Ezzel csak egyet tudok érteni.
A Vonneguttal való ismerkedést még anno a nagysikerű műveivel kezdtem, amik tényleg egy érdekes szarkasztikus világlátást sugároztak. Aztán ahogy egyre inkább kerestem a könyveit, egyre jobban kiábrándultam, sőt - ne adj isten - néha azt éreztem, a jó könyveinek élvezhetősége egy olyan ritka együttállás következménye, amit szándékosan nem tud előidézni.

UHuh, akkor jól láttam énis a könyvhéten: ez egy kalap szar. Még jó, hogy nem ezt kapja apám a szülinapjára..:)

nono!
azért az ajánlatai nem roszak. Én még nem hallottam pld. ambrose Bierce-ről, és a Bagoly folyóról, de elolvastam és bejött.

Szóval, ideje hogy valaki szót emeljen az öreg védelmében. Ha az mondanám képmutató vagy, magam is azzá válnék, ezért csak azt kérdem, minek ír valaki krtitikát olyanról, akit amúgy sem kedvel? Ez kicsit olyan nekem, mint szánakozó arccal megmondani az utált és irigyelt szomszédnak reggel, hogy az éjjel valaki végigkarcolta a vadiúj BMW-jét. Még nem olvastam az új könyvét, és lehet hogy tényleg öregszik és szentimentális már, de akkor is. Sokan azért szeretik amilyen. Elovastam több írásod is itt, és mindengyikről ugyanaz jutott eszembe. Neked igazából magaddal van bajod, a téma mindig csak ürügy hogy könnyíts magadon. Igazi Vonneguti 'hős' vagy, talán jóindulatú, de mindenképpen esendő.

Melyikünk a Vonnegut-karakter? Elek vagy Tonycaviar?

hm az élethossziglan tartó stúdiumok trendi jegyében mondhatnók, egy életmű a régi kaptafánál, az nem lesz felfelé kunkorodni hajlamos, mármint mégújabb magaslatokba. az idő gravitációs jellegel esteti pofára mégoly szárnyalós Von Ikarusait is az egeknek, Egek! szóval nemá', hogy rugdossuk is szegényt, szétesik azmagátólis alapon aszondom inkább, emlékezzünk legszebb pillanataira (alternatíve: ha nincs még, szerezzünk be ilyeneket!)
tsók, olvasók.

Már az időomlás is gyenge volt, az öntömjénezős részek után letettem és elő sem vettem soha többé. Hát igen, tudni kellene abbahagyni a csúcson. Az irodalom nem olyan, mint a sport, hogy az egészség miatt tovább kell/lehet csinálni. Vagy ha igen, akkor ne engedjük a kiadónak, hogy pénzt csináljon belőle...

Hmmm... én Az ötös számú vágóhidat olvastam először. Nagyon bejött. Aztán jött a Börtöntöltelék, amit viszont végig sem olvastam. Olyan volt, mintha a másik remake-jét/folytatását/utánérzését olvastam volna. Ugyanazok a karakterek, ugyanazok a poénok. Ami először érdekesnek, egyedinek és tanúlságosnak tűnt, hirtelen hatásvadász és didaktikus lett.

Vonnegut könyveinek nagy része teljesen rendben van, igaz, az utóbbiak inkább az elődök összegzése. Írói teljesítménye, sajátos meglátásai igenis a legnagyobb írók közé emelik őt. Tipikusan a mai urbánus, civilizált fogyasztói társadalom rendszerének kritikája jelenik meg nála némi fantáziálással körítve. Egyedi tudott maradni ennyi idő után is. A hazátlan ember című művel sincs gond; rövidebb, magvasabb, tömörebb, igazi csemege a Vonnegut rajongóknak. A hatásvadászattal nincs semmi gond, ha tényeken, érveken alapul.

Az összes könyve a polcomon van, mi több most már a különféle kiadásokat gyűjtöm. Többször is olvastam őket, nem kevéssé abból a megfontolásból, hogy a 18 éves korban mondjuk eléggé megrázó "Titán Szirénjei" vajon 38 évesen is élmény lesz-e. Azt kell mondjam: igen. (Most persze lehet kérdezni: mitől is megrázó? Hát akinek az élet értelme íly módon becsomagolva nem az, annak tényleg nem szabad olvasni semmit az Öregúrtól!!)
No, a lényeg: szerintem a könyv fenomenális. Kitűnő olvasmány, rengeteget lehet morfondírozni szinte minden szaván. És mi más lenne egy könyv, vagy bármely más művészeti alkotás célja?! Hát nem hiszem, hogy bárkit is meggyőztem, de tudjátok ez is fantasztikus V.-ben: nem akar meggyőzni. Leírja mi van benne, min gondolkoduik, mit szűrt le magáben 85 év alatt, aztán rád bízza, mit kezdesz vele. De tény: asszonyom hideglelést kap tőle, egyik baráton rajong, a másik ki nem állhatja. Mint minden, ez is tőled, az olvasótól függ. Többek között ezért méltánytalan ez a kritika is.

