Az észak-ír Snow Patrol szekere állítólag bitang jól megy a levesen túl, legalábbis a nemrég kézhez vett hírlevél olyanokat szól, hogy egyrészt ők lesznek 2007 legsikeresebb rockzenekara, másrészt az Eyes Openből eddig több mint egymilliót adtak el világszerte. Nem sütném el még egyszer a cikk címét adó, egyébként is avas poént, mindenesetre beszélgetnék egyet a Snow Patrol marketinges emberével, valamit az a figura nagyon tudhat.

Régen rossz, hogy az ember visszasírja a nyolcvanas évek végét, kilencvenes évek elejét, amikor a felmérések szerint a Bon Jovi volt az a tipikus háziasszony-zene, aminek hallatán a nagy seggű amcsi háztartásbeliek keze alatt égni kezdett a munka. A Bon Jovi ugyanis, azzal együtt, hogy összeizzadtak pár igazán jó slágert, legalább egy kellemesen cinkelhető zenekar a hozzám hasonló morózus majompofáknak, a Snow Patrol viszont még ennyit sem tud. Tökéletesen jellegtelen college-rock a játék neve, a milliós eladások húzónótája, a Chasing Cars is úgy ballag el az ember mellett, hogy még a szemöldökünket sem borzolja össze a menetszél, csak valami halvány, tudatalatti sugallatként jelentkezik az érzet; mintha szólt volna valami nyál az előbb.

A lemezborító mondjuk szép, bár a "Mums and Dads of the world be patient of your children.", (így, kijelentő módban, még azt a nyomorult please szócskát is kispórolták belőle ezek a fattyak), mondatot olvasva kaján farkasvigyorral ábrándoztam el azon, hogyha Gary Lightbody énekes-dalszerző nemcsak néhány atyai pofont kapott volna gyerekkorában, hanem mást is, most biztos szétvarrtan, piercingekkel az arcában játszaná a dühös nu metált, természetesen legalább annyira jellegtelen dalokkal operálva, mint a Snow Patrolban.