Mindenki szeretett volna rockzenész lenni egy kicsit, legalábbis a körülöttem élők jelentős része, van akinek bejött a dolog, van akinek nem, de abban megegyezhetünk, hogy a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló tudatmódosító szerek (kinek mi, ugye) és a csöcsök tengere azért nagy vonzerő ahhoz, hogy még a legsutább ember is gitárt ragadjon és megpróbáljon legalább egy éven át annyi izzad rockercsajt megdugni, amennyit csak lehet.
A nyolcvanas évek zenei ízlését és öltözködését markánsan meghatározó Mötley Crüe neve remélem nem csak a legelvakultabb rajongók előtt ismert, nem semmi figurák voltak ezek négyen, az biztos. Általában az ember elég óvatosan közelít egy olyan alcímű könyvhöz, hogyaszongya "A világ leghírhedtebb zenekarának vallomásai", mert ilyen hangzatos dolgokat akár az Ossián is oda tudna böffenteni a zenekar életét feldolgozó (rövid) könyv címe mögé, csak éppen nem lenne túl sok alapja. Na, a Crüe esetében tessék megnyugodni: van.
Akár retrónak is tekinthető mai posztunk, hiszen 2001-ben jenent meg a mű, csak pont a minap került megint a kezembe és olvasgattam el belőle egy két emlékezetesebb fejezetet - no meg hátha van, akinek még nincs meg otthon. A zenekar tagjai fogtak egy négert (olyan irodalmi szakmunkást, aki tud alanyt állítmánnyal egyeztetni, és így tovább), lediktálták neki az élményeiket, hozzátettek egy rakás képet, és szép keményfedélbe csomagolva kiadták, hogy okuljon a nép. Nos, kérem szépen, azt lehet rajta. A kezdeti kínlódásoktól kezdve az egyes lemezek felvételén át az Ozzy bácsival való turnézáson keresztül van itt minden. Megdugott Iron Maiden zenész feleség, felgyújtott svájci szállodai szoba, túladagolásba majdnem belehaló basszer, női fürdőruhában nyugdíjasokat riogató Ozzy, jakuzákkal balhézó énekes, szóval minden, amit a népi folklór a rockzenészekkel azonosít, és még egy kicsivel több is.
Ami mégis kiemeli a könyvet a többi hasonló alkotás közül, az a kendőzetlen stílus, és beleszarós hozzáállás, az egy Vince Neilen kívül senki nem bánt meg semmit, ha lehetne újra végigcsinálnák, mert kurva jó móka volt. Olvasni is az, tessék beszerezni.
The Dirt: Confessions of the World's Most Notorious Rock Band, 448 oldal papírkötésben, megrendelhető az amazonról, 10 dollár körül.
Märton Hellstörm · http://thekillingscreens.com 2007.01.15. 22:05:54
hát zseniális...
kb. lerakni nem tudom...
azt hittem, hogy a scar tissue (anthony kiedis: chili a sebre)-nál nem tudok durvábbat olvasni majd...
hát "errare human est"...
Märton Hellstörm · http://thekillingscreens.com 2007.01.15. 22:07:52
(ebből is látszik, hogy már jó régóta nem voltam itt)
az jutott még eszembe, hogy SIXX for president!
blackadder 2007.02.09. 15:05:38
Eloljaroban: en ki nem allhattam a Motley Crue-t, megis a legjobb biografia, amit eddig olvastam. A szerkesztonek, Neil Straussnak, azert eleg nagy szerepe van benne, hogy ezeket a figurakat ennyire emberinek, sot szimpatikusnak allitotta be. Egyebkent a faszi a New York Times iroja es mar egy masik bestsellert is letett az asztalra, tortenetesen Marilyn Manson biografiajat. A konyvbol egyertelmuen lejon, hogy egy profi keze is benne van a dologban.
Kotelezo olvasmany!