Hát ezt is megértük. Utolsó nap. A tervemből jóformán semmi nem lett. Jutkával kezdtem, ahol lebratyiztam három egyetemista inkálos sráccal. Találkoztam azzal az arccal, aki mind Hegyalján, mind EFOTT-on seggrészeg volt, és megtudtam, hogy hogyan lehet olcsón belógni a Szigetre. A trükk a következő.

Végy egy hazamenős hetijegyet, meg szerezz egy csomó Offroad fesztválos karszalagot (mert az is hasonló színű), tankolj be rengeteg fekete patenttel, és már kezdődhet is a móka. Kint fölrakod a delikvensre a hetijegyet, bent levágod a patentet, és kicseréled a jegyet egy offroadosra, majd a hetijegyet újra használhatod egy új patenttel. Na most én egy lányt láttam csak, aki lebukott, de az nagyon bőgött a bejáratnál. De mégis mit várt? Hogy minden fenékig tejfel? Hát nem az.

Aztán rohanás Iggy & The Stoogesra, de Joci feltart a gyomorpanaszai miatt. Vele ellentétben én idén annyi év után nem szartam a Szigeten. Megváltoztam. Már a fesztivált is kólával indítom... Szerintem felnőttem. Apropó: abból kiindulva, hogy a nők is pofátlan módon használják a férfivécéket, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a sielést is egy cafka végezte. Ezúton kérek elnézést az augusztus 14-i postban állítottak miatt. Hát... Ez az Iggy... Annyi ideig bírtam csak hallgatni amíg az Aberráltnak (Aki valóban az Ambrózy, mint Pagan azt oly bölcsen megkérdezte) átadtam a kért 5 rugót, majd jobb híján elmentem a Wan2-hoz. Félúton még Zsófi leöntött a sörömmel, amit azért adtam neki, hogy igyon belőle egy kicsit. Egyébként a sör tök úgy funkcionál, mint a hajzselé ráadásul még ápolja is a fejbőrt, szóval nagyon hasznos dolog.

Wan2-nál Ska Hecc ment, amibe belenéztem. Mint Joci és Edit oly bölcsen megállapították, az a jó ebben a helyben, hogy nem kell táncolnod, csak állnod, mert van elég hülye aki ugrál és az megmozgatja annyira a padlót, hogy te is kellemesen beringjál. Volt kis ücsörgés a Lovardánál, vizipisztolycsata Bruce Willist megszégyenítő bukfenccel (amit később egy német lánynak el is újságoltam a Voltnál, de nem látta a Die Hardot, pedig alap), aztán amikor már nagyon untam a dolgot, átmentünk Jocival a Bahiához, hogy megnézzük a Lopunkot, de úgy, hogy a kajás részen menjünk keresztül, hátha csurran-cseppen valami (találtunk is egy teli zacskó sültkrumplit, amit aztán jóízűen elmajszoltunk). Itt volt még egy kedves kis csapat, amiben egy hölgytagnál volt egy kis tábla "Ölelés egy százas" felirattal. Én megkérdeztem, hogy a kúrás mennyi, mire a feltételezhetően pasija közölte, hogy két pofon. "Hát akkor az tök jó, mert még olcsóbban ki is jövök, gyere." Nem jött.

A Bahiánál aztán kiderült, hogy a Lopunkra még várni kell egy jó órát. Ami ment, az úgy rémlik, hogy nem jött be. Bla volt kiírva. Létezik, hogy egy nap két helyen is játszottak? Mert most olvsom, hogy a Talentumon is voltak. Ha így van, akkor csak gratulálni tudok a szervezéshez. Ehelyett inkább vicces karaokezókat néztünk, meg akartam táncolni az egyik mastercardos lánnyal, de ő csak egy esőkabátot adott, amit viszont nem fogadtam el. Mátéval, a KOC trombitásával arról beszélgettünk, hogy a Malacka mennyivel jobb zenekar, mint a Sex Pistols vagy a Ramones, neadjisten a Dead Kenedys, hisz ezek közül egy se lépett fel a Szigeten, és tuti azért, mert nincs bennük fúvós. Aztán kiderült, hogy felléptek, és én teljesen megőrültem. Amiről beszélek az már a Lopunk. Mosholtam bár sajnos nem akadt partner csak egy, de az se olyan nagy szám, így meg nem olyan élvezetes. Azért sikerült annyit elérnem a zsebemben hordott mobilom segítségével, hogy legalább a térdem fájjon. A lányok édesen ugráltak. Itt találkoztam egy Vera nevű lánnyal, aki mondta hogy nagy rajongóm én meg örültem, hogy már két csinos lány is van ilyen, de aztán kiderült, hogy a másik is ő.

Volt egy olyan terv, hogy Lopunk után PUF, de én leragadtam az Index-delegációval a Hilltopnál. Előtte volt egy durva átvágásom a Prodigy közönségének sorai között, így módomban állt a koncertbe is belehallgatni. Szeintem full playback volt az egész. Olyan, mint mikor pölö Kozmix koncerten vagy és érzed, hogy amikor valamit bekiabál a Lala az tök máshogy szól, mint az ének egyébként. Lehet, hogy mostmár nem ilyen, de 2000 előtt, mikor a Bolyain haknizott még ez ment. SzaboZ megjegyezte, hogy olvassa a beszámolóimat, mire mondtam, hogy tudom, sokan vannak ezzel így, mire ő azt mondta J. S. Bassnak, hogy idézem: "kicsit nagyképű a barátod", ami persze nem igaz, csak tudom hol van a helyem a világban.

