És ha már így belejöttünk, olvassák el a Hegyalja utolsó napjáról szóló kis memoárt, melyben Madafaka a vécékről filozofál. (Első beszámoló itt, a második meg itt.)

Nagyon nehezen akart elérkezni a délután két órás Club Tequila-koncertkezdés. Órákon át járkáltam fel-alá mind a fesztivál, mind a város területén céltalanul. Így volt szerencsém egy kocsmai verekedést végignézni, aminek egy nagy kopasz és egy cingár rocker volt a két főszerepelője. Mindketten meglehetősen ittasan. A rocker volt az agresszívebb. Vesztett.

Aztán megjött a Tequila, akiktől kaptam egy passt. Tomával meg is állapítottuk, hogy így teljesen más színben látja az ember a világot, és valóban. Oda és úgy mehettem, ahova és ahogy akartam, emberek az italjukkal kínáltak, csak nem tudom, hogy velem akartak-e barátkozni vagy csupán a sztárral. Most már értem, miért járnak a híres emberek pszichológushoz. A passom lehetővé tette, hogy megnézhessem milyen is a VIP vécé. Most itt jöhetne az, hogy a celebek is éppolyan büdöset szarnak, mint az átlagember. De nem tudom ezt mondani, mivel szemben a pórnépnek járó egyszerű pottyantóssal, a zenészeknek öblítős vécéket osztottak ki tükörrel. Apropó vécék. Nem ToiToi-ok voltak itt, hanem ToIFOR-ok. Zöldek voltak, és naggyon militaryk, még NATO-jel is volt az "O" betűben.

A Tequlián nem mondhatnám, hogy teltház volt, viszont akik ott voltak, azok egy nagyszerű koncertnek lehettek szem- és fültanúi. A hangzás tökéletes volt, és a színpadi mozgás is teljesen megfelelő. Csak sajnos rövid. Az ezt követő időt az ücsörgés és a mászkálás jellemezte, de alapvetően nagyszínpad-orientált voltam. Így láttam a Space Monkeezt, ami nagyon unalmas volt, bár eleinte érdekes. Aztán ittam ingyé Hubertust, kaptam számot, amit lemostam sörrel, és így újra kértem. Aztán még egyszer kaptam, de akkor már rossz szemmel néztek rám, viszont az utolsó "Borítsunk hát fátylat a múltra. Felejtsük el. Töltsél újra!" versikém meglágyította a hoszteszlány szívét, és kaptam még egy picit. Aztán Emil Rulez (előtte Belmondo vége). Nagyon élveztem a produkciójukat, a hihetetlenül elnyújtott trombitaszólókat még külön meg is tapsoltam. Majd maradtam Quimbyre. Hát ez maga volt a csoda. Mikor először láttam őket a Szigeten, azt mondtam magamba, hogy hú meg há... Ez aztán felpröget! Annak ellenére, hogy mennyire nem tetszett azelőtt. Aztán szüneteltek. Aztán megint lettek. Meg is néztem őket az Almássy téri szabadidőközpontban és levontam a következtetést: jobb lett volna, ha nem kezdik újra. Emiatt elég visszás érzésekkel mentem neki a koncertnek, ami éppolyan elsöprő volt, mint régen.

Aztán jött a Dub Pistols, akiket most hallottam először, de rögtön magával ragadott. Az egyik MC elég gyakran nyomta a bodysurfot.. Itt a csápolók úsztatása nem volt betiltva? Nem is olvastam ezirányba a tájékoztatót. Dub Pistols előtt vettem egy csülköt, mert már szemeztem vele egy ideje. Még az sem risztott el, hogy Toma (aki előző életében vöröshangya volt) mesélt valami bíróról, aki a minap csülökmérgezésben hunyt el. Sajnos azonban nem bírtam vele. Ahogy az asztalnál meg is jegyezték: "Nem mindig az ember győz." Innestül kizárólag ásványvízen éltem, akkora törést okozott a dolog. Hívtak Prosecturára, de úgy voltam vele, hogy ami engem érdekel, az nem más, mint a Freestylers. Régi nagy kedvenceim, és még most is jók. Itt bebizonyosodott, hogy a közönség túlnyomó többsége vagy nem figyel az átvezető szövegekre, vagy egész egyszerűen nem tud angolul. Mikor ugyanis az MC bemondta az új album címét, majd kérte a közönséget, hogy ismételje meg, csak sikongatást kapott válaszul. Bele is törődött ebbe, és ezután már csak some noise-t kért a hallgatóságtól. Belenéztem még a PICSA-ba, majd mentem aludni.

Reggel még ért két csalódás, mondjuk számítottam rá. Az első: miért gondolják azt a szervezők, hogy az utolsó nap reggelén a látogatók már nem akarnak igényes vécébe menni, és megteszi nekik a fullra járatott? A második: nem lett meg a bicskám. Másikat meg nem akartam elhozni, mert nem volt olyan jó. Aztán hazahoztak kocsival. Vettem még négy liter bort, hogy ne múljon el nyomtalanul ez a hely. Szeretem Tokajt. Szeretem a Hegyalja fesztet. És még a napszemüvegem is előkerült! A táskám alján volt.