Ünnepi megemlékezések Madafakától, aki nem vette észre, hogy kitört a forradalom, mert a Süss Fel Napban tartózkodott Flash-fesztiválon:

Na kérem. Így kell megemlékezni 56-ról. Mondjuk én személy szerint az összes állami ünnepet betiltanám, mert azon túl, hogy munkaszüneti nap, túl sok jelentőségük nincsen. Az TV2 például a Babe-et vetítette 23-án, igyekeztem kontextusba helyezni a lázadó kismalac történetét az 50 évvel ezelőtti eseményekkel, de nem nagyon sikerült. Ugyanakkor persze ilyen tökéletes korjátékot, mint ami az utcán folyik, bámulatos precizitással tud lecelebrálni a statisztasereg. (Nem is tudtam volna az egészről, ha nincs az Index. Kösz. Rá is kattantam a HírTV-re egyből.) Ennyit a másnapomról.

Este 8-ra mentem az Underworld nevezetű underground szórakozóhelyre, másszóval kocsmába, hisz az jóformán tőszomszédságban van a Süss Fel Nappal, ami a ma esti célpont. Lehetőségekben egyébként bővelkedett az este, hisz volt PASO Roots Rockers ingyé a Gödörben, illetve Barackca szülinapi buli a Gyárban (amiről a mostani kutakodásom során derült ki, hogy nem is ott volt, hanem a Black Machine-ben, szóval még szerencse, hogy nem mentem), de én már korábban elköteleztem magam a Flash mellett. Jövő hétvégén lehet kontrázni, hisz 27-én a Balatonnal (ami egy szar) karöltve lesznek a Gödörben, és akkor már ne menjünk el szó nélkül a többi nap mellett se, ugyanis másnap nem más lesz itt, mint a Sziámi, de én nem meglepő módon ehelyett a Blue River-beli Masszív, Kingston Cruisers, The Last Minute (Azért az szar, mikor csak azért kell berakni egy the-t, hogy különbséget tegyen az ember egy másik zenekartól.) hármas kombót fogom választani, hogy aztán nagy lelkesedéssel vessem bele magam a keddi KOC, Yellow Spots, Malacka és a Tahó, Neurodisney '82, The Stout, Komety hatosfogatba, amire egy jegyet a hátborzongató négyszáz forintos elővételes áron (helyszínen ötszáz) sikerült is értékesítenem, de erről majd később.

Volt egy ellenőrcsapat a villamoson, úgyhogy az érkezésem elnyúlt, de nem maradtam le semmiről, így módomban állt végighallgatni a Rage Against The Machine egyik albumát. Továbbra is tartom magam az egyslágeres zenekar elméletemhez, kiegészítve azzal, hogy amennyit ez a fickó sipákol, annyi probléma a világon nincs. 10 körül mentünk át a Süsibe. Az első zenekar a Dolly Rambo, és már a beállásnál érezhető, hogy hiba volt idejönnöm. Ezt tovább erősítette az az esemény, mikor is a közönség soraiból felcsendült egy két tagú szóösszetétel. Nina Hagen. Namost az egyik munkatársam hozott nekem tőle hanganyagot, gondolván, hogy azt én biztos kajálni fogom, de én ilyen rikácsoló ribancot már régen nem hallottam. Egész egyszerűen elviselhetetlen volt. A felénél ki is vettem. A Dolly Rambo egyetlen említésre méltó megmozdulása a Vegyél nekem egy szekrényt (az is csak azért, mert már ismertem) és valami miatt felírtam, hogy Dallas. (Azért vittem magammal füzetet, hogy abba rögzítsem azon emberek nevét, akik leperkálják a fentebb említett 400 forintot. Barátaim szerint próbálkozásom eleve kudarcra volt ítélve, de én egy optimista alkat vagyok.)

Koncertinvitálásaim során megismertem Gergőt, aki feltalálta a kamatot, valamint dumáltam egy gyerekkel, aki nem szokott jegyet venni. A listámra egy újságíró került fel, aki a szigetes beszámolóimat kocos beszámolóknak nevezte, valamint jó csomó ember van talonban. A második zenekar a Flash volt, a közönség meg népes, én meg az első sorban foglaltam helyet. (Dolly Rambón a színpadon, amíg el bírtam viselni, aminek a felállásában van egy szintetizátor, egy nemszép énekeslány és nincs dob, de van gitár.) Harmadikként a Spatzen Jodler Sextett vette birtokba a színpadot, akiket mint az új Apostolt aposztrofáltam. A jódlikirály fénykép és nyilatkozatok alapján egy debil (most mit mondjak egy olyan alakra, aki jódlikazettákat gyűjt?) és meg is sajnáltam, hogy a zenekar többi tagja bizonyára csak kihasználja, de az életben így levágott bajusszal egész normális. Meg is jegyeztem neki. Azt hittem, hogy a fő profil a jódli, de valójában ez csupán egy plusz, és nem is Sándor a frontember. Ezt a zenekart nagyon sokan szeretik és méltán. Még sulidiszkót idéző vonatozás is volt alatta, a Vastrabantról meg vagy lemaradtam, vagy átaludtam. Annyi biztos, hogy egy lány keltett fel, én meg elgondolkoztam azon, hogy vajon hány évem van még addig, míg elérkezik az az éra, mikor már nem fognak hozzám fiatalok jönni, mert nem tartozom közéjük. Négy éve is ezen gondolkoztam, és ebből kiindulva sok.

Ettem valami kaját az indiaiaknál, majd lenéztem még az UW-ba. A sarkon rávettünk egy csöves nőt az orális szexre, aki rá is izgult a dologra egyből, de aztán nem lett semmi, mert azér na, majd hazamentem. A Ferenc körúton a 14-es éjszakai teljesen érthetetlen irányból jött, és csak ma délután döbbentem rá, hogy az éjszaka folyamán tőlem pár száz méterre kitört a forradalom. Ha valami, hát akkor ez nevetséges.