helyrerak, de még az sem. Épp ezért akár rosszul is elsülhetett volna ez a buli, de nem így lett. Zenéjük még enélkül a mellékes nélkül is élvezhető, bár persze nem akkora poén, de mivel lassan már minden facér - illetve akiről azt hiszem, hogy az - női arc ismerősként köszön vissza estjeiken, így - már elnézést, de - nincs meg az a varázsa a dolognak, mint egykoron volt. Ráadásul ha nem vigyázok, átkerülök abba a státuszba, amiben úgy hét éve voltam, mikor egy bizonyos hölgytársasággal mulattam át az éjszakákat, ami csak egy ideig volt szórakoztató, merthogy lassan azt kellett látnom, hogy levedlem minden macsóságom, és elindulok a nővé válás útján. Na ekkor kellett megálljt parancsolnom magamnak, még szerencse, hogy volt elég lélekjelenlétem, és ami a legfontosabb: erőm hozzá. Megtettem.
Na ebbe a helyzetbe nem akarok újfent belekerülni. Maradnak hát a vidéki koncertek. Persze néhanapján még megpróbálkozok egy olyannal, hogy West Balkán, de aztán pillanatok alatt rájövök, hogy rengeteget változtam az évek folyamán. Asszem ki kéne próbálnom egyszer a Bankot. Állítólag nagyon jó. Persze nem bírtam ki a mostani Masszívot se tánc nélkül, mert egész egyszerűen nem lehet, de H. Lili nagyon hamar cserben hagyott. Biztos kevés volt a tequila, mert én is nyugodtan hivatkozhatnék ilyenekre, hogy nem tudok táncolni, de sosem teszem. A Zolinak (dobos) volt egy olyan ötlete, hogy majd a számokat egy borítékból húzzák (vagy húzatják ki), ami aztán hála az égnek elmaradt. Azért mondom ezt így, mivel a KOC a 2006-os vecsési reunion buliján ezzel már elég keményen beégett, mondjuk más kérdés, hogy én raktam bele olyanokat, hogy "nem nyert", meg "adj egy sört", és mivel a közönség nem vágta le, hogy ezek igazából nem számcímek, hát át kellett éljek néhány kínos percet. Pedig minket a Zeneklubban még szeretnek is. Egy szónak is száz a vége: az ilyen cédulázásokkal csak csínján és mértékkel.
Ezt az álláspontot a szesszel kapcsolatban nekem is tartanom kéne, mivel a második fellépő, a Malacka és a Tahó után megint elaludtam (még szerencse, hogy nem volt több fellépő, és így nem maradtam le semmiről, ráadásul a zene is érdekes volt), holott meg mertem volna rá esküdni, hogy ezeken a fapadokon ez képtelenség. El is fogott a nosztalgiahullám még a két évvel ezelőtti fotelos korszakból, amiket lehet, hogy nehéz takarítani, de legalább kényelmesek.
B. Tamásnak a múlt heti Blue Riveres koncertünkön tartottam egy monológot arról, hogy már a Malacka sem a régi, mert például az előszilveszteri fellépésük is nagyon gyenge benyomást keltett bennem. Aztán ezt az álláspontomat úgy módosítottam, hogy az is lehet, hogy csak a nagyon gyors számokat nem bírja már úgy a lábam, és ez a baj. Ő azzal védekezett, hogy az egyik buli jó, a másik meg rossz, én meg csak kifogtam egy rosszabbat. Bevallom, nem hittem neki, pedig teljesen igaza volt. Amit ma este műveltek, azt egész egyszerűen nem lehet szavakba foglalni, ennélfogva kicsit tartok a jövő heti Pál Utcai Fiúkkal és Hiperkarmával tartandó közös koncertjüktől, mely a Gödör klubban kerül megrendezésre, de azért megnézem azt is. (Hacsak nem halok meg a pénteki Gazdagok és Szépek fesztiválon, mely a "Vedd meg a Live at Vörös Yuk, 2006. október 31 dvd-nk" tour befejező állomása lesz, és egyben a "Live at Vörös Yuk, 2007. január 26." felvételi munkálatai is épp erre a napra fognak esni. Olyan zenekarokkal lépünk fel, mint az FM-3 (őket a Flying Backwards valamiért szidta itt, pedig nekem úgy rémlik, hogy jó), a Rovátkolt Barom, a Hangmás, a Voodoo Allen vagy épp a Csók és Könny.) Bár a Gödörben még sose volt rossz Malacka és az a kemény, hogy én itt, a Trafóban szerettem meg őket annak idején, mikor kijött az Ez már röfi című lemezük, ami szintén nem ma volt. Szóval megállapíthatjuk, hogy a koncert milyensége helyfüggő.
Olyan három óra körül raktak ki minket. Ekkor elvitettem magam kocsival a Ferenc körúti éjszakai buszmegállóig, ahol - ahogy gyaloglok át az úttesten - kiszúrta a szemem egy stilizált angyal. Mondtam is magamban, hogy jó gagyi ez a jelmez, meg hogy messze még a farsang, három óra húsz. Aztán persze kiderült, hogy azok csak zsákok. Hát kérdeztem is a gyerektől, hogy ki fia borja ő és mit cipelnek a spanjával. "Dizserit" - jött a válasz. Kérdeztem egyből, hogy "Hát az meg mi a tököm?", és mint a leírásból kiderült, hogy ez az a bizonyos cső, amit az ausztrálok hangszerként használnak, mármint a benszülöttek. Van valami művelődési központ a Baross utcánál a Stex felé, és ott léptek fel ilyenekkel vagy húszan. Én élőben ilyet még a régi West Balkánnál láttam a Kopaszi-gátnál egy ifjú kezében, és furcsán is néztem rá, hogy mi az istenért cipel valaki magával egy ekkora csövet. Ezzel még csak csajozni se lehet, meg egyébként is. Mondjuk ezek beteg idők voltak. Mindenki ördögbotozott, meg hekizett. Én persze nem, viszont Tomával kifejlesztettük a virtuális hekit, de ez már egy másik történet.
