Már-már hagyományosan megrendezik a Budapest Parádé hétvégéjén az Antiparádét (melynek a neve is mutatja, stb. stb.), amin részt vett mérhetetlenül termékeny koncertre járós emberünk, na kicsoda?
Délután kettőkor szálltam le a Kökin a szegedi gyorsról, toltam két szelet pizzát, aztán jöttem is haza rendberakni magam, majd leragadtam a Szellemirtók 2-n, de erőt vettem magamon, és útra keltem. Namost az a hír járta, hogy a Vörös Yukat felújították. Ez a dolog nem sikerült valami látványosan, viszont valóban lehet kapni melegszendvicset, ami kifejezetten finom volt. Most vagy van hot dog is, vagy ez is egyike volt a vízióimnak, amit átéltem az este folyamán. De hagyjuk is ezt.
Vessünk inkább egy röpke pillantást a felhozatalra a teljesség igénye nélkül, tekintve, hogy nem láthattam ám mindent. Mikor megérkeztem, épp a Tatu 18 ment, ami egy az egyben Alvin, csak nagyon szar a pólójuk. A nézőtéren néhány punk álldogált. Őket az Ezüstös Aranyér követte, akikről már a Skanking Festes beszámolómban említést tettem. Oda nem illettek. Ide igen. Ez egy klubzenekar. Asszem alattuk mentem át a Kék Yukba picit, csak hogy ne lehessen rám ragasztani, hogy beszűkült vagyok, és hogyha nem hazudik a szórólap akkor a... namost tudom, hogy hazudik, mert aszerint a Kékben épp átállás van... szal egy olyan zenekar játszott, aminek az énekese nagyon elegáncsos volt a szoknyájában meg az ingjében, mint valami kungfumester és a basszer is tök hiteles volt, de a képet alaposan rombolta az egyik gitáros egyetemista fejszerkezete. Hörgős hardcore volt. Szórakoztató. Itt se volt mozgás, csak bólogatás.
Amit viszont tuti láttam az a Hemba, amiben, mint megtudtam, a Hemü az énekes a Kretensből. Hát rájuk mindenképp ki akartam térni, mert ők voltak az est meglepetései. Az intró picit hosszúnak tűnt nekem, de elég jól működött a hatásvadászat alatta (sötét színpad, néha egy egy lámpa sejtelemesen megvilágít ezt-azt), majd az első szám balalajkával (?). Na az ütött. Végig tökéletesen hallható volt az ének, a dob, a basszus, a gitár. Látszik, hogy nem ma kezdték a srácok. Az énekes kezébe azért én adnék egy sört, hogy azzal gesztikuláljon, mert az úgy sokkal fainabb. Többet a Kék Yukban koncerten nem voltam, csak a Vörösben.
Ez volt az első olyan buli, ahol végig tudtam nézni a Silver Shine-t. Az álló dobos kifejezetten impozáns látványt nyújtott, és talán most ért be nálam, hogy nem kell összehasonlítanom őket a Spots-szal, hisz nem ugyanaz a kettő. Ebben a megvilágításban még jók is voltak. Napocska (Spots-bőgő) szerint határozottan látszik a fejlődés. Tegnapelőtt már láttam a Testi Egyenleget Szegeden, és most megint. ezúttal lényegesen nagyobb tömeget megmozgatva. Ekkor már patakokban folyt a víz a falakról. Igazán elkelne egy légkondi. Vagy három. Utánuk a Tizenhét jött, akiknek sajnálatos módon csak egy számukat ismerem szövegileg, viszont majdnem az összeset vágom. Durva dolgok ezek. Ja nem! Még van egy, amiben vokáloztam. Nekik segítettem kicuccolni, mert azt figyeltem meg a fesztiváljaim során, hogy ha elhiteted, hogy zenekarban játszol, azt kajálják a lányok. Példának okáért SzIN-en csak két szót kellett váltanom a Krsával és már körül is zsongtak. Namost ez itt nem jött össze, minekután az egyik gyerek azzal kérkedett, hogy ő a Som Lajos fia. Ekkor született meg a Táncsics Mihály unokája vagyok én című megaslágerem. Apropó. A Pecsában ma Megasztár-koncert is volt, de ez most teljesen mellékes.
Utolsónak a Kabinet Rt volt feltüntetve, akiket most volt szerencsém először látni. Aztán valahogy idekeveredett a Sokol 403 is. Bár ne tette volna. Először azt hittem, hogy csak valami hülye karaoke megy és egy tehetségtelen barom ragadta magához a mikrofont, de be kellett látnom, hogy nem. Őket pár éve láttam már a Szigeten, és akkor se tetszettek. A megboldogult MÁK énekese és a CAFB gitárosa hogy süllyedhetett ilyen mélyre? Nem is értem. A hajnalig tartó Jogsi-féle Rózsaszirom diszkóról meg inkább nem mondok semmit, mert halott ügynek tartom, a mondást meg ismered. A 80-as és 90-es évek slágereit tekintve elfogult vagyok, és ha már valaki az ilyet bevállalja, akkor azt vagy rendesen csinálja, vagy sehogy. Ez inkább volt egy sima rockdiszkó. Persze megspékelődött egy kis Dr Albannal, meg Snappel, de akkor is.. Több volt akkoriban ennél. Persze lehet, hogy csak épp egy rossz hullámba hallgattam bele. A Vörösben a zenekarok közötti átállás idején egyébként Aberrált selectorkodott. Az ő zenéjével minden rendben is volt, csakhát a haja... Lehet, hogy emós lett? A reggae-ska szoba azonban nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Ez hiba. De az igazi hiba az, mikor egy lány kelleti magát, aztán meg visszautasít.
