Friss a Szigetről

Nincs megjeleníthető elem

Videók a Szigetről

Nincs megjeleníthető elem

Uj "kabirbedi" Péter programajánlója

Nincs megjeleníthető elem

Program

Helyszín és időpont szerint



Keresés a fellépők között


A Csáp Géza az Index könyv-, zene- és ilyesmi blogja.

A Csáp Géza az Index könyv-,
zene- és ilyesmi blogja.

Kulcsszavak

afrika (5) ajánló (67) barcs (5) beleolvastunk (26) beszámoló (63) brit (28) demotop10 (11) demóverseny (41) esemény (28) fesztivál (15) fotó (5) francia (6) hiphop (4) hír (10) hülyeség (8) interjú (11) irodalom (39) ismeretterjesztő (5) japán (5) karácsony (8) képregény (8) koncert (80) könyv (154) könyvhét (4) könyvtop (6) krimi (4) lemez (5) link (12) magyar (88) metál (28) német (7) net (12) novella (7) orosz (5) pop (15) punk (8) rádió (4) regény (28) reggae (6) rock (40) sci-fi (10) ska (12) sziget (114) szigetvideó (9) tökéletes (9) történelem (24) újrakiadás (4) usa (51) üzlet (7) válogatás (10) vers (6) videó (15) zene (276)

Friss comment:com

Nincs megjeleníthető elem

Friss topikok

Katasztrófaturizmus

2006.11.17. 11:38 TonyCaviar

A lakásban már hat döglött ló van. Eredetileg tizenkilenc lovat hoztak be a lakásba, de az ablakon bepattanó lövedékek sorra leterítették őket – egy Mészáros utcai srác naplóját olvashatjuk a Budapest 1945 című könyv bevezetőjében. Egy másik naplórészlet arra panaszkodik, hogy, amikor fél évvel az ostrom vége után a szovjet katonák kiköltöztek a naplóíró Gellért hegyi villájából, azon túl, hogy mindent elvittek, kis, nyitott könyvekből rakott tornyocskák álltak a szobákban. „Valamennyi helyiségben méter magasan álltak Nagypapa könyvtárának maradványai: egy kupac emberi ürülék, egy kinyitott könyv ráhelyezve, majd egy újabb kupac, és egy újabb könyv, és így tovább – olyan magasságig, ami számunkra már egyszerűen ’kényelmi szempontból’ is érthetetlen volt”. Mindez csak étvágygerjesztőként, hisz a könyv főképp fényképalbum, kalauz a szitává lőtt Budapesthez.

A bevezető szerint, azok, akik az ostrom után érkeztek Budapestre, csak nehezen tudták a város egyes részeit beazonosítani. Furamód a mostani lapozgatónak – már amennyiben budapesti – ez nem okoz gondot. A város tehát akkor kinyiffant, és akik élve látták, nehezen tudták azonosítani a testet. Mi ebben a reanimált hullában nőttünk fel, így tulajdonképpen a romos tájakat is könnyen beazonosítjuk.

Aki mégsem, annak ott vannak a részletes képaláírások, melyek egyrészt segítenek beazonosítani a helyszíneket, másrészt némi háttért is adnak a látottakhoz. Katasztrófaturistáknak kimerítő túrát kínál az album, módszeresen haladunk Pestről Budára, és a hagyományos képeslapszerű Budapest-albumokkal ellentétben itt nem az unalmas műemlékek kerülnek a figyelem központjába, hanem a mindennapi helyek, fő utcák, sarkok, terek, melyeket senki nem tud elkerülni, ha a fővárosban mozog.

Így több mindenre is rádöbbenhetünk. Azok az ásító szürke tömbök, melyek fapofával nézték végig az életünket, valaha maguk is komoly szenvedéseket éltek át, kinyíltak a bombák előtt, kilyukadtak a golyóktól, félig leomlottak, leégtek, megfolytak, és berogytak, tényleg pont úgy, mintha élőlények volnának, és éreznék a fájdalmat.

Arra is rácsodálkozhatunk, mennyi minden újjáépült a csak a berlinihez, a varsóihoz és a sztálingrádihoz mérhető pusztulás után közvetlenül a háború után, hogy a porig sújtott városban milyen lelkiismeretes helyreállítás zajlott, és hogy a brutális, úgynevezett lelketlen modernizáció valójában csak a hatvanas évektől kezdődött el.

És azt sem tagadhatjuk, hogy a romok, a pusztulás képei, a város, mint önmaga csontváza erős esztétikai üzenetet is hordoz, felszabadító képzettársításokat termel, vagyis egyszerűen szép, mint egy megerőszakolt úriasszony, akiknek letépték a ruháit és félholtra verték. Belátni az intim sarkokba, bűnösen dekadens szalonok tárulnak fel, öltözködő-asztalok, zongorák, kínosan biedermeier falfestés, ami különösen feleslegesnek hat, így hogy a tető eltűnt fölüle.

Na meg az emberek, akik jól öltözötten, kiskosztümben, nyakkendőben hordják a sittet, vagy napoznak a romokon, és nem is sejtik, mi vár még rájuk, miközben a romok közt már éledezik az új narratíva. Az még egész ártatlan dolognak tűnik, hogy a szovjetek mésszel mázolt útjelző táblákon cirill betűkel írták ki, merre van Göd, Solymár vagy Győr, az viszont a jövendő tükrében vérfagyasztó, ahogy a hullák és a kiégett kocsik közt palánkokon, épen maradt faldarabokon számtalan „Éljen az MKP!” felirat virít.

Tamási Miklós, Ungváry Krisztián: Budapest 1945
Corvina Kiadó, Budapest, 2006
5990 Ft

6 komment

Címkék: fotó könyv magyar történelem

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lobotómia 2006.11.19. 14:10:11

ez jó könyv lehet!!! karácsonyra milyen?
megvegyem magamnak?

lobotómia 2006.11.19. 14:23:00

pont tegnap nézegettem képeket ebben az archívumban erről: server2001.rev.hu/oha/index.html

lobotómia 2006.11.19. 14:57:51

Katasztrófaturizmus, hmm. 6000 Ft-ért. Visszamenőleg nem is drága.

retek 2006.11.21. 22:45:52

remek ötlet ez a könyvbe szarás
már van 2db 80cm-es totemem.
Igazi ruszkitempó.

Abrakadabra 2006.12.03. 09:19:35

Döglegyek!
Ilyen elvetemült gizda beírásokon régen futottam át.
Sóher lobotómia!
Rád egy stoppolt zokni is érték, úgyhogy még véletlenül se vedd meg magadnak ezt a korhű esszenciát.
Ellenben támogatlak egy soha vissza nem térő túrha útra az oroszokhoz, hogy élesben tudjanak könyvjelzőnek "használni" benneteket, retekkel együtt!
...ha meg mégsem vergődnétek el a "szovjetekhez", akkor én verlek benneteket péppé a komcsik székháza előtt ma este 21.30-tól.
...csakhogy átérezzétek a kommunisták okozta összes kínt már úgy stílszerűen orosznyakkendőstül!
süti beállítások módosítása