Madafaka Szegeden csomaggá változik, de odáig is el kell jutni:

Ugorjunk vissza először is két napot. Aberrált megkérdezi, hogy van-e kedvem meglátogatni a Szegedi Ifjúsági Napokat Szegeden és én hosszas hezitálás után másnap este rábólintok. Sokat nyom a latba, hogy a kocsi (amit az első nap kijavítottak, hogy autó, mert a kocsi az a lovaskocsi még annak ellenére is, hogy tudomásom szerint a távolsági busz - azaz a coach - a magyar kocsi szóra vezethető vissza, és semmi köze nincs az edzőhöz), amivel jöhettem volna sofőröstül visszakozott, így fölszabadult egy név a viplistán. Úgyhogy most, mint Artist villogok.

Két és fél óra vonatozás után érkeztünk meg Szegedre Lucáékkal. A vonatút meglehetősen kellemesen telt, köszönhetően a sörözésnek. Az első dolog, amit megállapítottam Szegeden, hogy nagyon puccos a pályaudvar, és még a WC is teljesen rendben van. Ettünk egy-egy croissant-t, majd a villamospótló járattal mentünk két megállót, és utána kis gyaloglás a Tisza-partra. Beszélgettem pár helyi lakossal, akik nagyon mókás tájszólásban tolják. Kár, hogy a fiatalok már nem élnek ezzel. Persze ez valószínűleg erős sarkítás, mert biztos akad, aki igen, hisz Pesten se beszél mindenki parasztul, de van olyan is. Egy punk gyerek megszívatott, hogy itt még írásban is őznek, és én ezt naív módon el is hittem. Aztán egy lány az est folyamán rávilágított, hogy ez azért kamu, meg beszélt nekem a zárt e-kről is pár mondatban. 

Természetesen a művészbejáró jó messze van a főbejárattól (konkrétan meg kell kerülni a strandot), de ezen lépjünk túl. Lényeg, hogy bejutottunk. A hely inkább széles, mint hosszú, az egyik oldalt a Tisza partja határolja. A két fő színpad egymással szemben található, igencsak nagy távolságra egymástól, hogy ne zavarjon. Az objektum területén található két medence, amiből az egyik gyógyvizes, tehát meleg. (Ennél az éjjel filmvetítés is volt, de én nem készültem erre fel.) Vannak nyaralók, akiknek nem kellett jegyet venniük a fesztre. A honvédség ezen a rendezvényen nem teszi tiszteletét, viszont van ingyenes csomagmegörző, ami nagyon hasznos dolog. Amivel nagyon elégedetlen vagyok, az a Krisna-sátor hiánya. Egyedül egy kis faházat kaptak a Civil falu területén, de még ez is sokkal több, mint ami az EFOTT-on volt, mert ott teljesen kimaradtak a szórásból. Ott találkoztam először egyébként pénzbe kerülő indiai ételekkel. Érdekes jelenség volt. Mikor ezt elmondtam itt az egyik krisnásnak, egyből félreértette a dolgot, hogy akkor nekem az nem tetszik, hogy nincs ingyenes ételkiosztó, pedig nem így van.

Az Anselmo Crew-ra érkeztem meg és amit láttam... Kevés ember. Nagyon álmosnak hatott a fesztivál, bár nem ez a legjobb szó rá. És ez később se változott. Éjjel például, mikor Pokolgéppel kószáltunk, üres asztalokat láttunk. Kihalt volt minden, a zene se szólt. Viszont a Globe Party Arena tévéképernyőin ott virított a Teltház jelzés. Nem mintha be akartam volna menni. Anselmo után a Hiperkarma következett, valamivel nagyobb érdeklődéssel, bár ekkor is elég szellős volt a nézőtér. Ők egyébként helyettesíthetnék a Kispált, utalva egy másik posztra. Ezen találkoztam a Lopunk egyik énekesével, aki a lányával jött Toy Dolls-ra, ami ugyanazt a koncertet nyomta le, mint Szigeten egy éve. Meg is jegyeztem, hogy ez az "Our Last Tour?" tavaly még vicces volt, de idén azért már gáz. Mire Balázstól megtudtam, hogy az utolsó albumuknak ez a címe. Holott nem is, hisz az "Our Last Album?". Mindazonáltal szórakoztató volt most is. Bár történt egy kis gikszer, mikor az óriás pezsgős üveg nem nyílt ki, így a konfettiszórás elmaradt. Schleki adott nekik egy Yellow Spots-cédét promóció gyanánt.

Utána a Kispál háromtagú ősformációja következett, amiből, mivel nagyon halk volt, hiányzott a kraft. Ott is hagytam hát őket. Belehallgattam picit az Alvinba, mikor a Viva-színpad fele mentem, majd ücsörögtem egy padon, miközben a Testi Egyenleg játszott. Aztán meg is néztem őket. Eleinte mikor kinéztem, csak 10 kopaszt láttam, akik karba tett kézzel nézték őket. Azt hittem, ez a tömeg, de aztán kicsit odébb rátaláltam egy kisebbfajta táncos csoporosulásra is. Itt se voltak ám sokan, meg Toy Dollson se. Talán a Kispál vitte prímet. Testi Egyenlegtől visszafele láttam egy olyan zenekart, aminek az a neve, hogy Covenant. Ismerős zenét játszottak, de most nem tudnám felidézni, hogy kikre emlékeztettek. Jók voltak, de a közönség itt se fogott meg, úgyhogy átmentem a Filmmúzeumhoz, ahol 80-as évek diszkóslágerei mennek minden éjjel éjfél után. Közben láttam egy tüzesbottal játszó fickót. Meg is állapítottam magamban, hogy hülyék itt is vannak.

A dizsiben ücsörögtem kicsit, de aztán továbbálltam. Először Lucával futottam újra össze, majd Aberrálttal és Pokolgéppel. Utóbbinak elpanaszoltam, hogy mennyire felhúzott, hogy lépten-nyomon a szopásra nyílt szájú Rúzsa Magdival futok össze, és hogy ez a nő engem nagyon irritál. Javasolta, hogy rúgjak szét egyet, az majd megnyugtat, de mondtam, hogy inkább hazavinnék egyet a próbaterembe. Szereztem is egyet, de aztán olyan 5 felé eleredt az eső, és Magdiból esernyő lett. Mivel PG hazament, így én is úgy döntöttem, hogy aludnom kéne. Javasoltam a csomagmegőrzőknek, hogy nézzenek csomagnak, és megágyaztam a székeken. Ma halászlét fogok ebédelmi, mert mégiscsak Szegeden vagyok. A legolcsóbb étel a zsíroskenyér 150 forintért. A zsír pedig nem egyszerű étkezési sertészsír, hanem a sült kolbászét hasznosítják újra. Zseniális húzás. Bár lehet kapni szelet kenyeret 20 forintért, meg mustárt 30-ért, tehát akár ehetnék mustáros kenyeret is. Nem vagyok egyedül, aki ezt szereti. Ezen meglepődtem. Bár én inkább eszem debrecenivel, mint tonhallal.