Grandpierre Attilának, az egykori Vágtázó Halottkémek egykori alapítójának nincs szüksége óriásplakátokra vagy tévészpotokra, hogy elterjessze a hírét, ha belefog valamibe - például ez is egy különbség közte és Geszti Péter között. A bevallottan a VHK útját folytató Vágtázó Csodaszarvast alig egy éve indította, ez az idő viszont elég volt arra, hogy a célcsoport minden tagja értesüljön erről a fejleményről.

A zenekar azóta túl van jónéhány fellépésen, az ezeken rögzített hanganyagokból szerkesztettek össze most egy lemeznyit: kerültek rá eddig ismeretlen népdalfeldolgozások, Mongóliából származó dallamtöredéken alapuló darab, új, saját témák és néhány VHK-unplugged - merthogy az új zenekar, aki nem tudná még, kizárólag népi-akusztikus hangszerkészleten dolgozik, tagjai kivétel nélkül a népzenélés valamelyik ágának mesterei.

A know-how, amit a VHK-ból Grandpierre átemelt, a zenélési módszer: a VCSSZ, csakúgy mint a VHK annak idején, nem előre megírt számokat játszik - valamennyi művész meglehetősen tág keretet kap egy-egy témán belül, a többi pedig rá van bízva. A VHK esetében már bevált módszer itt is működni látszik, a popzenészek legtöbbje által lesajnált, leviccelt hangszerek bizony vastag, erős hangzást és sodró, lendületes ritmikát eredményeznek így együtt, versenyképeset az elektronikus groove-okkal és a torzítós gitárriffekkel.

Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az improvizáción alapuló zenélés bizony nagyon erős összeszokottságot feltételez az abban részt vevők között - a VCSSZ népes személyi állománya viszont sűrűn változott az időszak alatt, a zenészek pedig, bármilyen kiválóak legyenek is, úgy tűnik, e rövid idő alatt nem csiszolódtak, nem csiszolódhattak úgy össze, mint a zeneileg egyenként bizonyára nem annyira képzett VHK-tagok az évtizedek során. Ennek mellékhatását pedig jól meg lehet figyelni az albumon: a VHK felvételein együtt lüktet, hullámzik a csapat, míg a VCSSZ-nél a gyors számokat mindenki végigzúzza, a lassúakat pedig végigromantizálja, de szinte teljesen hiányzik a témán belüli hangulatváltás vagy -módosítás, hiányoznak a zenei közösség megnyilvánulásának, az egymásra figyelésnek és a spontaneitásnak a régi zenekarban megszokott apró jelei.

Mindez egyébként szükségszerűnek is tekinthető, úgyhogy mondjuk inkább azt, hogy ez a lemez még nem döntötte el: az új formáció saját lexikonszócikket kap majd, vagy egy lábjegyzetet a VHK címszó alatt.