Miközben meggyőződéses pacifista lettem, és ha áldozatokról esik szó, összeszorul a gyomrom, a csaták iránti beteges vonzalmamat megőriztem, és finom hullámzásba kezd a szőr a hátamon, ha egy ilyen albumot kapok kézhez, mint a Hetven döntő csata. Tulajdonképpen borzasztó, hogy fanatikus hatalommániások partikulárisnak nevezhető okokból családapák ezreit küldik csatasorba, hogy felrobbanó hajókon, elgázosított lövészárkokban, haslövéssel a tajgán, vagy simán szomjan halva a sivatagban végezzék. De, ha azt vesszük, hogy diadalmas vérivó vadállatként kergetik az ellenfél családapáit, viselkedésük akkor sem helyeselhető. A háború mégis a konfliktusmegoldás hatékony módja, sőt, ha elég messziről és elég alaposan tanulmányozzuk, valójában művészet.
Lehet, hogy a túlzott komputerjáték-fogyasztás hatása, de ha meglátom a gyalogságot jelző két színben felálló kis téglalapokat, valamint azok átlósan elfelezett változatait - amelyek a lovasságot jelzik – azonnal működésbe lép bennem a mentális szimuláció. Ahol egy kis kocka mászik, ott lezúduló lovasrohamot sejtek, a kanyargós nyilak pedig ki tudja, milyen kínkeserves menetelést rejtenek. A háborús történetírásban valami fura emberkereskedelem alakul ki. Azzal, hogy a háborúban hús-vér emberek ide-oda tologatott számjeggyé válnak, egyben élettel töltik meg elevenségük emlékét kompakt formában kifejező rózsaszín, esetleg halványzöld téglalapokat, sávokat, csíkokat, felségjeleket, uniformisokat, és veszteségadatokat.
A Hetven döntő csata borítója nem túl meggyőző - érdemes elmerengni azon egy percet, mennyire nem találják a helyüket a nagy piros betűk az ejtőernyősök és a beillesztett fotók közt; a beillesztett fotók meg külön bénázás, ettől lesz olyan buta tankönyv-jellege - a szerkesztő pedig Jeremy Black, aki a Térképek Világtörténete című könyvhöz írott enyhén idióta bevezetőjével nem lopta be magát a szívembe, a valóságos tartalom azonban minden igényt kielégít. A könyv nagy részét nem Jeremy Black írta, hanem egy sor komoly hadtörténész, például a magyar Ágoston Gábor, aki persze a georgetowni egyetemen tanít. A marathóni ütközettől a mostani iraki háborúig tartó 2500 év hetven legfontosabb csatáját ismerhetjük meg kronológiai sorrendben, előzményeikkel és világtörténelmi jelentőségükkel együtt.
Igaz, hogy egy stratégiai szimulátorban be is lehetne avatkozni a dolgok folyásába, a Hetven döntő csata talán egy kicsivel mégis szórakoztatóbb, mert nem pixeles a generális feje, sőt a szerkesztők mindent megtettek, hogy a lehető legplasztikusabbá tegyék a könyvet. Ki hogyan képes a legelevenebben elképzelni egy ütközetet? Van, akinek a térkép a legfontosabb, van, aki korabeli ábrázolásokat vagy idealizált csatajeleneteket szeret nézegetni, van, aki a száraz adatokból hámozza ki a legtöbb információt. Itt mindenki megtalálja a számítását: több dimenzióból ismerjük meg az ütközeteket, és tényleg életre kel a háború művészete, melyben a puska elsütésének tudománya mindössze apró részlet.
Jeremy Black: Hetven döntő csata az ókortól napjainkig
Fordította: Weiszhár Attila és Márkus János
Athenaeum 2000, Budapest, 2006
6990 Ft
