Annak idején sok zenész álma volt, hogy egy napon az internet demokratizálja a zenekészítést online kollaborációkon és terjesztésen keresztül, megszűnnek a fizikai határok, összeomlanak a művészek közti hierarchiák, és a fű is zöldebb lesz. Sok ilyen kezdeményezés volt, a Cold Cut felrakott pár ingyenes hangmintát az oldalukra, a Future Sound of London ISDN-vonalon keresztül adott koncertet a stúdiójából, lehetett David Bowie- és NIN-számokat remixelni valamelyikük oldalán, már nem is emlékszem pontosan. Aztán minden figyelem a file sharingre és a hangmintákra terelődött, és hírtelen mindenki a szerzői jogi parákkal volt elfoglalva. Az internet vadnyugati kocsmává változott, ahol a zenészek pisztollyal a kezükben járkálva védik értékeiket, és úgy általában véve feszült a hangulat.

Talán a legális mp3-kereskedelem kicsit megnyugtatta a kedélyeket, mert páran újra rápörögtek a korábbi romantikus internetvízióra, látva némi reményt arra, hogy egy napon majd mind együtt zenéljünk.

Ilyesmi kezdeményezés a Splice, ami egy webes zeneszerkesztő program, ahol a hangokat mi töltjük fel, illetve szabadon válogathatunk az összes feltöltött hangminta közül, sőt, a mások által szerkesztett számokba is belenyúlhatunk. Az egész a Creative Commons mintáján alapul, vagyis a „bizonyos jogok fenntartva" elv szerint minden mehet, amíg a forrást megjelöljük. A Splice közben még gyúr a közösségépítésre is, tehát van egy profilunk, vannak ismerőseink, és beszólhatunk egymás zenéire, vagy gratulálhatunk egymásnak. Például, amikor mi Gino néven bejelentkezünk, egy Amiee nevű szőke lány egyből a haverunk lett, akitől bármit lehet kérdezni, illetve bármi kritikával fordulhatunk hozzá a rendszerrel kapcsolatban. Ha elkészül egy zenénk, nyomban publikálhatjuk, ekkor kikerül a főoldalra, és bárki kommentekkel illetheti mesterművünket.

Maga a zeneszerkesztő felület flash-alapú és rendkívül egyszerű, de meglepően jól működik. Feltölthetünk hangokat, vagy kulcsszavakkal kereshetünk a már feltöltött hangok között, és a program a loopokat ritmusra húzza. Van a Youtube-on egy szemléletes kis videó, amiből elég hamar meg lehet érteni a működését. Mi is megpróbáltunk összerakni valamit, hogy ne csak a szánk járjon, a végeredmény meghallgatható itt. Tulajdonképpen egy nevetséges breakszerű keménykedés a végeredmény, és annyira tipikusra sikerült, hogy bele kellett rakni a legolcsóbb „right from the streets" szöveget, csakhogy megnyugodjon a gettóban megedződött lelkünk. Thaumata nevű felhasználónak viszont tetszett szám, aki a „this is pretty, i like it" kommentet hagyta.