Ezt a lemezt igazából csak azért hallgattam meg, mert az Americannél jelent meg, ami Rick Rubin kiadója, és arra voltam kíváncsi, hogy egyrészt vajon Tom Petty is belépett az újra felfedezni való zenészek közé, akiket Rubin előszeretettel porol le, és tesz velük csodákat, másrészt hogy miféle csodát tud vele tenni.
Aztán hamar kiderült, hogy Rubin ezúttal csak kiadó, a producer nem ő volt, úgyhogy az érdeklődés alábbhagyott, de akkor már végigpörgettem párszor a lemezt. Ez egyébként Tom Petty harmadik szólóalbuma, csingilingi puharock, édeskés ének, ahogy megszoktuk. Azoknak való, akik az igényes zene kedvelőinek mondják magukat, és bár nekem lábrángásom támad ettől a kifejezéstől, egyszer sem vettem ki a lemezt a kocsi cd-jéből. Pont az, aminek mondja magát: autópályára való zene.
