Íme Madafaka skazados újabb jelentése, a vasárnapi atomenergia-ellenes fesztiválról, olvassák szeretettel:

Tüntessünk az atomenergia ellen, mert az rossz dolog. Ez a mai napi mottó. Ennek jegyében megyek le a Tűzraktárba, ahol legutóbb csütörtökön voltam Tanyafeszten.

Rövid kitekintő:
A Tanyafeszt eredetileg valóban egy tanyára vagy legalábbis egy pusztába volt szervezve, ám a meghiúsulás folytán került át ide, aminek közelsége végett rendkívül örültem. Végre egy fesztivál, amire nem nekem kell a világ végére mennem. Kevés pénzt kaszáltak, viszont a zenekarok megkapták megérdemelt jussukat. Egynémely még többet is kapott (konkrétan a  KSK-ra, azaz Közérzet Ska Kollektívára gondolok (jézusom), akik ha skát játszottak teljesen szétcsúsztak, a dobos és a gitáros között (amelyik sikál) teljes mértékben hiányzott az összhang, a két gitáros értelmetlenül sokat szólózott, a trombitás meg állandóan remegtette a hangszerét.. uncsi. Javaslom, hogy legyenek inkább újra K.). Mindazonáltal jó szar volt ez egész. Hangosításilag. Olyannyira, hogy a Yellow Spotsnál, ha nem ismerném a szövegeket, nem is értettem volna, holott Gyuriról azt kell tudni, hogy bármilyen körülmények között megállja a helyét, és még a legszarabb hangosításnál is érthető, tiszta a hangja. Na most nem így volt. Amit csak azért nem értek, mert végre újra lent volt a koncert, ami jó akusztikájú teremként él az emlékezetemben a leégés előtti időkből. Viszont volt egy kecske meg két tyúk, de szerintem a szervező jövőre nem fog belevágni. Ráadásul a Malacka és a Tahó és a Boogie Mamma le is mondta a fellépést.

Ugyanakkor a kezemet mertem volna rá tenni, hogy a hangosítás ezúttal nem lesz csapnivaló, és természetesen igazam is lett. Volt helyette más gondom. Mikor fél kilenc magasságában lementem a terembe (előtte vettem ászokot 150 forintért - valóban él az akció -, amit még egyszer meg tudtam tenni, mert aztán elfogyott), egy csodálatos beállást élhettem át. Három tag előadásában hallgathattam végig egy fergetegesen jó instrumentális szart. Mondtam is magamban, hogy ez igen. El is újságoltam ezt fönt, majd megtudtam, hogy ez a Re-G, amit én kizárt dolognak tartottam. Tévedtem. Rövid szórólapszórás után és beszélgetések tömkelegét hátam mögött hagyva lementem. Három számot zökkenőmentesen hallgattam végig. Jó vagyok vagy jó vagyok? Az utolsóként felkonferált (ami a visszataps eredményeként utolsó előtti lett... vagy a visszatapsos? végülis valahol mindegy is, mert) saját szám még kifejezetten tetszett is. Mert gyorsabb volt picit. Lehet, hogy én nem is szeretem a reggaet. A zenekarbemutatás során lettem figyelmes arra, hogy a dobost Rasztalosnak hívják. Hát rögtön pattant is ki a szikra. Az én nevem legyen eztán Madafaka skazados. Ennek a továbbfejlesztett verziója lett végül Skadafaka (volt egy fokozhatatlan Skadafaska, de ez egy helyütt éppoly obszcén, mint a "fa szállító", úgyhogy elvetettem) skazados, ami már a két ska-val mindent überel.

Az egyik számban volt egy ügyes próbálkozás, hogy átmennek metálba, mikor beindult a torzító, de sajnos hamar észbekapott a gitáros, hogy hol is van, és meg is történt a villámgyors visszaesés. Az, hogy nem szeretem a reggaet a következő előadónál teljesedett ki. A Zagasticot mindenki csak ajánlotta, hogy mennyire jó lesz, ám tanult kollegám csak eképp jellemezte: "A Re-G-nél csak egy szarabb van. A Zagastic." A végét már egyszerre mondtuk, nyomatékosan. Ekkor kezdett röpködni a hír. Nem lesz PASO Roots Rockers. Hát egyből a szívemhez is kaptam, de aztán kidetült, hogy ez csak kacsa volt. Azonban nekik is csak a végét láttam. Addigra sikerült újra lekeverednem a terembe. A színpadon itt lehetetlen az alvás, mivel teli van pakolva monitorokkal. Láttam viszont egy fiatalembert, aki egy székben dőlt ki. Szánalmas. Hihetetlen meleg volt lent rajtuk meg az összes többin is. Árnyékban negyven fok. Tiszta Jamaica. (Egyébként az ország függetlenségének kikiáltása is erre a napra datálódik, az atomenergia-ellenesség meg Hirosimára utal.. Mint Dan oly bölcsen rávilágított. Nincs túl sok összefüggés a két dolog között (már atomerőművek és atombomba), mert persze van, de mégse ugyanarról szól a kettő.)

Utolsó zenekarként a Riddim Colony lépett fel. És most visszaszívom, amit az EFOTT-on állítottam. Ugyanis múlt héten az Irie Maffiát láttam Reggae Campen, és tetszett. Most meg a Riddim Colonyról vagyok kénytelen ugyanezt elmondani. Viszont az EFOTT-ról se az IM, se at RC nem ismerős. Kinek van olyan fejkötője, mint Prince-nek volt még a múlt évezredben? Alattuk kicsit kidőltem egy matracon, majd gondoltam, fölmegyek és eszem egy jót, ám tíz perc sorban állás után a sült kolbász iránti vágyakozásom átalakítottam chipsimádatba. Azt meg is vettem, és meg is ettem. Eddigre sikerült az előttem lévőnek megvennie a húst. Botrányosan lassú kiszolgálás, kicsi adag. A West Balkán kajailag eddig verhetetlen. Ekkor már elég hüsi volt, így volt oka rá, hogy elém táruljon a kép. Ott vagyok a Szigeten és fázom. Indulnék a sátramhoz, hogy felvegyek valami meleg cuccot, de nincs sátram az idióta új rendszernek hála. Mint ahogy a csomagmegőrzőt se használhatom ugyanezért. Kénytelen vagyok hazamenni. Gerendai mondjon le.