Amikor meghallottam, hogy képregényre adaptálták Paul Auster New York-trilógiájának első darabját, arra gondoltam, jé, tényleg, milyen fura, hogy csak most. Időközben persze kiderült, hogy noha a Tükörváros magyarul csak az idén jelent meg, az eredeti kiadás az Art Spiegelman szerkesztette Neon Lit sorozat nyitódarabjaként látott napvilágot 1994-ben. Spiegelman – olvashatjuk a magyar kiadás utószavában – „abból indult ki, hogy saját, nagy elismerésnek örvendő Maus című képregénye akkor kerülhet megfelelő társaságba a könyvesboltokban, ha nem csak fantasy és szerepjátékos köteteket tudnak felsorakoztatni mellé.” Spiegelman jól választott.
A New York-trilógia a klasszikus detektívregény hagyományára épít, azon belül is a társadalomból kilógó, borostás, mogorva magánnyomozót főszerepeltető detektívregényére. Van benne minden, ami egy intellektuális krimihez kell: megfigyelés és megfigyeltetés, titokzatos megbízó, még titokzatosabb megbízott és még annál is titokzatosabb kézirat, valamint doppelgängerek hosszú sora, mely doppelgängerek egyikét ráadásul még Paul Austernek is hívják. A három részt külön-külön olvasva önmagukban is lezárt, enigmatikus történeteket kapunk, de a műfaj és a trilógia-forma célelvű logikája az utolsó pillanatig azzal kecsegtet, hogy ha nem adjuk fel, végül mégiscsak eljuthatunk valamiféle megértéshez. A szöveg olyannyira magába szippantja az olvasót, hogy végül könnyen azon kapja magát, úgy viselkedik, mint Auster valamelyik kattant detektívje, és a karnyújtásnyira lévő megvilágosodás reményében piros és zöld és kék vonalkákat, nyilakat és köröket firkál a noteszébe. Megoldás persze nincs, a nyomok csupán egymásra utalnak, egymásnak felelgetnek, a tükörlabirintusból lehetetlenség kikeveredni.
A képregény-feldolgozásnak ez a tükörlabirintus-játék csak kapóra jön: a képek úgy viselkednek, mintha nagyon is tudatában volnának a megmutatás aktusában rejlő végtelen hatalomnak. Második nyelvként szegődnek a regény nyelve mellé, hol felmutatva, hol elhomályosítva, hol megsokszorozva, hol kioltva az elhangzó szavak jelentését, hogy aztán a legváratlanabb pillanatokban szánkázzanak át az értelem palástján nyiladozó résen, amely mögött nincs más, csak a káosz.
Elek
Paul Auster: Tükörváros
Képregényre adaptálta: Paul Karasik és David Mazzucchelli
Fordította: Vághy László és Polyák Béla
Míves Céh Kiadó, 2006, Budapest
2200 Ft
