A bölcsészkar holtnyelvek tanszékein kívül nem sok esélye adatik az embernek arra, hogy megtanuljon asszírul, etruszkul, vagy egyenesen egyiptomiul. Persze a Száz Hieroglifa sem ezt kínálja, inkább afféle ó-egyiptomi társalgási szótár. Hála istennek, kevés benne a nyelvtan, és csak száz szót tanít meg, ám ezeknek alapján már nagyjából elboldogulnánk, ha egy rosszul sikerült időutazás során gonosz testvéreink eladnának egy egyiptomi rabszolga-kereskedőnek. Akkor sem dermednénk meg a félelemtől, ha új gazdánk fogna egy karót, és egy szívet meg egy légcsövet rajzolna egymás fölé a homokba. Tudnánk ugyanis, hogy nem ezeket akarja kioperálni belőlünk, ez a két jel együtt csak annyit jelent, hogy jó. Vagyis talán elégedett eddigi munkánkkal. De a vászon finomságát, a jó bor ízét, a szép nő kellemességét is ugyanezzel a „nefer”-nek ejtett hieroglifával fejezik ki. Ezek szerint nőt is kérhetünk. Persze beugrik Tutankhamon anyósának, Nefertitinek a neve, ami Barry Kemp szerint azt jelenti, „földre szállt szépség”.
Óegyiptomi „társalgási szótárt” írni legalábbis merész vállalkozás, nyilván nagyvonalú, összefoglaló szellemben kell nekivágni. Barry Kemp - a cambridge-i egyetem professzora, gyakorlott egyiptológus és ásatásvezető – ebben nagyon jó. A szöveg szócikkekből épül fel, mégis az a benyomásunk, hogy a szerző csak mesél és mesél, semmi száraz tudományosság, ellenkezőleg, korabeli jogi esetek, pitiáner családi veszekedések, szánalomra méltó gyarlóságok, vagy épp megejtő szép ajándékok, szavak, érzelmek bukkannak elő a hieroglifák mögül. Meg az az alapvető nyelvfilozófiai kérdés, hogy a hieroglifának nevezett rajzocska miképpen viszonyul a valóság általa jelölt szeletéhez, és egyáltalán, hogyan lett a primitív jelírásból bonyolult hieroglifa-írás, és hogyan vettek fel később a hieroglifák állandósult hangalakokat, megteremtve a szótagírást.
Barry Kemp: 100 hieroglifa
Fordította: Árokszállásy Zoltán
Corvina Kiadó, Budapest, 2006
3200 Ft
