"The Snobs, egy jó ok a fasizmusra." - Aberrált Atya

Alighogy megírtam előző beszámolóm, már indultam is. A Sierra már nem állt a ház előtt. Engem fönt valaki nagyon szeret. Aztán odaérek az Árpád hídhoz. Bambulok kifele a 106-os busz ablakán, egyszer csak meglátom őt. Ez a kocsi követ engem, incselkedik velem. A céda. De én úgy teszek, mintha nem érdekelne. Ez tízből kilencszer beválik.

Valóban késtem picit a Gentlemanról, de egyáltalán nem bánom, mert hervasztóan rossz volt. Nem mondhatnám, hogy felpörgetett. Fájt a gyomrom. Úgy éreztem ez a nap lesz a vég. Szerencsére a harmadik sör után már javult a helyzet, és mivel tudtam, hogy ez így lesz, minél hamarabb el is akartam érni ezt a szintet. Sikerült. Gentlemanről átmentem a Wan2-hoz, hogy hátha összefutok Krsával, mert olvastam ám a kommentet, de sajnos nem találtam meg. Ez még Copy Con előtt volt, Irie Maffián újra próbálkoztam. Mivel nem volt még itt semmi, célba vettem a Zúzdát, hogy skinheadeskedjek egy jóízűt, ugyanis itt a Derkovbois játszott. Sanos az Összefognak a srácok, összefognak a lányok slágerszámukról lemaradtam, amit nagyon bánok. Itt találkoztam Masszív Verával. Masszív Balázst csupán azért nem említem, mert vele minden nap találkozom, és ez ennélfogva nem hírértékű, viszont Verával legközelebb csak augusztus 18-án, pénteken szembesülök a Blue River állóhajón, ahol a Masszívon kívül fellép még a Kingston Cruisers és a Mind1 zenekar is. Hozd el a kis barátaidat is. A beugró ezer forint. Nem pénz.

Sokáig tart az átállás a Snobsra, úgyhogy Aberráltnak mutatok egy kis kultúrát, megmutatom az Irie Maffiát. Nem tetszik neki, de ő ki nem állhatja az ilyet, szóval a szava nem mérvadó. Visszamegyünk hát Snobsra, hogy röhögjünk egy jót, mert a zseniális zenéhez írt buta szövegeken és annak előadásmódján mást nagyon nem lehet. Bár a suttyó punkok ezt csipázzák. A Snobs elég egyedi ezzel az előadásával, de ez... "Titkos... béketárgyalások... olvastam... az újságban... szerintem.. nem helyes... hogy titkosak... a béketárgyalások... mert a háborúk sohasem titkosak" Szerintem... ez mindig mosolyt csal az arcomra. Szerintem nem helyes, hogy 350 a sör.

Jó sok számot kellett végighallgatnom mire ez jött, de megérte. Volt gyerekverés-ellenes szám, meg valami indiánrezervátumos is. Volt egy mondókás. Az nagyon édes volt. Utána meg jött a Böiler. A Böiler az egy nagyon király zenekar. Így van, vagy nem így van? Igazam van, vagy igazam van? Imádom, de tényleg. Mikor először meghallottam őket, máris elkerítettem nekik egy kis helyet a szivem csücskében. Még egy ilyen banda van, és az a Barackca, de ők sajnos nincsenek a Szigeten. Sőt, ha jobban belegondolok, már tök rég nem is láttam. Most már tényleg muszáj lesz kimennem Free Festre, ha egyáltalán lesz, mert Százhalombattán nagyon ellenzik a dolgot, hogy újra megszállják a várost a punkok, mint tavaly. Pedig szerintem tök jó buli volt az is.

Kutyával (mondta, hogy feltétlen írjam őt bele valahogy a beszámolóba. Egyébként ő a Last Minute-ben játszik) elénekeltük az előző nap megírt Újságíró című közös számunkat, ami eképp szól: "Újságíró. Újságíró. Újságíró. Új-sá-gí-ró." Dallamvilágát tekintve az Exploited Sex & Violance-ére hajaz. Böiler előtt érkezett meg Dani a Skambulance-ből és barátnője, Ancsa, épp mikor én az egyik sörömért mentem. Gondolták, megviccelnek és meglocsolnak vizipisztollyal. Ám nagy meglepetésükre, amint megéreztem a hátamon a vízcseppeket, már kaptam is elő az enyémet, és úgy tüzeltem, ahogy csak a csövön kifér. Velem aztán nem packázhat senki!

