Nem figyelek, vagy mit tudom én, rosszul értek valamit, tehát mégis lehetséges volna, hogy a Superbutt zenekar énekese, Vörös András a XXI. század magyar férfi szexszimbóluma?

Annyi csaj magyar metál- (hc-, punk-) zenekar koncertjén még nem volt, mint amennyi a hajón, a Superbutt vezette Budapest Rock'n'Roll utókarácsonyán csütörtök este. (Vegyük figyelembe az arányokat, persze. Tehát mondjuk inkább úgy, hogy hasonlóan jó ivararányú metálkoncert nem volt még.) Középosztálybeli, koncertre öltözött (gondosan fodrászolt, tépett hajak, szöges öv a csipőnadrágon, metálos karkötők, zenekaros topok) csajok, 15 és 25 között jórészt, de a derékhad nyilván gimiből. Vajon mitől jött divatba a súlyos gitárzene a budai középiskolákban? Fogalmam (metálosabban: fingom) sincsen, de ami a Budapest Rock'n'Roll körül van, azt én simán élő közegnek (rockújságírosabban: szcénának) merném nevezni.

Vannak fiatal zenekarok, van bennük lendület, erő, elképzelés, vannak koncertek, évente több tucat itthon, és külföldön is, és ami a legfontosabb: van közönség. Csütörtökön megtelt a hajó, kábé hétszázötven ember gyűlt össze, hogy meghallgasson négy magyar (Superbutt, Watch My Dying, Bridge To Solace, Chief Rebel Angel) és egy tök ismeretlen francia (S-Core) underground vagy kvázi-underground zenekart. Ezt hívjuk, kérem, élő közegnek.

A BPRNR valószínűleg éppen azért a legéletrevalóbb magyar rockkezdeményezés, mert nem akar, sőt nem hajlandó magyaros lenni. Nemzetközi standardokhoz próbál inkább igazodni, hogy gazdaságihetilaposan fogalmazzunk, mert hogy a rock and roll nemzetközi nyelv, nemzetközi ipar, nemzetközi közeg (szcéna).

Amíg a magyar zenekarok nagyobbik része és a velük szövetséges rocksajtó szánalmas picsogással tölti az idejét, hogy jaj, így nincs koncertlehetőség, jaj, úgy nem kell a közönségnek az "igényes rockzene", jaj, régen sokkal jobb volt minden, jaj, de kéne egy kis állami támogatás a valódi értékeknek, jaj, mindent megöl a playback meg a teknó, meg a lakodalmas, meg a valsóságsó vagy a multinacionális karvalytőke, és sorolhatnánk reggelig az ostobábbnál ostobább kliséket, amelyeket kétségtelenül szellemesen és elképesztően gazdagon variálnak, és évről évre röhejesebb nyugdíjasfesztiválokon temeti magát a sosemvolt magyar rock, meg és meglengetve en plusz egyedszerre is a "Rock örök és elpusztíthatatlan" feliratú zászlót, bár mindenki tudja már régen, hogy nem a rockra, hanem magukra gondolnak, illetve reménykednek, a közönséghez rimánkodnak, hogy ugye, mi nem pusztulunk el. Közben már elpusztultak régen.

(Nincs megrázóbb annál, mint látni, hallani nap mint nap, amikor egy-egy hatvan felé ballagó rocksztár épp azokkal a primitív hülyeségekkel szólja le a mai fiatalokat – istenem, már magának a szintagmának megvan az utánozhatatlanul bornírt jelentésárnyalata –, amikkel őt ugatták le annak idején a munkásőrből tenyésztett hivatalos kultúrházmesterek: ez már nem zene, itt csak a drog meg az őrjöngés, és különben is milyen a hajuk!, hogy öltözködnek!, huligánok!)

Szóval ebből a rendkívül inspiráló, kreatív szellemi környezetből lépett ki a BPRNR mozgalom vagy micsoda, zenekarhalmaz: teremtettek maguknak koncertlehetőséget, megtanultak rendesen angolul, és inkább piciben, apró helyeken játszanak nyugaton is kevés pénzért, de játszanak, mintsem itthon siránkoznának; nem állnak sorban a nagy kiadóknál, minek, amikor itt az internet, webszájtokat készítenek, pakolnak föl a MySpace-re mindent, kapcsolatokat építenek, bekapcsolódnak saját szubkultúrájuk nemzetközi információáramába. Működnek.

Például összehoznak simán hétszázötven embert egy december végi koncertre, és hétszázötven harmada csaj. Jó csaj. És a jó csajok mozgására mindig érdemes figyelni a rock and rollban.

(Egyébként a Superbutt egészen súlyos és kivételesen erős zajtömb. A Bridge to Solace energiái kimeríthetetlenek, brutális és virtuóz is tud lenni, bár a hajón a lényegből, a trúmetálos gitármelódiákból nem sokat hallottunk. A Chief Rebel Angel a legizgalmasabb magyar metálkoncepció jelenleg, de még mintha nem tudnák jól eljátszani: Entombed meets Gluecifer; Pándi dobos pedig zseni, ebben biztos vagyok.)