Észrevették, hogy így év vége felé egyre különösebb dolgok történnek? Most nemcsak a Szűz Komodói Sárkányra gondolunk, persze arra is, de Madafaka, a húszfős underground koncertek elszánt látogatója legutóbb Király Linda produkcióját tekintette meg. Furcsa.

Elöljáróban annyit, hogy a szombati filteres bulink, amit a Masszívval toltunk le, nagyszerűen sikeredett. Rengeteg ember volt, és a főzenekarnak tetszett a produktumunk, így lehetőségünk nyílt rá, hogy a későbbiekben is közös koncertet adjunk. A csapos meghívott piára, és én eladtam egy csomó DVD-t, persze számla nélkül, mert az anarchia erről szól. Üröm az örömben, hogy az, amelyik az elképesztően magas, 10 eurós árért kelt el, elakadt a felénél, dehát ez a DIY átka. Majd alkalomadtán kicserélem.

A lemez egyébként 400 forintot kóstál, csak a srácnak döntenie kellett, hogy vagy magyar forintért vásárol, de akkor nem marad pénze sörre, vagy a konvertibilis valutát használja fel. Az utóbbi mellett döntött nagyon helyesen, már meg is van a képkeret, amibe belefoglalom ezt a papírost. (Mikor a Subbán olvastam, hogy sokan nem tudják, mi az az emo, már tudtam, hogy ha annyit mondok, hogy DIY, az kevés lesz. Hogy legalább ezt a ködöt szétoszlassam, álljon itt a definíció: a DIY a do it yourself , azaz a "csináld magad" rövidítése. [Eredetileg anagrammát akartam írni,mer rémlik valami latin kifejezés, de a wikipédia kidobta, hogy tévúton járok. Aki megmondja a helyes választ, az nyer egy Calypso-zoknit.]) A KOC DVD-je természetesen ilyen, és az ára is pont ennek megfelelő. Persze szerzői kiadásbn lehet minőségibb dolgot is kiadni, de ahhoz a minőségibb alapanyag is elengedhetetlen. Annak idején a Katétertől is vettem egy hasonló kaliberű cédét, ami ráadásul el se indult, de Bogyó is azonnal kicserélte.

Na ez a tényállás vágott pofán, mikor épp a Kingston Cruisers Jam Pub-beli bulijára ballagtam enyhén pityókásan. A 4-es villamoson annak rendje és módja szerint el is aludtam, majd arra ébredtem, hogy két lány azon tanakodik, hogy mivel elfelejtettek leszállni, vissza kell baktatniuk. Ez nekem épp elég volt, hogy tudjam, hova mennek, így együtt közelítettük meg a zene paradicsomát, ahol éjfél után féláron adják a virslit, és minden csütörtökön szilveszter van. Ugyan ingyenes volt a buli, viszont muszáj volt beadnom a kabátom háromszázért a ruhatárba, merthogy az kötelező, ellenben welcome drink gyanánt kaptam egy mézes pálinkát, ami nagyon ízletes. (A melóhelyemen a konyhások egyébként pikkelnek rám, de ez nem tartozik ide.) Én azt hittem, hogy lesz Club Tequila is, de nem. Ráadásul Peti poénkodott, hogy Király Linda lesz a sztárvendég, és kiderült, hogy tényleg. A KC sajnálatos módon csak fél órát játszhatott, és a repetoár többnyire kimerült a feldolgozásokban, hogy ez is rásegítsen a közönség megmozgatására, akik nem erre voltak felkészülve. Ők egyébként úgy kerültek ide, hogy a Mymusic-on van valami vetélkedő, amiben a hét (vagy hónap) zenekara kap a JAM Pubban egy fellépési lehetőséget. Ezt ugyan a Re-g nyerte, de ott most épp meleg a pite vagy mondhatnám úgy is, hogy szar van a palacsintában. Ezalatt nagy nehézséggel sikerült sörhöz jutnom. A csapos ezresből nem tudott visszaadni, úgyhogy megkérdezte, van-e nálam apró. "Mennyi?" "Nyolcszáz." "Akkor hagyjuk." Most hogy 800-ért vagy 1000-ért iszok egy korsó Drehert, nem teljesen mindegy? Már biztos, hogy ez lesz az új törzshelyem. Aki itt tisztességesen be tud rúgni, az már nem élt hiába, igaz, Tibi? Én mindenesetre inkább jól beosztottam a nedűt. Utoljára az Old Mansben takarékoskodtam ennyire egy Deák Bill-koncerten, de az az elmúlt évezredben volt, mikor még nem keserítették meg az életünket holmi megszorító reformok.

