Szombat délben keltenek. Kapok Szaffitól vegan spagettit, és már indulunk is, mert nekik csak erre a napra van jegyük, és minél hamarabb kint akarnak lenni. Meg egyébként is. A Zúzda ma értéket képvisel. Én bepróbálkozom a Vodafone-nál, hogy hátha életet tudnak lehelni a telefonomba, de a szervizes srác valami kódot követel tőlem, amit meg én nem tudok. Aki tudná, azt föl kéne hívnom, de ahhoz, hogy fölhívjam, tudnom kéne a számát, ami meg a telefonomban van, és az ördögi kör már be is zárult, úgyhogy csalódott arccal érkezem a Jutkába.

Itt időzünk olyan fél négyig, majd irány a Zúzda, ahol már javában nyomja a talpalávalót a Kérdőjel. Ez egy olyan zenekar, amit még soha nem láttam. Azt hittem, nem is ismertem, ellenben majdnem minden számukat ismertem. Igazából a "majdnem minden" az ebben a formában ne, mert csak egyet, amiben az van, hogy isten barmaitól szétvet rögtön az ideg. Értelmiségi punkból meglepően kevés gyűlt össze, de azért akadt. A Zúzdát egyébként a Blind Myself frontembere vezeti, legalábbis ez jött le nekem. Ezt úgy tudtam meg, hogy felmentem a színpadra, és megkérdeztem, ki ő. A biztonsági ember azt mondta, hogy csak azért nem hurcol meg, mert látja, hogy a haverja vagyok (már az embernek, akinek elfelejtettem a nevét, de azt hiszem, Gábor). Hát igen... A presses karszalag mégse jogosít fel mindenre. Lehet azért, mert mindenféle jöttment kaphat.

Kérdőjel után a Csermanek Lakótelep jött a híres Casio SA 20-as szintetizátorral, amiről azt kell tudni, hogy a KOC annak idején egy ilyennel indult el a világhír felé, csak aztán félúton megállt. Márcsak ezért is szeretem a Cs. L.-t. A számok között megtudhattunk a bojliról egy-két érdekes dolgot. Ezen ismeretanyagot feltétlen fel fogom használni következő horgászatom során. Őket a Büdösök követte, akiket nem szeretek. De azért a Basszál bármi áron, szopjál bármi áront még meghallgattam, meg A magyar lányok jobban szopnakot is. Azért ezek jól sikerültek, és még a mondanivaló is teljesen rendben van. Ezután elsétáltunk Sanyival meg a sógorával a Hammerworld backstage-éhez. A sógor bejutott. Mi nem. Pedig mondtam a kidobónak, hogy engem csak a WC érdekel. Egész sokáig el bírt viselni ahhoz képest, hogy nem én vagyok az első fasz. Nem leányálom ez a munka, de tényleg. A sok kis köcsög odamegy azt ugrál, hogy be akar menni egy autogramért vagy bármi másért, nekik meg végig kell ezt hallgatni, és tűrni a hülyeséget. Kegyetlen világ ez. Minden tiszteletem az övék.

El is mentünk a Wan2-hoz, ahol nem volt semmi. Gondoltam, megnézem a Radioheadet. Hogy ez mennyire egy unalmas zenekar?! Ahogy vágtam át a tömegen, egy helyen majdnem el is aludtam. Megkérdeztem egy pártól, hogy ezeknek van normális pörgős számuk is vagy mind ilyen szar. A fickó rezignáltan közölte, hogy van. Én hittem neki, de két szám után beláttam, hogy szerintem hazudik, és átmentem a Bahiára, hogy majd megnézem az egy órával később kezdődő Tudósokat. Addig meg szunyókálok picit. Így is tettem. A Tudósok azonban most nem tetszett annyira, mint tavaly meg előtte. Az apa kocsit hajtott például meg se vártam. Valaki itt mondta, hogy csak azért jött ide, mert én mondtam, hogy ez jó. Azért király, hogy az emberek így adnak a szavamra, de ez ugyanakkor nagy felelősség is.

Amúgy is el kellett mennem, mert látni akartam Bunyós Pityut, de sajnos csak a Pacsirtákba és Postás Józsiba néztem bele. Nem voltak sokan rajtuk. Vissza is mentem hát a Wan2-hoz, hogy feltegyem az i-re a pontot. Azt hittem, hogy nem fogok odatalálni, mert fogalmam nem volt, hol is vagyok. Persze amerre elindultam az volt a helyes irány. A Wan2-nál épp a Relax nevezetű banda játszott, akikre az eszméletlen jók kifejezés nem a legtalálóbb, mert tényleg nagyon nagyon. Annyira de annyira sajnáltam, hogy megtettem ezt a hülye Tudósok-Fásy mulató kört, ahelyett hogy itt maradtam volna. Amikor a közönség egyszerre emeli fel a kezét és balra, jobbra lenget majd középen megáll... Valami gyönyörű látvány volt. Visszataps gyanánt falakat rengető lábdobogás... Ez igen! A nép tud mulatni. Mint megtudtam egy lánytól, volt olyan show-elem is, hogy az emebrek levették a pólójukat és pörgették a fejük fölött. Az is meseszép lehetett. Nem tudtam betelni velük.

Utánuk jött a Kiscsillag. Egész jók, bár engem már a gimiben sem fogott meg ez a legyek alter köcsög életérzés, és valahol most ugyanezt éreztem. Márhogy olyan ez a zenekar most, mint a Kispál volt anno. Ismeretlen. És ekkor beszálltam a Lovarda előtti mulatságba. Asztalon táncolás, éneklés, annak rendje és módja szerint. És egy lány (!). Négy nap után végre megtört a jég. Kezd jó lenni a Sziget. Mondjuk picit harapva csókolt, de nem gáz. Nem tudom hogy hívják, nem tudom a számát. Ez csupán szex volt nevek nélkül, kérdések nélkül. Bud Bundy módra. Mikor visszajöttem a Lovarda melletti vizeldéből már más sráccal táncolt, de ezt én csöppet sem bántam. Viszont elestem vele, és tiszta sár vagyok. Egy sátorban aludtam hazamenős karszalaggal. Egykor keltem. Tusolás, és megyek is vissza. Félő, hogy lecsúszok a Gentlemanről. De azért nagyon igyekszem.

Plusz egy adalék: Van egy Ford Sierra, amivel már szemezek egy ideje, és megfogadtam, hogy ha a Sziget végéig nem viszik el, akkor majd én. Ott állt a Klinikáknál eddig. Igazából nem lenne gond, ha valaki megvenné, mert nekem annyira azért nem kell, csak nagyon szép, és én lehetnék benne az országutak császára, ahogy könyöklök a dugóban. Májer lennék, az tuti. Na most jövök ma haza, és látom, hogy nincs ott. Összeszorult a szívem. Erre hol áll most? Itt lent a ház előtt. Azért ez nagyon adja magát.