Magyarország első hivatalos punkja, Najmányi "Theremin" László a nagy orosz feltaláló és mesterkém, Tyermen után újabb hasonló formátumú ember életét dolgozta fel, aki nem más, mint nemrég elhunyt barátja, a már életében legendává vált underground rendező, Halász Péter. A művész, mint arra szinte mindenki emlékszik még, tavasszal mindent verő bulvártémát csinált a világsajtónak saját halálából - még életének utolsó napjaiban rendezte meg ravatalozását -, erről annak idején az Index is részletesen beszámolt itt, majd haláláról itt. (Ahhoz képes, hogy kimerítő fotósorozatot is hoztunk az eseményről, sikerült kitalálnunk azt a hamis tényállítást, hogy Halász üvegkoporsóba feküdt, amit aztán néhány szervilis sajtótermék sikeresen átvett).Najmányi nagyszabású megemlékezésprojektet szentel halott barátjának: 1. virtuális emlékművet (külön művészbejárattal) létesített az interneten, 2. DJ NoMore művésznéven ötszámos, sötét, kavargó elektronikus CD-t játszott fel Thereminnel és tört ütemű kíséretekkel, 3. valamint megírta a képen látható, Downtown Blues című könyvet, ami - a várakozással ellenkezve - eltér a szokásos memoárkötetektől.
"Nem barátja, hanem közönsége voltam Halász Péternek" - írja a szerző a bevezetőben, - "mert erre volt szüksége". És valóban: Najmányi tárgyilagosan előveszi a kellemes emlékek mellett Halász néhány kellemetlenebb vonását is, szó nincs megszépítő távlatról. A könyvnek egyébként talán alig fele foglalkozik közvetlenül Halásszal, de ez a fele is inkább hangulatot fest: a korai hetvenes évek spicli-Magyarországának levegőjét, majd a nyolcvanas évek Manhattanjét, ahová a kommunista hatalom mindkettőjüket elüldözte, végül a kilencvenes évek béna hazai kapitalizmusa van soron.
Remek sztorik sorozata húzza meg a határozottabb vonásokat mindhárom korszak arcképén, ezek közül valószínű, mindent visz az a hetvenegynéhányban zajló szegedi esemény, ahová Halász és Najmányi spéci performansszal készültek: könyveket szerettek volna bepanírozni és forró olajban kisütni. A kultúrpolitikai illetékesek persze a Hálózaton keresztül jóelőre értesültek mindenről, és határozott hangú telefonban tiltották meg tervüket: "Nem fogunk könyveket forró olajban kisütni, László!" A két művész ennek ellenére leutazott a bulira, és az éjszakába nyúló táncmulatságot (amit azért jóváhagytak az ócska komcsik) Halász egy hirtelen ötlettel gigantikus szituacionista performansszá változtatta: eljátszotta, hogy elgurult barátnője kontaktlencséje, így a vendégsereg pillanatokon belül a nem létező üvegdarabot kereste. Táncolni persze senki nem mert, hiszen ki vállalta volna fel a kockázatát annak, hogy összetöri az akkor még nagyon értékesnek számító eszközt...
