Már a második nap után bizton állíthatjuk, hogy idén Jovanotti kapja a Szépen magyarul, szépen emberül Sziget-különdíját: vagy jófejségből vagy mert nem bízik a magyarok idegennyelv-tudásában, szép kerek mondatokat mondott magyarul, és a legtöbbnek még értelme is volt.

Az átlag külföldi rocksztár odadob a közönségnek egy „Jó estétet” vagy egy „köszönömöt”, és ennyivel le is tudja a magyar nyelvvel való barátkozást, erre jön ez a Jovanotti Olaszból és szép fehér A4-es papírból olvas fel szép tagolt magyar mondatokat.

„Fejezzük be az ártatlan emberek kivégzését, gyerekek gyilkolását" – mondjuk összesen ez az egy mondat szerepel jegyzeteimben, gondolom a message tartalom miatt, meg mert alapvetően nem a jegyzeteléssel, hanem a koncertélménnyel voltam elfoglalva.

Jovanotti ugyanis az az előadó, aki akkor is kulturált szórakozásra bírja a közönséget, ha az történetesen egyáltalán nem ismeri munkásságát. Így volt ez 2002-ben és idén is. Kétséges ugyanis, hogy az eltelt időben heves Jovanotti-letöltésbe kezdtek volna a magyarok.

Az Erasmus-ösztöndíjasok egyik alaphimnuszát, a L’Ombelico Del Mondót sajnos már az elején leadták, pedig mi azt hittük, hogy az lesz majd a ráadás, és játszott az új albumról is számokat, de nem is ez a lényeg, hanem hogy derekasan megdolgozott a gázsiért: a magyar felolvasás mellett közönségbe mászott, ugrált, futkározott. Szóval feelingre ugyanolyan volt minden, mint négy évvel ezelőtt, pedig megfigyeléseink szerint a legtöbb külföldi rendesen bebukja az újrázást a Szigeten.