Eleinte értetlenkedve álltunk, hogy mi történt a Kispál és a Borzzal és a körülötte kialakult kultusszal, mivel a közönséggel együtt mi is unatkozni kezdtünk, végül megtudtuk, a Kispál azért játszott ramatyul, mert nem működtek normálisan a fülmonitorok.

Az idei Kispál-koncert erőtlen volt, lagymatag, és unalmas is. Pedig az együttesben van erő, ezt mutatta a két ráadásszám is, amit olyan tempóban és hévvel nyomtak le, hogy utólag meggondolva, az előtte lévő egy órát nyugodtan el is hagyhatták volna.

„Kispálék vagy a nagy fesztiválokat unják, vagy saját múltjukat, mindenesetre a közönséghergelő számokat szinte rendre kihagyták. Nem volt Húsrágó, hídverő, nem volt Zsákmányállat, se Föld, kaland, ilyesmi. Persze lehet, hogy a közönség nem igényli már ezeket a számokat, pedig nem éppen fiatal együttes már a Kispál és a Borz, a közönség ennek ellenére mindig megújul, ami tulajdonképpen kellemes, legalább nem valami veterántalálkozón érzi magát az ember, - igaz Lovasi messziről nézve egyre jobban hasonlít Szörényi Leventéhez” – ad hangot Györgyi tudósító őszinte csalódottságának.

A számok szerkesztése nagyon tudatos lehetett, ezt mutatja legalábbis, hogy az összes szomorú, lassú, szexes szám szürkületre jutott, ez a blokk aztán jól el is húzodott, és lett az egészből valami szentimentális izé. Még szerencse hogy volt Forradalmár, meg Ha az életben, meg Tiszai pályaudvar, meg a Nulla óta kettő perc. Ezek nélkül kellemetlen lett volna.

„Öreg, dagadt köcsög vagyok” – jelentette ki Lovasi András a koncerten, akin mi nem észleltük az általa felsorolt jelzőket, még akkor sem, amikor később a backstage-ben közelről szemügyre vettük. Mindenesetre ez a fajta életérzés elég jól lejött a koncertről.

Szóval elég bepunnyadt koncertet adott a Kispál, hiába játszották el a végén a megaslágereket, nem ugráltuk sima talpúra a cipőnket. Az össszbenyomásunkat végül az módosította 180 fokkal, amikor a backstage-ben belefutottunk magukba a zenészekbe, akik elmondták, mi volt a baj.

„A fülmonitor nagyon recsegett, alig hallottunk valamit” – mondta Dióssy D. Ákos billentyűs, majd ezt a hírt nem sokkal később a pultnál flangáló Lovasi András is megerősítette. Mindkét zenekartag elbeszéléséből kiderült, hogy húsz másodpercenként jött valami idegesítő recsegés. Így nehéz lendületes koncertet adni, az tény.