Converge – No Heroes

A kaotikus poszt-hardcore mesterei, a Converge, a 2001-es, meghatározó jelentőségű Jane Doe után erős visszaesést produkált az azt követő You Fail Me-vel. A lemez turnéján azért kiderült, hogy van még kraft a brigádban; a magyarországi koncerten egészen konkrétan felszántották és sóval vetették be a Kultiplex színpadát. A No Heroes sokkal erősebb anyag, mint a You Fail Me, bár a Jane Doe monumentális világvége-feelingjét így sem sikerült überelniük, de ez a lemez még így magasan a legjobb azok között, amelyeket a műfajban az elmúlt években készítettek.

Rotten Sound – Consume To Contaminate

A svéd sebességmániások túlélve az überdobos  Kai Hahto távozását, (a cintányérok esküdt ellensége a butametál Wintersunban folytatja a pályafutását), és a grindcore csúcsproducer Mieszko Talarczyk (Nasum), halálát egy nyolc számos kislemezzel tértek vissza ismét. A doboknál persze hallatszik, hogy az új ember, Sami Latva sokkal inkább az aprításra fekszik rá, mint a fifikásabb játékra, és a hangzás is jóval morózusabb, mint a Talarczyk producelte Exiten, a dalok viszont még jobban ütnek, és mire az ember megunná a folymatos csépelést, már vége is az anyagnak.


Motorjesus – Deathrider

A rosszul hangzó Shitheadz nevet megváltoztatva, a német stonerek ezentúl Motorjesus néven zajonganak. A zene nem sokat változott, talán kicsit fémesebben vezetik elő a jó germánok a klasszikus stoner hagyományait követő témákat, a teuton-fejű Christoph Birx pedig még mindig zseniális énekes.







Satyricon – Now Diabolical

Az igazhitű blackerek már a Volcanonál elfordultak az egyre rockosodó Satyricontól, a Now Diabolical pedig annak az anyagnak egyenes folytatása. A címadó dal egyenesen aréna-rock, a KING pedig olyan, mintha Satyr és Frost az album írásakor erőteljes Turbonegro mániában szenvedtek volna. A Pentagram Burns című dalban pedig az év gitárriffje hallható, úgy a közepe táján, úgyhogy tessék figyelni!





Raised Fist – Sound Of The Republic

Svéd hardcore. Sokak a Refusedre asszociálnak ennek hallatán, a Raised Fist pedig majdnem annyira zseniális, mint a rég nem létező Refused. Vegyünk egy rikácsoló hangú ukrán dokkmunkást, (Alexander Rajkovic), nyomjunk a kezébe egy mikrofont, adjunk hozzá egy, a klasszikus hardcore-t és a metált egyaránt erőteljesen zúzó zenészcsapatot, mögéjük pedig ültessünk egy, a legdurvább zenéken edződött dobost, (Matte Modin, ex-Dark Funeral). Kész is az robbanásveszélyes elegy, aminek Raised Fist a vegyjele. Az ukrán dokkmunkást azért legközelebb figyelmeztessük, hogy ha valaki nem tud énekelni, akkor nem szerencsés, ha mégis erőlteti, de a Sound Of The Republic ezzel együtt is közel tökéletes.