Megvan az a hat friss angol regény, melyek közül az egyik idén Booker-díjat kap. A 38 éve osztott 50 ezer font fődíjazású díj bonyolult és pártatlan döntéshozatali mechanizmusának és a zsűri tekintélyének köszönhetően az angolszász világ legrangosabb díja. Mindig az aktuális év legjobb regénye kapja, persze csak, ha a Brit Nemzetközösség államaiban vagy Írországban írták. Az esélyesek Kiran Desai, Kate Grenville, M. J. Hyland, Hisham Matar, Edward St Aubyn és Sarah Waters. Négy nő indul két férfi ellen, két angol négy gyarmati ellen.
Az indiai születésű Kiran Desai – a valaha szintén Booker-esélyes Anita Desai lánya – az Arundhati Roy féle mágikus realista vonal követője, Booker-esélyes regénye, a The Inheritance of loss egy öreg bíróról szól, aki a Himalájába vonul vissza nyugdíjas éveire, de aztán mindenféle történik és mégsem lesz olyan nyugis élete, mint azt képzelte.
Az ausztrál Kate Grenville Secret River-je egy tizenkilencedik század eleji temzei hajósról szól, akit Új-Dél-Walesbe száműznek, ahol szigorú körülmények várják, plusz bennszülöttek, amire senki sem számított.
M.J. Hyland Londonban született ír nő, aki Melbourne-ban nőtt föl, de ma Manchesterben él. Carry Me Down című regénye egy különleges tehetséggel megáldott férfiről szól, aki tudja, mikor hazudnak az emberek. Az igazság persze hamar fájni kezd.
A menekült szülők gyermekeként New Yorkban született líbiai, Hisham Matar In the Country of Men című regényében egy kisfiú személyében visszatér az országba, ahonnan apja elmenekült. Később apját Cairóban elrabolják, és azóta sem került elő.
A simán angol Edward St Aubyn Mother’s Milk című regénye egy széthulló angol családról szól, folytatása a Melrose család súlyos történetének, amit St Aubyn évek óta ír, a drogfüggő Patrickról, az idegbeteg Maryről, és Robertről, a vicces újszülöttről.
A szintén angol Sarah Waters, aki Tipping the Velvet című viktoriánus leszbikus regényével futott be (a Tipping the Velvet viktoriánus eufemizmus a cunnilungusra - az Ulpius-háznál a Suhog a selyem, libben a bársony (!!) címmel jelent meg), Booker-esélyes Night Watch című regényében három nőt mutat be a háború alatti és utáni években.
A legjobban azt sajnálom, hogy David Mitchell a hosszú listán még szereplő Black Swan Green-je nem jutott be az esélyesek közé, hiszen tavaly előtt a Cloud Atlas-szal bejutott, de akkor sem ő nyert (hanem Allan Hollinghurst: The line of beauty). Nehéz így távolról megtippelni, ki a legesélyesebb, de szerintem az indiai vonal már nem olyan izgalmas, Kiran Desai, tehát talán nem, a gyarmatosítás kegyetlenségei viszont annál érdekesebbek, Kate Grenville tehát esélyes, Hyland igazmondós krimije elcsépeltnek tűnik, a líbiai menekült - Hisham Matar -hazatérése az afrikai egzotikum hosszú hagyományába illeszkedik, ha elég eredeti, ez is lehet befutó. Edward St.Aubyn súlyos angol családtörténete régi ügy, ráadásul ez már ki tudja hányadik könyve az írónak ebben a témában, nem tartom túl esélyesnek, a leszbikusok a háború alatt izgalmasnak hangzik, pláne, hogy már a viktoriánus nyalakodásnak is nagy sikere volt. Én a líbiaira szavazok!
