És még egy Madafaka-darab, utolsó az EFOTT-ról, a végén kiderül az is, hogy jó-e István, a királyra kelni.

Az utolsó nap. Rövid leszek. Délelőtt fürdőzés, majd harcsapaprikás túróscsuszával, ami jó volt ugyan, de kevés, és indokolatlanul drága. El is ment rá az összes pénzem, és mivel a benti bank továbbra sem működött, úgy döntöttem, hogy kibiciklizek a városba. Meg is tettem.

Majd a koncertek. Az első, amit láttam az egy meg nem nevezem melyik egyetemi banda volt meglepően kevés (talán 7 fős) nézőszámmal. Majd kis ücsörgést követően a Nagyszínpadhoz mentem, ahol is valami instrumentális vacak kezdődött. Nagyon tetszett, csak épp úgy voltam vele, hogy nem Ganxta Zolee és a Kartel lesz? Dehogynem, az is volt. Bámulatosan jó, de nem maradtam soká, mert kezdődött az Anselmo Crew, akiknek szédületesen jó honlapjuk van. A My Townt számtalanszor meghallgattam már régebben. Emiatt is nagy volt az öröm, mikor láttam, hogy lesznek. Jók.

Ezután Jazzékiel. Az utolsó számot ismertem csak, az asszem klipes. Alatta még átmentem a Globe-ba megnézni Sub Bass Szabika produkcióját. A bejáratnál közölték, hogy gombolkozzam be. Megtettem. Az volt itt, amire számítottam. Minimál tömeg. Nem is értem, miért kerül idén megint Nagyszínpadra a Szigeten, holott pár éve már volt egy szörnyű élmény ilyen tekintetben. Nem úgy előtte, amikor tényleg nagy volt még iránta az érdeklődés. Most nem azt mondom, hogy nem szeretem, amit csinál. Nem. Csak sajnálom, hogy olyan helyre kerül, ahova nem lenne való. Hisz jobb érzés kis helyen sokaknak játszani, mint nagyon ugyanennyinek, akik ennélfogva elenyésző tömeg hatását keltik. Na meg jobban is mutat, ugye. Persze a Sziget nem csinál ebből olyan oltári nagy ügyet. Márcsak ha azt nézzük, hogy példának okáért a Sziámi is évek óta tolja a Nagyszínpadon, holott a kutya se kíváncsi rá. Csak hát a muszáj meg a nincs más nagy úr. (Persze Müller Péternél ez indokolt, hisz mégiscsak ő az egyik tulaj vagymi. Emiatt is lép fel kétszer (akárcsak a Kispál a Volton), ráadásul a második fellépte az utolsó koncert a szigeten, ami Barcs Miklósnak (Flash), egyáltalán nem tetszik.)

E rövid kitérő után térjünk is vissza az EFOTT-ra. Vagy Riddim Colony, vagy Irie Maffia. Amelyiket láttam, az volt az unalmas. Válassz! Pár szó a tribute-ról. Belelestem a Rolling Stones-ba és a Paint It Blacket hallva az jutott eszembe, hogy jójó.. De már öregek a srácok. Bizonyára azért nem volt benne elég kraft, holott ez egy nagyon jó szám volt annak idején.

Rage Against The Machine. Nem értem, hogy egy egyszámos zenekarnak minek állítanak tisztelet jeléül egy tribute-bandát. Mondták, hogy van még egy ismert számuk. Húha. Akartam pogózni, de elöl csak néhány bakkecskeként ugráló alakot találtam, úgyhogy szomorúan hátramentem, aholis zidáni magaságokba akartam emelkedni, de a tag, akit kiszemeltem, úgy megijedt, hogy feltartotta a kezét, én meg ráfáztam (gy.k.: felrepedt a szám picit). Unicummal öblögettem. A PASO-ból láttam egy kicsit (a végére mertem csak bemenni, mert annyian voltak), a New York Ska Jazz Ensemble-t meg egy az egyben átaludtam. Le is feküdtem hát.

Reggel arra ébredek, hogy néhány felsőoktatási intézményt látogató (abból gondolom, hogy az, mert azoknál sikk) István a királlyal boldogítja a népet. Sose keltem még ilyesmire, és meg kell mondjam, egyáltalán nem jó. Aztán ki a vasúthoz és a 9:35-össel haza, ami késett egy csomót, sok helyen állt sokáig, és fullra tele volt. De egy fesztivál így teljes, úgyhogy nem panaszkodom. Végül nem vettem sarokcsiszolót, pedig tervbe volt.