"Világelsők vagyunk abban, hogy megkeressük az élet örömeit." A Sziget hedonista alapállásából következően ez a szöveg csak egyetlen esetben képes megdöbbenteni a látogatót. Mégpedig akkor, ha a Terror Háza múzeum sátra reklámozza így magát. Vajon a legviccesebb kommunista rémtettekről láthatunk kiállítást? Vagy 1956 és a szex kapcsolatát mutatják be egy fiatalos stílusú fotósorozaton?

Az élet azonban még egy fesztiválon sem áll a feje tetejére, úgyhogy kifejezett örömöt inkább csak a Terror Háza konténere előtt zsonglőrködő goás srác arcán láttam. A konténer környékén csendes tevékenykedés folyt. Egyesek a jelenleg fejlesztés alatt álló számítógépes játék, a Freedom Fighter tesztverziójával játszottak. Öröm kapcsán talán azt kell érteni, hogy a játékosok közt iPodot sorsolnak ki, ami a nyertesnek persze nyilván remek érzés.

A jelenlévők másik része a konténer előtt 1956-ról töltött ki teszteket. Ha engem kérdeznek, nem alapoztam volna a programot a támolygó szigetlakók tudásfelmérő vágyára. De nem engem kérdeztek, és ez szerencse, ugyanis jelenlétemben is kértek tesztlapot néhányan. A témában csak a jelenséget tudom rögzíteni, magyarázatot nem találtam rá. Állítólag napi százan is nekiugranak a kérdőívnek, pedig ezt drága elektronikai eszközök helyett a XX. és XXI. századi intézet valamelyik évkönyvével honorálják.

A vörösre festett konténerben történelmi vallomástételre is lehetőség van. Ha valaki rendkívül őszinte hangulatban érkezik, kamerába mondhatja családja 1956-os történetét, rendszerváltós emlékeit, vagy csak úgy üzenhet 50 évvel későbbi önmagának.

A Szigeten a múzeumsátrak közelsége egyébként a bárányt hozza elő a közönségből. Már a Terror Háza környékén feltűnt a békés hangulat, az Octopus összművészeti helyszín viszont a Macskafogó zárójelenetére emlékeztetett. Aki nem ördögbotozott, az a füvön heverészve beszélgetett, jógázott vagy zsírkrétával valósította meg magát.

Két fiatal iparművészetis srác próbálkozott csak komorabb témákkal. Alkotócsoportjuk hétfői témája ugyanis a báb volt, amire ők ahelyett, hogy a tévémacit csináltak volna, mint a többiek, egy megkötözött guantanámói fogoly szobrát készítették el fekete szemeteszsákból. A hangulatot azonban a komor alkotás sem tudta befolyásolni, a Szépművészeti múzeum sátrából békés jazz szólt, lányok egymás haját fonták, arcot festettek, a két srác pedig Artist feliratú kártyát akasztott a szobor nyakába, majd elment sörözni.