Neil Young a hatvanas évek egyik nagy forradalmára, tiltakozott, tüntetett a rendszer ellen minden szinten és eszközzel - de közben jó kis muzsikát is csinált mellé a Crazy Horse nevű kísérőzenekarával. A nemrég megjelent Living With War című anyagon az Őrült Ló már nem szerepel, van helyette 100 tagú kórus, kissé nyálasnak tűnő dallamok és nem kicsit összecsapottnak tűnő hangszerelés - két hét alatt is lehet lemezt felvenni, de az olyan is lesz. A saját zenéjét metal folknak tituláló Young ezzel a lemezzel tulajdonképpen egy dolgot akart, mégpedig kiírni magából azt, hogy menniyre gáz egy olyan országban élni, ahol a vezetők az ember szembe hazudnak, és csak egy régi hippi emeli fel a szavát ez ellen.

11 szerzemény található a csillogó korongon, a tematika a bevezetőben említett anti-Bush, háború és korrupcióellenes kirohanások mentén imbolyog előre, semmi meglepő, semmi igazán érdekes nincs rajta. Young kedvenc Ol' Black nevű gitárja mintha kissé jobban előtérben lenne, mint mondjuk az előző két albumon, aminek lehetne akár örülni is, de a kéthetes stúdiózás alaposan rányomta a bélyegét a hangzásra - én szarakodtam volna még a gitárhanngal egy kicsit, hátha. Zeneileg a jó kis középtempós Shock and Awe című szerzemény jött be első hallgatásra leginkább, kedves kis szólójával, és gyermekkórussal előadott refrénjével jó kis dúdolgatható nóta.

A többi szám tizenkettő egy tucat jelleggel jött ki az idősödő hippi keze alól, tisztességes iparosmunka ez kérem szépen, de mindenki csak a tiltakozásra, a Bush menesztéséről szóló szövegekre fog emlékezni egy pár hónap múlva - én a helyébe inkább verseskötetben adtam volna ki az ilyen gondolataimat, és csináltam volna egy tökös kis rocklemezt, Rockin' in the Free World, emlékszünk?