Egy zenekar konfliktusba kerül a szervezőkkel a szponzorsörre tett negatív megjegyzések okán, szomorú lányt találnak egy fa alatt, ilyesmi. Madafaka a SZIN-ről. (Első rész itt.)

Épp, ahogy terveztem. Kimentem a városba, vettem le pénzt, és elmentem Széchényi (vagy Széchenyi) téri Matuzsálem nevű étterembe, ahol 980 forint értékben fogyasztottam egy két emberes halászlét erőspistával ízesítve. Határozottan jó volt, és a Carlsberghez még mogyorót is kaptam. Szóltam Márkéknak, hogy addig álljanak be, de nem tudtak, mert a nagyszínpadot kibérelte magának a Transglobal Underground, a bordóinges szemüveges köcsög (akit nevezzünk színpadmesternek) meg csak velünk volt képes bunkózni, de hogy a sztárokat lezavarja, mert "elnézést, de itt mások is fellépnek...", na azt már nem.

Az első konfliktusunk a szerzett Rúzsa Magdi plakát kapcsán volt, amit vissza akart vitetni, de rávilágítottunk, hogy ez színpadi kellék. Ekkor ugráltatott picit. Hát nem lopta be magát a szívünkbe, annyi szent. Míg várakoztunk a kezdésig, Aberrált megosztotta velem a tényt, miszerint nem bánta meg, hogy egykor az MDF-re szavazott, hisz kapott a sátruknál ingyen pálinkát. Apropó politika. Itt békésen megfért egymás mellett az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz és az MDF, bár az kifejezetten jópofa volt, amikor még az első éjjel az István a királyból a hamis papoknál egy fideszes agitátor Gyurcsány képét lengette önfeledten.

A Yellow Spots tökéletesen idióta időpontban, délután fél háromkor lépett a színpadra. Még be kellett gyorsan állni. Az alapfelállás kiegészült egy nagyon szimpatikus úriemberrel, aki egy Freddy Krueger-maszkban mozgott a színpadon, és többek között Rúzsa Magdival is táncolt, akinek nagyon igézőek a szemei. Személyét titok övezi. A Yellow Spots mindazonáltal kiérdemelte a SzIN botrányzenekara címet, egyrészt a meghökkentő megjelenés, zene- és szövegvilág okán, valamint mert nincs Gyurin kívül még egy olyan előadó, akinek van pofája két hatalmas transzparens között őszintén nyilatkozni az adott sörmárka negatív hatásairól. Na ez a punk. A bordóinges már jött is egyből, hogy ezt azért mégsem kéne, de György továbbra is ütötte a vasat, ha már meleg. Innestül folyamatosan propagálva a terméket, ám a szőrösszívű szervezőség átlátott a szitán. Elkönyvelték. Ennek a zenekarnak nem jósolnak nagy jövőt.

De kérdem én. Mit tett a szponzorátus, hogy a zenekar jól érezze magát és ne keserű szájízzel indítson? Korai időpontba rakta? Annyi odafigyelést nem tanúsított, hogy legalább a nevüket rendesen leírja? Nem biztosított nekik normális beállási lehetőséget? Hát igen... Ezeket a dolgokat mind megkapták. Nem is értem a felháborodásom okát. Persze más zenekaroknál sem volt jobb a helyzet. Szemtanúja voltam példának okáért, mikor egy másik csapat egy tagja saját zsebből fizette a karton ásványvizet, mert a backstage-be még csak ez sem volt. Hegyalján legalább lehetett vizet inni, a Szigeten meg állítólag kaja is volt. Mindazonáltal még így is elégedett lehet a csapat, hisz több ember került elő a koncertjükre, mint amire számítottak, és csak jöttek, meg jöttek (kezdéskor még csak 23 volt). A következő zenekaron nem is voltak már annyian, pedig az még ráadásul helyi is volt. Azt hiszem, a nevük Honeybee.

