A lakásban már hat döglött ló van. Eredetileg tizenkilenc lovat hoztak be a lakásba, de az ablakon bepattanó lövedékek sorra leterítették őket – egy Mészáros utcai srác naplóját olvashatjuk a Budapest 1945 című könyv bevezetőjében. Egy másik naplórészlet arra panaszkodik, hogy, amikor fél évvel az ostrom vége után a szovjet katonák kiköltöztek a naplóíró Gellért hegyi villájából, azon túl, hogy mindent elvittek, kis, nyitott könyvekből rakott tornyocskák álltak a szobákban. „Valamennyi helyiségben méter magasan álltak Nagypapa könyvtárának maradványai: egy kupac emberi ürülék, egy kinyitott könyv ráhelyezve, majd egy újabb kupac, és egy újabb könyv, és így tovább – olyan magasságig, ami számunkra már egyszerűen ’kényelmi szempontból’ is érthetetlen volt”. Mindez csak étvágygerjesztőként, hisz a könyv főképp fényképalbum, kalauz a szitává lőtt Budapesthez.
A bevezető szerint, azok, akik az ostrom után érkeztek Budapestre, csak nehezen tudták a város egyes részeit beazonosítani. Furamód a mostani lapozgatónak – már amennyiben budapesti – ez nem okoz gondot. A város tehát akkor kinyiffant, és akik élve látták, nehezen tudták azonosítani a testet. Mi ebben a reanimált hullában nőttünk fel, így tulajdonképpen a romos tájakat is könnyen beazonosítjuk.
Aki mégsem, annak ott vannak a részletes képaláírások, melyek egyrészt segítenek beazonosítani a helyszíneket, másrészt némi háttért is adnak a látottakhoz. Katasztrófaturistáknak kimerítő túrát kínál az album, módszeresen haladunk Pestről Budára, és a hagyományos képeslapszerű Budapest-albumokkal ellentétben itt nem az unalmas műemlékek kerülnek a figyelem központjába, hanem a mindennapi helyek, fő utcák, sarkok, terek, melyeket senki nem tud elkerülni, ha a fővárosban mozog.
Így több mindenre is rádöbbenhetünk. Azok az ásító szürke tömbök, melyek fapofával nézték végig az életünket, valaha maguk is komoly szenvedéseket éltek át, kinyíltak a bombák előtt, kilyukadtak a golyóktól, félig leomlottak, leégtek, megfolytak, és berogytak, tényleg pont úgy, mintha élőlények volnának, és éreznék a fájdalmat.
Arra is rácsodálkozhatunk, mennyi minden újjáépült a csak a berlinihez, a varsóihoz és a sztálingrádihoz mérhető pusztulás után közvetlenül a háború után, hogy a porig sújtott városban milyen lelkiismeretes helyreállítás zajlott, és hogy a brutális, úgynevezett lelketlen modernizáció valójában csak a hatvanas évektől kezdődött el.
És azt sem tagadhatjuk, hogy a romok, a pusztulás képei, a város, mint önmaga csontváza erős esztétikai üzenetet is hordoz, felszabadító képzettársításokat termel, vagyis egyszerűen szép, mint egy megerőszakolt úriasszony, akiknek letépték a ruháit és félholtra verték. Belátni az intim sarkokba, bűnösen dekadens szalonok tárulnak fel, öltözködő-asztalok, zongorák, kínosan biedermeier falfestés, ami különösen feleslegesnek hat, így hogy a tető eltűnt fölüle.
Na meg az emberek, akik jól öltözötten, kiskosztümben, nyakkendőben hordják a sittet, vagy napoznak a romokon, és nem is sejtik, mi vár még rájuk, miközben a romok közt már éledezik az új narratíva. Az még egész ártatlan dolognak tűnik, hogy a szovjetek mésszel mázolt útjelző táblákon cirill betűkel írták ki, merre van Göd, Solymár vagy Győr, az viszont a jövendő tükrében vérfagyasztó, ahogy a hullák és a kiégett kocsik közt palánkokon, épen maradt faldarabokon számtalan „Éljen az MKP!” felirat virít.
Tamási Miklós, Ungváry Krisztián: Budapest 1945
Corvina Kiadó, Budapest, 2006
5990 Ft
lobotómia 2006.11.19. 14:10:11
megvegyem magamnak?
lobotómia 2006.11.19. 14:23:00
lobotómia 2006.11.19. 14:57:51
lobotómia 2006.11.19. 15:09:58
retek 2006.11.21. 22:45:52
már van 2db 80cm-es totemem.
Igazi ruszkitempó.
Abrakadabra 2006.12.03. 09:19:35
Ilyen elvetemült gizda beírásokon régen futottam át.
Sóher lobotómia!
Rád egy stoppolt zokni is érték, úgyhogy még véletlenül se vedd meg magadnak ezt a korhű esszenciát.
Ellenben támogatlak egy soha vissza nem térő túrha útra az oroszokhoz, hogy élesben tudjanak könyvjelzőnek "használni" benneteket, retekkel együtt!
...ha meg mégsem vergődnétek el a "szovjetekhez", akkor én verlek benneteket péppé a komcsik székháza előtt ma este 21.30-tól.
...csakhogy átérezzétek a kommunisták okozta összes kínt már úgy stílszerűen orosznyakkendőstül!