Friss a Szigetről

Nincs megjeleníthető elem

Videók a Szigetről

Nincs megjeleníthető elem

Uj "kabirbedi" Péter programajánlója

Nincs megjeleníthető elem

Program

Helyszín és időpont szerint



Keresés a fellépők között


A Csáp Géza az Index könyv-, zene- és ilyesmi blogja.

A Csáp Géza az Index könyv-,
zene- és ilyesmi blogja.

Kulcsszavak

afrika (5) ajánló (67) barcs (5) beleolvastunk (26) beszámoló (63) brit (28) demotop10 (11) demóverseny (41) esemény (28) fesztivál (15) fotó (5) francia (6) hiphop (4) hír (10) hülyeség (8) interjú (11) irodalom (39) ismeretterjesztő (5) japán (5) karácsony (8) képregény (8) koncert (80) könyv (154) könyvhét (4) könyvtop (6) krimi (4) lemez (5) link (12) magyar (88) metál (28) német (7) net (12) novella (7) orosz (5) pop (15) punk (8) rádió (4) regény (28) reggae (6) rock (40) sci-fi (10) ska (12) sziget (114) szigetvideó (9) tökéletes (9) történelem (24) újrakiadás (4) usa (51) üzlet (7) válogatás (10) vers (6) videó (15) zene (276)

Friss comment:com

Nincs megjeleníthető elem

Friss topikok

Maszkabál

2006.12.28. 15:00 enba

Aki érett embernek hiszi magát, és nincs mákszemnyi averziója sem a Cradle Of Filthsszel kapcsolatban, az vagy hazudik, vagy olyan szinten sikerült megőriznie a tizenhat-tizenhét éves korosztály bájosan naiv metálrajongó énjét, ami már nyugodt szívvel is kórosnak mondható. Nekem is egyre nehezebb elvonatkoztatnom egy-egy újabb Cradle lemeznél a mindinkább kidomborodó komikus élre a zenekarral kapcsolatban; mindenesetre annyit talán elöljáróban meg tudok ígérni, hogy a mélynövésű faszpörgettyű jelző Dani Filth énekes/obersturmbannführerrel kapcsolatban ebben az írásban csak egyszer szerepel. Kipipálva.

Persze nem az emberbaráti szeretet beszél belőlem, csak egyszerűen szerencsétlen Dani Filth egy olyan figura, akin már élcelődni sem érdemes. Egyrészt borítékolható, hogy mostanában a fél metálsajtó savazza szegényt lelkesen, másrészt pontosan elég csak abba belegondolni, hogy a Cradle milyen mélyrepülést mutatott be a kilencvenes évek óta. A valóban hangulatos, egyre kevésbé black, egyre inkább a klasszikus metálzene felé hajló csapatnál a felemásan sikerült Sony Musicos kaland előtt törhetett el valami igazán, úgy a Midian lemez környékén. Addig is el lehetett viccelődni a buta vámpíros imagén, meg a Cradle operettmetáljának giccsességén, a keményvonalas black metalosok meg már akkortájt is szartak magasról a banda fejére, (pedig jóval korábban, úgy a kilencvenes évek vége felé gyakran előrángatták mindenféle fórumokon Dani Filthet és kompániáját, mint a sic transit gloria mundi black metalra vetített példáját; azóta ezt a szerepet átvette a Satyricon), de a Midian még egész kellemes aláfestése volt annak, amikor a frissen Astra-tulajjá avanzsálódott haverommal valami buliból hazafelé jövet megrepegtettük a verdát a kihalt Alkotáson.

Azóta viszont mélyrepülés van erősen, és az egyre gyengébb minőségű lemezek sorába a Thornography pont beleillik. Ha eltekintünk a buta lemecímtől, akkor sem kapunk mást, mint giccses, unalmas metált, a korábbi albumokhoz képest észrevehető visszalépést a hangzás minőségében, (az ex-Anthrax gitáros Rob Caggiano producerként nem nagyon tudott remekelni most), és egyre gyengébb dalokat. A színvonal zuhanását mi sem illusztrálja ékesebben, mint az első single, a Temptation, ami ráadásul egy Heaven 17 feldolgozás. Gyanítom, hogy az a Sarah Jezebel Deva énekel benne, akit körülbelül minden másfeledik giccsmetál-lemezen lehet hallani, és olyannyira bizarr keveredése ez a dal a Cradle-féle metálnak és a nyolcvanas-kilencvenes évek eurodiszkójának, hogy első meghökkenésemben majdnem három percet sikerült meghallgatnom belőle. "Cradle of Filth have been trying to be the evil version of Queen for ten of their 15-year history" - írják róluk valahol; hát istenem, próbálkozniuk végül is szabad.

4 komment

Címkék: zene ajánló brit metál

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2006.12.28. 15:58:30

Sarah J. Deva minden rettenete ellenére a Temptationben nem ő a női pacsirta, hanem egy Harry (Dirty Harry?) nevű csaj, akiről kb. annyit lehet tudni, mint amit az imént leírtam.
Ettől persze nem sokkal jobb a tétel s a lemez maga, inkább a Midiant gyűröm, abban azért még volt spiritusz.

Szacsa 2006.12.30. 18:41:55

Értem én, hogy már nem black, és értem, hogy a design ciki, de szerintem ezektől nyugodtan el lehet vonatkoztatni. Ha berakok egy zenét a lejátszóba, engem nem érdekel, hogy milyen stílusnak kellene lennie vagy hogy néznek ki, legyen jó, amit hallok, és kész. Márpedig a jelenlegi kategóriáján belül nem rossz a COF. Szerintem az, amit csinálnak, nagyon jól össze van rakva, tetszenek a váltások, nem egy egyszerű muzsika, nem tartom monotonnak vagy unalmasnak. És nem tudom, hogy van-e, aki hasonlót csinál jobban. Lehet, hogy van, nem kizárt.
Egyébként a Thornography nekem se a kedvencem, de azért vannak jó nóták rajta. A záró tétel jópofa, ennyi. Viszont a Nymphetamine-t kifejezetten kiemelkedőnek tartom.
/persze nyilván nem kell egyetérteni velem/

kusto 2007.01.05. 15:04:15

néhány év mulva ez a lemez sem lesz olyan szar mint mondjátok, és az aktuális albumuk lesz a rezidens fos. Ez így szokott lenni.

Ami mindenestere igaz, hogy a Midian és a Cruelty and the Beast a legjobbak.
Na és persze ott vannak a vidoklippek. Azok az olcsó, egyszerű, és ezáltal kicsit viccesnek ható, de frappáns és látványos önálló rövid-horrorfilmeknek beillő klippek meg tudják fogni a nézőt (pl:Scorched Earth Erotica (uncensored);From Cradle to Enslave).

Persze vannak kevésbé jó klippjeik is mint pl a Babylon AD. Remélem a -számomra is feltűnő- megingásuk csak időszakos, és összeszedik magukat. Várom a következő albumokat és a következő klippeket.

A Cradle of Fear című filmet meg sehonnan nem lehet megszerezni. Ez szemétség!
süti beállítások módosítása