Mi errefele nagyon szeretjük Updike-ot, amit valaha írt, azt nálunk kiadták. És eladták, aztán újranyomták. Akárcsak most ezt az ősrégi novelláskötetet, ami először 1959-ben jelent meg, még az összes híres nagy regényfolyama előtt, mint a Bech-sorozat, illetve a Nyúl-könyvek. Csak éppen Updike akkor is regényt ír, ha novellát ír, csak akkor nem fejezi be, és akkor lehet novellának hívni. Ha az ember nem figyel eléggé, még a harmadik novellát is regény-fejezetként olvassa, az új novella kezdete pont olyan, mintha egy új szálat indítana a sztoriban. Az „Ugyanaz az ajtó” tehát valójában egy összefüggéstelen fejezetekből álló regény.

Ma nagyon divatos az ilyesmi; a szálak hosszan futnak párhuzamosan, és csak a legvégén vagy akkor is csak érintőlegesen futnak össze, és egymásra maximum légies, költői hatást gyakorolnak, de olyat, hogy végül egyáltalán ne érjenek össze, és mégis regénnyé váljon a szövegtömeg, olyat még nem láttam.

Tulajdonképpen hibátlan eleganciával indulnak mondat közepén ezek a szövegek, és sármos könnyedséggel lesznek elcsippentve a végükön. Hogy ez ember biztos benne, hogy folytatódik, pedig nem. Főképp egyszerű, hétköznapi emberek mindennapjaiba pillanthatunk be, egy-egy délelőtt, egy-egy nap erejéig, realista cselekménnyel és naturalista tűzzel megírt epizódok keretében. Miközben nem történik semmi szokatlan – egyszer majdnem elcsattan egy csók, hajszál híján – olyan földöntúli pontossággal írja le valakinek a ruháját, az ételét, vagy a lakását, hogy a jelentéktelenségek szimbolikus izzásba kezdenek, ám annál sokkal illedelmesebb Updike, semhogy lángra lobbantsa ezeket a lehetőségeket. Behunyjuk a szemünket, és már máshol vagyunk. Helyes fekete-fehér filmetűdök a jól nevelt, ám annál groteszkebb ötvenes évekből.

Aki közelebbről is ismeri Updike életművét, könnyen rájöhet, hogy a novellák valójában folytatódnak, csak nem ebben a kötetben. Később egyes szereplők egész kis ciklusokká növik ki magukat, felismerhetjük a Nyúl-kötetek főszereplőjét, vagy a Kentaur előképét. Egyre gyanúsabb, hogy valójában Updike-nak már 59-ben meg volt írva mind a huszonvalahány regénye, de ennyivel mégsem lehet egyszerre megjelenni, ezért inkább mindegyikből publikált egy-egy fejezetet.

John Updike: Ugyanaz az ajtó
Fordította: Bartos Tibor, Gy. Horváth László, Katona Tamás, Osztovits Levente, Takács Ferenc, Udvarhelyi Hanna
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006
2300 Ft