Régóta ott figyelt az utolsó PKDick, az Alfa Hold Klánjai a polcon, és arra várt, hogy elérkezzünk az év legsötétebb napjához – ami már egészen rövid, mondjuk két és fél óra világosság, mint Izlandon, de akkor is fel kell gyújtani a lámpát –, meg arra, hogy végre úgy lelassuljon az idő, annyira elapadjanak a személyemet illető várakozások – azaz mindenki hagyjon békén –, hogy egy egész napot tölthessek az ágyban félhomályban, jutalomból lassan olvasgatva a jelenleg utolsóként hozzáférhető Dicket. Persze ez a pillanat nem érkezett el se karácsony előtt, se azután, se szilveszterkor, se azután, úgyhogy ősi, értsd: gyermekkori megoldáshoz folyamodtam – betegségbe menekültem. Láz, takony – ágyban fekvés.

Így, lázasan, arra jöttem rá, hogy Dicknek két dolog kell egy jó kis regény megírásához: egy hülye név, és valami közmondásosan egyszerű vulgárfilozófiai alapigazság, amit alaposan körüljárhat és megcincálhat. Esetünkben a hülye név Chuck Rittersdorfé, az alapigazság meg az, hogy a bolondság relatív, illetve, hogy mindannyian pszichológiai esetek vagyunk. Az elmebetegek valójában bizonyos értelemben normálisak, és a normálisaknak is megvan a maguk kórképe. Vagy valami ilyesmi. Biztos van erre jó közmondás, csak nem jut eszembe.

Dick Jó kedvében lehetett, amikor az Alfa Hold Klánjait írta. Itt az elmebetegség korántsem olyan riasztó árny, mint máshol az életműben, inkább komikus világmagyarázat. Az Alfa holdon régen egy hatalmas ideggyógyintézet működött, de az ápoltak fellázadtak, megsemmisítették a kórházat, kórisméjük alapján hét klánba tömörültek és hét várost alapítottak. A parák (paranoiások) fővárosa Adolfville, a legnagyobb fasiszta diktátor után, a manusoké (mániások) Da Vinci Heights, a depiseké a Cotton Mather Estates (Mather puritán lelkész volt, a salemi boszorkányperek egyik főszereplője, de hogy depressziós volt-e, azt nem tudom), a hebéké (hebefréniások – visszamaradottak) Gandhitown, és így tovább.

Ebbe a „bolond” világba csöppen bele egy terrai házaspár, Chuck és Mary Rittersdorf. Mary válni akar, csak hogy megnyomorítsa pénz- és ambícióhiányban szenvedő férjét, aki miután az öngyilkosság gondolatát elvetette, a felesége meggyilkolásán kezd munkálkodni. Közben persze mindenféle történik, de a lényeg az, hogy kiderül, a feleség a depisek közé való, a férjnek viszont – és ez még abszurdabb – semmiféle idegbaja nincsen. A Terrára mégsem mehet vissza, ezért megalapítja a normák városát, Thomas Jeffersonburgot, és visszahódítja a feleségét, akivel aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak, egy kis csoport ganümédeszi telepata nyálkagomba társaságában.

Philip K. Dick: Az Alfa hold klánjai
Fordította: Pék Zoltán
Agave Könyvek, Budapest, 2006
2280 Ft