A könnyűzenei feldolgozások ritkán működnek jól. Többnyire annyit sikerül elérniük, hogy emlékeztetik az embert, az eredeti milyen zseniális volt. Slágert átültetni másik műfajba a vicc kedvéért túlzottan gyakori és olcsó húzás a zeneiparban, nagyon ritkán születik valami maradandó. Eszembe jutnak metálba átültetett popszámok, a Billy Jean, az I Will Survive, a Hit Me Baby One More Time rock, punk, stb. verziói. Legtöbbször ez egy gyors megoldás egy új együttes bevezetésére, többnyire mindenki röhög egy jót, aztán szevasz.

A másik vonal, amikor nem a mókás keménykedés a cél, hanem unalmas jazzes és közhelyesen sanzonos lötyögésbe van belefojtva az eredeti. Az easy listening szerintem amúgy is a zene halála, egy vérszegény udvariaskodás az egész, elegáns szállodák liftjeiben, fogorvosi várótermekben a helye, ennek ellenére az ilyen jellegű válogatásokat talicskával hordják haza az emberek. Megjelenik a huszadik Café Chill Out, a kilencvenkettedik Stoner Bar, a Süppedős Lounge hetvenhárom. Szerintem az egész egy összeesküvés, és igazából véges számú chill out zene létezik az univerzumban, csak senki sem veszi észre, ha valamelyik már ötödször kerül fel egy válogatásra.

Kicsit visszakanyarodva az eredeti témához, feldolgozós nyugizenéből is akad bőven, nemrég például a francia Nouvelle Vague második albumára lehetett bealudni, a német [re:jazz] pedig mára karriert csinált a témában, hiszen ez a harmadik lemezük. Ők kifejezetten arra álltak rá, hogy eredetileg elektronikus zenéket alakítanak át lagymatag jazzé.

Az album nem tartogat meglepetéseket. Az egész olyan jóllakott és éttermi, a zenekar biztonságos kis ketrecekbe zárja az eredeti számok zabolátlan kutyusait, akiket így megfürdetve, szájkosárral és rövid pórázon tartva már elegánsabb társaságok estélyeire is beengednek. A módszer minden nyersességet kivesz a zenéből, a jazz így slágeresebb lesz, felismerhetőek a témák, az eredeti techno számok izzadt partyzója pedig kap egy csokornyakkendőt. Ha valaki imádja az ilyesmit, az persze nem fog csalódni, teljesen minőségi a produkció, nincsenek elviselhetetlenül rossz számok, a Jaydee: Plastic Dreams feldolgozás pedig már az ötlet miatt is megér egy belehallgatást.

A lemez megvásárolható a Deep Hanglemezboltban.