"De hová tűnt Madafaka?" - kérdezték egy emberként az olvasók, jó hírünk van, megkerült, így újabb tanulságos beszámolóval gazdagodhattunk a Hegyalja Fesztiválról. Por, pogó, krisnás kaja és életmentés. (Első rész itt.)

Csütörtök. Második nap. Azaz nem is a második, hanem az első. Már jól összekavartalak az elején, mi? Ska- és reggaenap lévén (márhogy nekem), nem csináltam mást, mint időm nagy részét a Pepsi színpadánál töltöttem. Reggel még megnéztem egy gólya békavadászatát a fesztivál egy kis elkerített mocsaras részénél.

Egyébként ez a Hegyalja egyáltalán nem nagy. Én nem így képzeltem. Így nem olyan nehéz abban reménykedni, hogy lehet, kikerül a megtelt tábla. Az élelmiszerbevitelt a Krisna-sátornál oldottam meg, ahol belenéztem a Tisztán a Cél Felé koncertjébe (de ez nagyon későn volt már).

Jöjjön a ska és társai. De előtte reklám: Tokajon jók a borok és 1000 forintért kapok 2 litert háznál egy kedves öreg hölgytől. Nagyon itatja magát, és nagyon jó kedvre derít. Ennek fényében a délelőtt folyamán majdnem beledőltem egy kiálló gyökérbe, amit aztán kitéptem a földből, és úgy mutogattam mindenkinek, tudatosítva bennük, hogy megmentettem az életüket. A szemüvegügyre is ráállítottam nem kevés embert. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy péntek este megkérdezte egy srác, hogy meglett-e. De most még csütörtök. Koncertek. Ha jól rémlik (és miért ne rémlene jól), a Skafunderz volt az est első zenekara, elég népes közönséggel, őket követte a Kiscsillag. Számomra teljesen érthetetlen, hogy mit keresett itt, ezen a színpadon. Erre finom utalást is tettem, mire a közönség egy tagja azt mondta, hogy "Akkor menj Belgára!" "Mennék, ha érdekelne", "Akkor menj a sátradba!", "Mennék, ha lenne."

Aztán csak belenéztem Belgába, persze szigorúan csak messziről. Aztán vissza Tigrisre. Por, pogó, amit csak akarsz. Fergetegesen jó volt, bár a kedvenc számom ezúttal elmaradt, és még csak a színpad közelébe se tudtam menni. A biztonsági őrök egy csoportja szerintem nem kedvel. Ezután jött a Tisztán a Cél Felé-s rész, meg az úgynevezett bablevesfogyasztás. Ettem ilyen tarhonyás cuccost is, ami jó borsos volt. Meg is dicsértem.

Aztán PASO. Most már tudom. A PASO-val kapcsolatban én eléggé hullámzok. Példának okáért most épp nagyon tetszik. De mint mindig, most is elég jól voltam már. Ekkor talált meg egy lány, akivel táncoltam, smároltam, majd közölte, hogy megy a barátaihoz. Mondhatni a szokásos. Ezután még volt Ladánybene, de azt már nem bírtam megnézni. Kidőltem. Elég korán. Aztán hatkor kelés. Pénteknél járunk.

Ettem a városban egy szalonnás tojásrántottát. Találkoztam jópár ismerőssel, akikkel elmentünk borozgatni, majd a templom mögött játszadoztunk egy fél literes flakonnal, azt hajigálva egymásnak. Én mondom, a frizbi hülyeség. Néha játékunkat egy-egy autó elhaladása zavarta meg, aminek eleinte csak a márkáját mondtam be, majd a színét, végül a rendszámát. Árverésre bocsátottam egy 89-es tűzpiros Opel Astrát, ami 3 millió forint értékben került eladásra, valamint egy 6 éves Renault-t. Ez 800 ezerért kelt el. Ebből is látszik, hogy a német autók mennyivel jobban tartják az árukat. El akartam adni egy mobil templomot, de arra nem volt nagy az érdeklődés. Aztán vissza le a fesztiválra.. Persze nem azonnal. Volt még vizipisztolycsata is. A Malacka és a Tahó-ról így sajnos pont lemaradtam. Ekkor találkoztam az Index kihelyezett munkatársaival (előtte csináltam közös képet Uj Péterrel), és pofátlan bunkó módon leraktam magam egy padra, amin az ott ülők fel is háborodtak. Egy helycsere, és ekkor érkezett el a pillanat, hogy végre megismerem Cilit, akivel az est további részét együtt töltöm. Koncertileg Hiperkarma és Heaven Street Seven. Utóbbin elvesztek egy tök lényegtelen fogadást, viszont a fontosabbat megnyerem (bár úgy alakítom, hogy bármi is legyen a vége, én jól jöjjek ki belőle).

Majd egy kis Motörhead. Ekkor ettem halászlét, és ennek az eladók nagyon örültek. Szerintem más nem is evett, holott nagyon finom volt és bográcsos. Roni Size előtt hatalmas sor állt össze a MultiCafé előtt, de kivártuk és bejutottunk (itt volt az érdeklődés a napszemüvegről). Egy órás ugrálás és az alkohol teljesen kipárolgott a szervezetemből. Majdnem meg is haltam vagy kétszer. Cili megkönyörült rajtam, és azt mondta menjünk ki. Rendes lány, meg kell hagyni. Utána lett volna Mystery Gang de én azt nem akartam. Elváltunk, majd én még megnéztem az Akkezdet Phiai végét, és lefeküdtem aludni. 5-kor keltem. Ez az utolsó nap. Nagyon ki vagyok merülve. Tusoltam. Mivel az első napi fürdésnél (tekintettel arra, hogy a három óra alvás nem űzte ki belőlem a szeszt), elhagytam a tusfürdőm, nagyon megrémültem, mikor ezzel szembesültem. Szerencsére valaki mással egy cipőben utazhattam, hiszen az illető otthagyott egy másnaposság elleni Axe-ot. Hát ennek valami nagyon undorító állaga van. A víz meg jéghideg. De szokható. Hát ennyi. A KOC látogatottsága, hála partizánakciómnak lényegesen megugrott.