Van ez a kedves nyugati irodalmi hagyomány, amely színtiszta egzotikumként kezeli Kelet-Európát; az idetartozó regények gyakorta szólnak egy-egy képzeletbeli közép- vagy kelet-európai városról. (Anthony Hope több regényt is írt egy környékbeli Ruritania nevű országról). Általában úttalan utakon lehet odajutni, bozontos román vajdák ejtik fogságba a hamvas szüzeket, stb, stb. Stasiuk, az egyik legnépszerűbb kortárs lengyel író könyve pont az ellenkezőjét teszi. Minden kínálkozó egzotikumot és fikcionalizálást félresöpörve beutazza a valóságos Közép-Európát. A képzeletbelinek ható Babadag város ráadásul valóban létezik Romániában, Tulcea megyében. Stasiuk kora fiatalsága óta rója Kelet-Európa útjait, igazi csavargó volt, hippi és szolgálatmegtagadó. Nincsenek tehát illúziói a kelet-európai országokról, és a bennük élő emberekről.
A könyv egyszerre szól az utazásról mint metafizikai állapotról - ezzel kapcsolatban Stasiuknak rengeteg szállóige-gyanús megállapítása van, például az, hogy „az utazás viszonylag egészséges kábítószer” - és Közép-Európáról, erről a nehezen megfogalmazható tájegységről, amelynek egyik alapvető alkotóeleme a káosz, a rendetlenség és a folyamatos pusztulás, amit azonban szerzőnk soha nem kárhoztat, sőt nem érti, hogy miért akarná ezt bárki letagadni, megváltoztatni. Őszinte, radikális sorait olvasva nevetségesnek tűnik a sok kopaszodó öltönyös, aki mindig a Nyugattal jön, hogy nálunk is úgy kell a dolgokat megszervezni, mint ott, és akkor majd nálunk is jó lesz.
"A világnak ezen a felén a valóság gyakran kívülről érkezett, valami olyasmiként, amit ránk kényszerítettek, és nehéz volt vele azonosulni. Legfeljebb ki lehetett várni a végét, akár a rossz időnek. Ez most sem megy másképp. Minden, ami ideérkezik, már valahol le volt ellenőrizve, használták, sőt már egy kicsit el is használták, összekoszolták, elnyűtték. Ez ugyanúgy érvényes az ideák, mint a tárgyak világára. Nekem ez kifejezetten tetszik, mivel egyfajta konvenciót, egyfajta fikciót hoz létre. Amit nem lehet túl komolyan, túlzottan szó szerint venni. A mi világrészünk egésze egy kicsit second hand, kicsit másodrangú. Ennek köszönhetően viszont nincs meg az új dolgokra jellemző érzéketlen arrogancia."
Stasiuk amúgy nem véletlenül egyre népszerűbb Nyugat-Európában is. Végtelen könnyedséggel és természetességgel ír, lendületes öniróniával és festőien. Az Útban Babadagba valóságos körkép, egymillió fényképből összepasszintott csoportkép rólunk. Talán csak egyetlen apróság nehezíti meg a befogadást: a regénynek nincsen se főhőse, se cselekménye. Óriási háromdimenziós fénykép.
Andrzej Stasiuk
Útban Babadagba
Fordította: Körner Gábor
Magvető, Budapest, 2006
2690 Ft