Innen egy "Elérkezett az idő. Átmentem a Lovardába felhajtani pár bulát" sms-sel távoztam, majd a Nagyszínpad mögött találtam egy elkeseredett lányt, akinek a barátja (bizonyos Csonti az Animából) bent van a VIP szektorban. Gondoltam a segítségére sietek, de nem jártam sikerrel. Aztán gondoltam egyet és odadtam a lánynak a telefonom, hogy hívja föl a srácot. Megtörtént, én meg büszke voltam magamra, hogy na megvan az Animás kapcsolatom, szóval le tudom zsírozni, hogy majd valamikor az előzenekarunk legyen. Masszív Balázs ugyan figyelmeztetett rá később, hogy mentsem azért le a számot, de úgy voltam vele, hogy nem kell, mert nem lesznek ismeretlen számok a telefonban. Most van vagy hét, de idővel kábéra be tudom lőni a dolgot.

Volt még egy éjjeli kajakörútunk amikor találtam egy teljesen épp félcsirkét, de Joci elkezdett finnyáskodni, hogy ő azt nem eszik, viszont dumáltam két francia csajjal (akik megosztották velem a tápjukat) arról, hogy miért is jöttek a Szigetre. Mint megtudtam, az ár az, ami motiválja őket, mert odakint minden sokkal drágább. Például egy Iggy-koncert is benne van 15 000 forintba, meg az ital is többe kerül. Kézzel-lábbal, de elmagyaráztam nekik, hogy ugyanez a helyzet itthon is. Márhogy hazai viszonyban a Sziget nem egy olcsó hely. Egyébként megfigyeltem, hogy ezek a külhoni lányok (akiknek legtöbbje francia, vagy legalábbis én franciákkal találkoztam főleg) szarabbul beszél angolul, mint én, vagy legalábbis egy szinten vagyunk, ami rájuk nézve elég degradáló. Ráadásul még kőbunkók is, mert ha hozzájuk szólsz, akkor leordítják egyből a fejed, hogy "What?". Csalódtam a külföldi lányokban.

Lovardánál alapos terepfelméréssel kezdtem, majd eredményesen végrehajtottam a feladatot. A termés egy magyar, meg egy francia lány, csak hogy ápoljuk a nemzetközi kapcsolatokat is. Próbáltam még tovább javítani a statisztikán, de nem akadtam további partnerre. Túl sokat beszéltem, lehet az volt a baj. Lányokkal azt nem szabad. Tényleg tele volt már a tököm az egész Szigettel. Balázs szerint közrejátszhatott a dologban, hogy mindenhol ott van a masculanos ház, és ebből azt hinné az ember, hogy a Sziget nem szól másról, mint a szexről, és ez azért elég frusztráló valahol. Van igazság abban, amit mond. Aztán jött a nagy telefonhadjárat második fogadott húgom, Anita problémájának megoldására, nevezetesen hogy a pasiját elő kell rángatni akár a föld alól is. Megoldottam. Vele egyébként az ismeretségem kezdete a Tanyafesztre datálódik, mikor a következő párbeszéd játszódott le köztünk: Ő kezd: "Adjál sört." "Nem." "Mér?" "Mer." "Mér?" "Mer." "Mér?" "Mer." "Mér?" "Mer." "Mér?" "Mer." "Mér?" "Mer." Ez ment egy darabig, aztán megtörtem. Igazából akkor zártam a szívembe.

Volt két balhé is itt az este, mindkettő leállításban aktív szerepet vállaltam, bár a másodiknál szólnom kellett a csaposnak, hogy én nem a generáló, hanem a leállító vagyok, mert összekeverte a dolgokat. Az elsőnél az egyik fél francia volt, a másik meg magyar. A probléma ott volt, hogy a francia barátnőjét a magyar háromszor megcsöcsörészte, ezen a fickó kiakadt. Azt mondta, egy még rendben (már ezt se értem, hogy az egy az miért van rendben, de ezzel most ne foglalkozzunk), kettőnél már bőszül, de a három az már tényleg sok. Mondtam, hogy nyugi, a srác csöppet ittas, de ha még egyszer idejön, én ütöm le. Ezután véletlen meglökött a csaj. Én mondtam a pasijának, hogy egy még rendben... Már röhögtünk.

Hajnaltájban beindította a Lovarda az éves maradékpia-licitjét (konkrétan a csapnivalóan rossz borukat lehetett olcsón elvinni, annak aki akarta), mi meg Balázzsal elpárologtunk a helyről. Az este párszor le kellett állítani a zenét, mert a hangulat olyan magasságba csapott, hogy valaki mindig felmászott a tetőszerkezetre. Ettünk még egy valag ingyenkolbászt, majd Balázs fogott egy taxit, és elvitt az Árpád hídig, ahol én fölszálltam a metróra. Jobb híján leültem a földre, majd Kőbánya Kispesten arra ébredtem, hogy a biztonsági őr kelteget. Mondja, hogy menjek kicsit levegőzni. Úgyhogy felmentem, majd visszajöttem, felszálltam a metróra, jobb híján leültem a földre, és fölébredtem Újpest Városközpontnál. Elgondolkodtam, hogy ha ezt így folytatom, soha a büdös életbe nem érek haza. De újra nekivágtam azért, és fölébredtem a Ferenc körútnál. Hirtelen rámtör a felismerés, hogy basszameg már megint túlmentem, és már szállnék is le, mikor katt! A következő lesz az enyém, mert a Köki felé megyek megint, és tényleg. Na így telt el az utolsó nap, azt hiszem, ez volt egyike a legjobbaknak. Bejöttem kajálni. Rögtön jött a kérdés, hogy na mit hagytam el. Azt mondtam, hogy semmit. Pedig igen. Az önbecsülésem úgy három nap után. De a végére megtaláltam.