A Cruisers után az úgynevezett Twins következett, de előtte még volt bandababa-választás, a KC előtt meg hastánc. Egyikből se láttam semmit. A bandababa egyébként a grupie magyar megfelelője, és számomra teljesen érthetetlen, hogy Südi Iringó miért csinál ilyet. Nem volt jelen, szóval nem tudom, hogy ez csupán egy rossz tréfa volt a konferanszié részéről, vagy a véres valóság. Volt egy lány, akit Cidának hívtak, de aztán kiderült, hogy csak Zita. Szóval a Twins. Én nem tudtam, de ők nem mások, mint Király Linda öccsei. Van egy videóklipjük, ami jópofa, és megy a Viván. Ők a Kingstonnal ellentétben félplaybackben játszottak, olykor megjelent mögöttük egy szaxis meg egy pozanos csaj, akik a fene se tudja, mennyire fújták meg a hangszerüket, viszont háttértánc gyanánt épp elegendőek voltak. Egyedüli problémát az jelentette, hogy ha az ember laposképernyőn követi az eseményeket, akkor azt hiheti, hogy a csajoknak nincs ritmusérzékük. Ennek oka, hogy a műholdas kapcsolat eredményeképp lassabban jött át a kép, mint mikor Farkas Bercivel volt élő kapcsolat a Szaljut 6-on. Egyszer egy fiatal kiscsaj is beszállt a műsorba, feltételezhetőleg mint a legkisebb Király lány. Mondjuk ezt megcáfolni látszik az a tény, hogy volt itt egy úriember - akiben én a Király apukát véltem felfedezni -, a vállán egy csöppséggel. Komolyan, ez pont olyan, mint a Polgár család, vagy hogy stílusosabb legyek: a Jackson 5.

Az ő műsoruk lényegesen hosszabb volt, és az első húsz perc után már nagyon untam is a számtalan feldolgozás ellenére. Üdítő színfoltként jelent meg olykor egy rappercsaj amolyan réskitöltőként. Egy fickóval énekelt duettet Micimackóról, aki találkozott az oroszlánnal, meg a gorillával, meg a nyuszikával. Ebből is egyből a KOC jutott eszembe, mivel a Szúnyog legújabb reinkarnációja eléggé micimackósra sikeredett, és ne menjünk el az állatvilág mellett ilyen gyorsan. Atmannal (KOC gitár) próbáltunk írni a minap egy dalt néhány állatról, akik futballbajnokságot rendeznek az erdőben. Nem nagyon jött össze, azonban a Ladánybene szintisének meg pont egy olyan gyerekdalhoz kellett zenét szereznie, ahol az állatok vizipólóznak. A nagy válságunk odáig fajult, hogy állattörténetben meséljük el, ahogy a hét vezér elindul új hazát keresni, de sajnos "Tas, a sas"-on és "Ond, a vakond"-on nem tudtunk túllépni, és ez a terv is dugába dőlt. Nem úgy Juhász Árpádnak (igen, a geológus), aki valamelyik Mokkában pont egy hétvezéres dalt adott elő. Hihetetlen dolgok ezek.

Mint ahogy Király Linda első száma egy az egyben lemezről szólt. Ó, ha a Himnuszt is így adta volna elő, nem lett volna galiba, de akkor nem jöhetett volna létre ez. Tudom ciki, hogy még mindig ez a sláger, de hát ismerjük be. Más slágere nincs is. A második dalban hála az égnek Linda már villanthatott, akinek valóban jó hangja van, de Whitney Houstont én ha hamisan is, de legalább felismerhetően énekeltem, mint azt Kati megjegyezte. Hiába no. Az énektanár megéri a pénzét. Alapvetően tetszett a produkció. Karácsonykor csomagbontáshoz tökéletes.

A koncert végeztével anyagi ráfordításom visszahozandó megittam egy talált pohár sört, meg egy pezsgőt, de jobban belegondolva a nyitópálinkával már gyakorlatilag megtörtént a kompenzáció. Indulás előtt még elnéztem a WC-re, ami a faborításával, a hatalmas tükrével és a szobanövénnyel nagyon dizájnos. A hely egyébként egy nagy szar, mert van egy bazinagy bárpult középen, amit körül lehet állni, és így bárhonnan lehet rendelni, viszont a kiszolgálás lassú, és a rendelést se veszik fel izibe, valamint indokolatlanul nagy helyet foglal el az egész. Ennek következtében már 20 ember is nyomorgásig tudja tölteni a színpad előtti táncteret, ami ahhoz képest, hogy a hely annak idején az élőzene mekkájaként lett beharangozva, pusztán egy szükségmegoldás jellegű sarok.