Utolsó becenevű olvasónk a dél-amerikai próza bozótjában próbál rendet vágni:
A francia hugenotta felmenőkkel büszkélkedő író csapdákkal és taposóaknákkal teletűzdelt dzsungel mélyére vezet minket, majd kínzókamrák sikító homályába veti az olvasót, végül pedig felvisz a hegyekbe a hóhatárra, ahol ötszáv éve álltukban megfagyott spanyol katonákkal találkozunk. Az 1954-ben Londonban született Louis De Bernières a nemzetközi hírnevet, illetve az első irodalmi díját a Corelli kapitány mandolinja című regényének köszönheti, amit több mint 30 nyelvre fordítottak le, és amiből 2001-ben filmet is készítettek.
ban már a negyedik regénye volt, előtte megjelent az igen olvasmányos latin-amerikai trilógiája, amelyhez évekig gyűjtötte a tapasztalatokat: 18 évesen négy hónapra belépett a hadseregbe, majd volt kertész, motorosfutár, autószerelő, sőt gaucho (cowboy) is Argentínában. Fő ihletforrásként a Kolumbiában töltött évek szolgáltak, ahol angol nyelvtanárként működött, de regényeiben egyértelmű utalásokat találni a chilei Pinochet-kormány módszereire, az uruguayi demokratikus rendszer összeomlására, illetve más piszkos kis háborúkra, amelyek egymást követték a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években Dél- és Közép-Amerikában.
A Don Emmanuel háborúja az első itthon megjelent kötet, de már fordítás alatt van a következő kettő: Señor Vivo és a kokainbáró, valamint a Guzman bíboros engedetlen ivadéka. A Don Emmanuel háborúja egy képzeletbeli, diktatórikus, soviniszta dél-amerikai országban játszódik, amit annyira nem is nehéz elképzelni, mert voltak/vannak ilyenek. És nem is csak Dél-Amerikában. A hatalmat begyepesedett bürokraták, mohó, elborult elméjű tábornokok, és szélsőbalos/szélsőjobbos gerillacsapatok birtokolják. Vidéken egy patak eltérítéséből is vérre menő perpatvar tud kerekedni, míg a nagyvárosban nagy kaliberű összeesküvések szövődnek. Szemtanúi lehetünk, hogyan válik egy viszonylag normális katonatisztből a feladata iránti elhivatottság hatására szadista vadállat, vagy egy angol vérű arisztokrata úrnőből szexuálisan túlfűtött gerilla.
A hadsereg a marxista gerillák felszámolásán fáradozik, de közben túlkapásokban gazdag összetűzésbe kerül egy falu lakosaival, akik végül az ellenállókkal együtt felkerekednek, és egy indián sámán vezetésével, illetve egy titokzatos macskasereg kíséretében elindulnak a hegyekbe, hogy új életet kezdjenek az Andokon túl, maguk mögött hagyva azt a civilizációt, amely csak kínozni képes polgárait.
Menekülés ez, vagy inkább emelt fővel való visszavonulás az értelmetlen erőszak elől, mindegy. Ki nem érezte már úgy, hogy ilyen vagy olyan okból, de betelt a pohár és menni kell? Újrakezdeni valahol másutt, elfelejteni azt, ami volt, tiszta lappal indulni egy távoli helyen. Louis de Bernières alakjai mind a fantázia szülöttei, de akár valósak is lehetnének, hisz mindegyikre találni példát szerte a világban. Misztikus realizmusa Gabriel Garcia Marquezt juttathatja eszünkbe, ugyanis a Don Emmanuel háborújában is jól megfér egymás mellett a földhözragadtság és a szürrealitás, a macho és a matriarchális, vagy a katolikus szentek és az ősi istenek, démonok.
Louis de Bernières: Don Emmanuel háborúja
Fordította: Kovács Kristóf
Tericum Kiadó, Budapest, 2006