Böiler után a Semmi komolyba csak picit hallgattam bele, majd kikísértük Verát, és megtudtam, hogy bemehetek a VIP részbe a színpad bal oldalán. Itt nem volt valami nagy buli, ellenben a budi olyan, mint Hegyalján a Jim Beam backstage-ében, csak itt nem karos megoldás van a lehúzásra, hanem lábbal nyomós. Túl sok sutyeráknak van azonban módja ide bejönni, ezért reggelre ezek is igénytelen vacak benyomását keltik. De ezen korántsem háborodtam fel annyira, mint azon, amit még az első nap láttam. Nevezetesen, hogy a normál férfi WC-ben valaki síelt, és ízléstelen tapló paraszt módjára leszarta a karimát. Azt mindig is tudtam, hogy a nők igénytelenek ebből a szempontból, de férfitársaim! Figyeljünk már oda kicsit egymásra, jó? Az egyetlen nevezetesség talán Juga Veronika volt, aki még mindig nagyon csinos. A Barátok köztöt is csak addig néztem, amíg játszott benne.

Kimentünk hát Tankcsapdára. Két számot említenék meg tőlük. Az egyik az Élet a legjobb méreg, amin teljesen megőrültem, és a tömegbe lőttem, a másik pedig egy olyan dal, ami feltehetőleg még akkor született, mikor a Tankcsapda még seholse volt. Ugyanis a kis zenekarok sajátja, hogy saját magukat éltető számot írnak. Nekünk is volt ilyen, csak azt azért nem adtuk elő soha, mert épp nem létezett a KOC, úgy meg azért nehéz. Most meg már nem vagyunk kis zenekar, és ennélfogva elvből nem tesszük meg. Nem úgy a Lukács, akinek saját, különbejáratú ventillátora is volt, hogy amolyan Soundgarden Black Hole Sun képi világ táruljon a nagyérdemű szeme elé. Utánuk visszamentünk még a VIP szektorba, ahol találkoztunk két sráccal, akikről azt hittük, hogy VIP-esek, de később kiderült, hogy csak lejmolták a kártyát. Egyébként nem is értem, hogy nekik miért nem karszalagot adtak. Megtudtuk tőlük, hogy a csónakháznál a rendőrök és a biztonsági őrök között egész nap vízipisztolycsata zajlik. Azt azért lehet megnézem.

A Rasmust csak oldalról-hátulról hallottam. Nem tetszett. A TCS meg annyira halk volt, hogy simán tudtunk beszélgetni rajta. Aztán végre elérkezett a várva várt tíz óra. A Flasht senkinek nem ajánlom. Őrjítően jó volt, végig pörögtünk rajta Mangorlóval (igen azzal, aki azt mondta rám, hogy "Madafaka, király vagy", ugyanis én ilyen elérhető arc vagyok. Igazából olyan, mint bárki más.) Nem is néztem meg utána mást, nehogy elrontsam a katarzist. Helyette visszatértem a Wan2-hoz a szokásos esti afterparty végett, de előtte megnevettettem egy 22 éves Ági nevű lányt a pizzaelosztónál, aki nem olvas egyébként Indexet. Ettől eltekintve minden rendben volt vele. A csaposlányt a Voltnál egyébként Orsinak hívják. Hivatkozz rám. Nem kapsz érte semmit. A White Stripes rigmusának gyakori dúdolása okán az olaszok állandóan olasznak néznek. Mi lenne, ha még az olasz napszemüveg is nálam lenne?!

A Lovarda most nem volt annyira jó, mint tegnap. Nagyon bealtatós számok mentek. A Kispál Jutkájára elénekeltem a KOC Mekiszerelmét, merthogy az ugyanaz, Masszív Balázs legnagyobb megelégedésére. Belémkötött egy diszkós köcsög. Mi az istent keresett ez itt vasárnap éjjel? Nem dolgozik másnap? Csak azért nem öltem meg, mert akkor már megint írhatnám a jelentést, és már nagyon unom az ilyet. Meg mert nem ment volna az imidzsemhez, amit itt akasztottak rám. Már nem csak a Sziget arca vagyok (Ezt Aberrált mondta (Gyuri. Soha többet nem írom le ennyiszer a neved.)), hanem Angyal is.

Hajnalodott, mikor lefeküdtem, 11 előtt pár perccel keltem. Bejöttem a céghez kajálni, meg megpróbáltam elintézni a telefonom, hogy újra működjön. Azt mondták, hogy a mai nap folyamán megkapom a PUK-kódom. Tök jó. Végülis ma nem akartam kimenni a Szigetre.. Persze... Láttam ma is a kocsim az Árpád hídnál. Kiderült, hogy nem is az, mert ez kettes, az enyim meg egy hatos. De azért jól ráparáztam. Bent felejtettem a vizipisztolyt a sátorban. Remélem ott lesz még, meg a sátor is, mert nélküle semmi vagyok.