Georges Simenon, a belga író és életművész egyike volt azoknak, akik kitalálták a krimi műfaját. 1931-ben jelent meg az első Maigret-regény, és 1972-ig hetvenöt látott napvilágot. A párizsi nagyvilági művész- és filozófuskörökbe is bejáratos Simenon egy korai marketingakció keretében világraszóló partit rendezett Maigret 1931-es bemutatkozása alkalmából, melyre egy rendőrségi idézés volt a meghívó, és a bejáratnál mindenkitől ujjlenyomatot vettek. Simenont mindig is a megrettent emberi lélek vergődése érdekelte, ahogy ledobja magáról a társadalom ráaggatta göncöket, és végül ott áll az olvasó előtt pucéran, szánalmasan, de végre igazul.

A Maigret aggályai című történetben, Maigret, amellett, hogy szokása szerint a pipáját tömködi, tantuszt kér a pultostól, és legendás logikájára támaszkodik, elköveti a nyomozók egyik klasszikus hübriszét; hatáskörét túllépve olyan bűntény után kezd nyomozni, ami még meg sem történt. A kétely napjai után azonban megtörténik a gyilkosság, csak éppen az nem világos, hogy a három csésze közül melyikben volt a méreg, ki rakta bele, és ki fordította meg a tálcát hányszor. A végjáték Maigret szűk irodájában játszódik, és leginkább egy verbális itt-a-piros-hol-a-pirosozásra hasonlít. Továbbá ebben a kötetben szerepel a következő, nehezen megmagyarázható Boris Vianos mondat (Maigret taxiban ül): „ … lehajolt, és felszedett egy rózsaszínű pamutgolyócskát, amilyennel a felnőttek szoktak dobálózni, ha éjfél után pezsgőt isznak.”

Ezeket a helyes kis Maigret-kat a Park kiadó szállítja zsebméretben, olcsón, már vagy egy éve, és ez nagyon rendben van, mert Maigret-vel az ember nem foghat mellé, valahogy úgy, mintha kinyitna egy sört, vagy bekapcsolná a Colombót a tévében.

Georges Simenon: Maigret aggályai
Fordította: Vargyas Zoltán
Park Kiadó, Budapest, 2006
1500 Ft