Álmosan nyitom ki a YouTube-ot a reggeli zabpehelyhez, erre mit látok, ez a klip fogad. Önkéntelenül rázni kezdem a hajamat, így elaludt fejjel, lögybölöm ki a pehely mellől a tejet, kanalat tartó öklöm magától emelkedik a levegőbe.
 


Rossz lehet, ha valakinek annyira buzik a szomszédai, hogy kénytelen maszkban pogózni a nappaliban, egy fehér abroszt lengetve. Sokadik nézésre sztorit kezdek felfedezni a klipben: az abroszos srác bekapcsolja a magnót, ő lehet a főnök, a többiek hajlonganak. Ekkor átmenet nélkül mindenki rohangálni kezd, és a lökdösődésben az egyik srác a földre kerül. Látszik, hogy időnként ketten összeállnak rángatni egy harmadikat, én meg hallani vélem, ahogy a földön fekvő srác mondja: - Laci, aszittem te velem vagy!

Az egyik gyerek a magnóhoz sodródik, és int a kezével, hogy vigyázz a cuccra! Azért a féktelenségnek is van határa. Többen néha leülnek pihenni, majd a narancsmaszkos odanyomja a többieket a kanapéhoz, végül pedig mindenki fáradtan dülöngél. Azt nem értem viszont, hogy a zenekar csak hallgatja ezt a zenét, vagy ők is nyomják?