A honlapjukat elnézegetve valóban ők voltak, de kiírás szerint nem nekik kellett volna.. Gyurit meghívta egy gyerek egy doboz Borsodira. Tanulság: olyan dolgot kell szidni, amit az ember szeret. Továbbá én meg azóta nem iszok olyat. Durva. Néztük őket egy darabig, mert nem volt rossz. Igazából a szintis lány volt nagyon szép, és azért. Ja! A Yellow spots lehet leszerepelt a szervezőség szemében, azonban vagy három interjút adtak feltehetőleg pont ezért. Elmentünk a keresztények házához dumálni egy jót. Itt kaptunk sárgarépát, meg papírom van róla, hogy szent vagyok, majd a Yellow Spots fogta magát és hazament, nekem meg volt vagy egy teljes lyukas órám Tigrisig, úgyhogy dumáltam pár emberrel, és kiderült, hogy majd' minden második vajdasági.

A Tigris új dobosának ez volt a debütáló koncertje, de jól vette az akadályt. Egyedül csak a gyors részek erejét nem éreztem annyira, de ez egyrészt köszönhető a közönségnek, másrészt meg a halk hangosításnak. Őket a PASO követte, akik hozták a szokásos formájukat, de én eddigre már nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem tudtam végig mulatni. Gondoltam, megnézem ezt a Transglobal Undergroundot, és el is indultam kifelé. Ekkor csapódott hozzám egy lány, hogy segítsek neki kijutni, mert nem tudja, merre van a helyes út. Megtettem. Megkerestük még a barátnőjét, majd különváltunk. Ekkor hallottam meg a következő ismerős szavakat: "angyalka, angyalka", amit ugye a szigetes jótéteményem alkalmával ragasztottak rám, szóval sejtettem, hogy ez nekem szól.

Igen. A szegedi különítmény volt az, akik Heaven Street Sevenre mentek én meg velük tartottam, annak ellenére, hogy augusztus 20-án már láttam őket a ZP-ben és most pöccre ugyanazt a show-t adták le (már ott is nagyon tetszett az intro). Amíg rájuk vártunk, simán elaludtam a földön, aztán alattuk a sarokban, majd rájöttem, hogy nekem a fő bajom az, hogy nem a szabad ég alatt vagyok, úgyhogy ki is mentem.

Találtam egy lányt, aki nagyon szomorúan üldögélt egy fa tövében, és én megszántam. Hogy kis vidámságot költöztessek a szívébe, elvittem a Transglobalra, de mire odaértünk, vége lett, úgyhogy visszamentünk a gyógyvizes medencéhez, ahol az Akira című anime ment. Elég jónak tűnt, csak hát sajnos lemaradtam az elejéről, és így nem sikerült nagyon összeraknom, de szerintem meg fogom nézni. Még dumáltunk egy keveset, aztán mondta, hogy megkeresi az öccsét. Mondtam nagyszerű, mert úgyis mennék már a Globe-ba, mert biztos véget ért már a Ladánybene, amit igazából nyugodtan megnézhettem volna, de RasTamás tudja a hozzáállásom a kérdéshez, és nagyon megértő. Bent nem bírtam ki, hogy ne előzzek meg egy verekedést, mivel egy kisebb termetű srác véletlen felborította a hamutartót, aminek leesett a teteje. Egy nagyobb fickó ezt nehezményezte, de én elegánsan odamentem, megfogtam a fémkorongot. Visszahelyeztem a helyére, majd a srác vállára tettem a kezem, és arrébb vittem. A kötözködő arc ezt megrökönyödve szemlélte, de aztán hamar túllépett a dolgon.

Még táncoltam sokat egy vajdasági lánnyal, aki helyes volt meg minden, és még az is zsír, hogy messze van, de azért hogy a határon túl, az mégiscsak túlzás. Aztán gondoltam, egy vargabetű segítségével aludni térek, csak megnézem előtte a reggae-medencét. (Erről az első napi beszámolómban nem beszéltem. Értelemszerűen egy olyan medencéről van szó, ami nincs feltöltve vízzel.) Most épp drum & bass szólt. Én, bevallom, nem ezt vártam. Aztán a Tisza (?)rádiónál egy másik vajdasági lánnyal csörögtem, meg egy makóival, majd csak elértem a csomagmegőrzőhöz, ahova eleinte nem akartak beengedni, de én kétségbeesve megkerestem egy szervezőt, aki segített, úgyhogy egy elkerített helyen le is dőltem. Újabb 5 óra alvás, majd hazajövés. Este Antiparádé.