Sajnos kicsit szentimentális a dolog, de el kell mesélnem Önöknek, hogy vasárnap visszatért a hitem a Szigetben; az a titok, hogy bújkálni kell a sötétben, elekrülve minden nagy programot. A Zúzda színpadot már többen méltattuk Önöknek, de itt lenni tényleg olyan, mintha egy Duna menti kistelepülésen látogatnánk punkfesztivált, szóval király.

A Böilerre várunk, párszor megpróálok fölkelteni egy színpad előtt, magzatpózban ejtőző fiatalembert, hogy ne lépjenek a fejére, ha elkezdődik a koncert, de reménytelen az ügy. A Böiler self-titledjére azonban megrebben a szemhéja, és hirtelen feltartja az öklét, mint egy inverz Superman, majd lengetni kezdi az öklét, visszatért közénk. Nyújtja a kezét, Uj főszerkesztő szerint esélyes, hogy azt gondolja, eddig pogózott, és csak most esett el, és azt várja, hogy fölsegítsük. Hamar összeszedi magát, egy perc múlva már kissé ingatag mozgással ugyan, de pogózásba kezd. A Böiler most nagyon zúz, egy lila hajú ember pedig vetkőzni kezd, ahogy állítólag szokott, a főszerkesztő szerint a koncert előtt arra panaszkodott, hogy előző este az inkalosok szóvá tették, hogy a Wan2 sátornál tök pucéron gitározott a faszán. Mindezzel persze nincs semmi összefüggésben, de hirtelen támadt lelkesedéssel megpróbálok vásárolni egy Böiler-pólót, azonban sajnos nincs raktáron.

A tízórás Flash-koncert is szentimentális érzelmeket gerjeszt, kár, hogy olyan furcsán van hangosítva, hogy csak akkor értem a szövegeket, ha bedugom a fülem. Erről már írtunk, úgyhogy kis időugrással kössünk ki a Lovardánál, ami régóta a Sziget legjobb helye, minden este spontán bulival és a pultból hihetetlen zenékkel (Gunstól a Kispálig, Ponyvaregény és Macskajaj, el tudják képzelni). Itt régi tradíció az asztalon és padokon táncolás, pár éve így dőlt a nyakamba egy egész csapat francia, amikor a sztenderd sörfesztiválos asztal (tudják, fa asztallap, zöld, kihajtható fémlábakkal) feladta. A lovardások felismerték az idők szavát, úgyhogy idén masszív rönkökből ácsolt asztalok várják a szórakozni vágyó fiatalságot. Mindenképp ajánlom.

Megeshet, hogy csendre és nyugalomra vágyunk, és nincs semmi belépőnk az ilyen-olyan VIP-szeparékba, ebben az esetben a Vándor Vurstli a megoldás, itt legtöbbször simán le lehet ülni, bár egyik este itt egy enyhén szürreális, családias hangulatú drum'n'bass-buliba botlottunk. Kellemes bújkálást!