Kiváncsi vagyok, a szarozó (mert néhányan sic, amúgy bocs) "értékelők" irományaival mi lesz 85 éves korukban. Hol lesz TonyKaviar akár csak 10 év múlva.
Ja, és sokat segit, ha Vonnegutot eredetiben olvassuk. Nem minden poénja forditható (jól) le, bár a forditók a legtöbb esetben derekas munkát végeztek.
A webes jáccótér mindenkié, csak aki ide beir, sőt cikktt "szerkeszt", gondolja má' végig, hogy lesz, aki innen meriti az "ismereteit", mint ez a bridge nick. Nem olvas, csak ezt a "recenziót".

Szerintem is kissé méltánytalan ilyen vélemnyt mondani Kurt apánkról. Lehet, hogy ez a könyv nem igazán illeszkedik a korábbiak sorába, de aki rajongója - mint én - annak nem baj, ha ott van a polcán. Egyébként szerintem az Éj Anyánk (Mother Night) a legjobb, de ez szubjektív, van még ami nagyon tetszik. És tényleg Tony: nem néhány sorban kellene lefikázni egy ilyen írót! "Bokonon mondja: ha majd toll nő a seggemen, tralala, majd akkor repül a béka, tralala." Vonnegut Rulez!!!!!!

szerintem is jó könyv, csak az a gond, hogy Vonnegut - öregségére vagy megkeseredettségére - már nem csak cinikus, hanem nagyon dühös. iszonyatosan mérges lett 80 éves korára, és ahelyett, hogy fineszesebben írna, egyszerűen csak ír. persze nekem ez is tetszik, bár a könyv terjedelemben kicsit sovány.

a "kritika" egyértelmüen a "na ma kit fikázzak le" hozzáállás szülötte. Vonnegut 85évesen is megmondja a frankót, a saját stílusában. biztos nem mindenki vevő rá, de azok úgyis inkább a tévét nézik. a könyv szórakoztató és elgondolkodtató, egyedül az a rossz benne hogy rövid.

Vonnegut alaparc.
Csingiling!

Látom, Kaviár, sikerült megragadnod a lényeget abból amit írtam. Ez az írás önkritika. Hogy értsd:"szégyentelen közhelyvadász, frázispuffogtató, felületes, félművelt, nagypofájú, érzelgős marha".
Olvasd végig figyelemesen a hozzászólásokat, szerintem lassan neked is kerek lesz a dolog. És igen, ide írom mégegyszera többiek után, ez a 'kritika' egyszerűen méltánytalan.

Húúúúú... Aszta.... Valaki szidni merte Vonnegutot! Micsoda tabudöntögető, szárnyaló szabad szellem a cikkíró...!

Először is: nem nagyon kell azon kiakadni, hogy nem fikciót írt. Ilyen könyve már korábban is volt, a Fates Worse Than Death, igen-igen sok évvel ezelőtt (nézzétek el nekem, hogy nem tudom a magyar címét!)

Ezt a mostanit nem olvastam, de kíváncsi leszek rá.

Vonnegut nagy író. A Galápagos (magyarul talán Utolsó édenkert?) nemcsak metsző társadalomkritikát vezet elő, hanem iszonyúan játékos is. Milyen dolog, hogy minden szereplő neve csillagot kap egy nappal a halála előtt? Az Ötös számú vágóhíd, a Kékszakáll, és a Mesterlövész is nagyon jó könyvek szerintem (bár utóbbit TILOS magyarul olvasni, már a címe is siralmasan elcseszett). De a kis poénokból álló, mesterien kidolgozott, önmagát a történetbe egészen hátborzongató módon beleíró, és az egész regényműfajjal bámulatba ejtő könnyedséggel játszó stílust szerintem a Bajnokok reggelijében vitte tökélyre. Az az egyik legjobb amerikai regény, amit olvastam. Talán a 22-es csapdája előzi csak meg. Ráadásul a magyar fordítás is nagyon, nagyon jó.

A korai művei inkább csak szösszenetek ezekhez képest... Az Időomlást pedig alig bírtam végigolvasni. Kifelejtette a regényt az önéletrajzi jegyzetei és esszéi tömkelegéből. Valószínűleg elfáradt. Már nincs mondanivalója, csak fecseg. Vagy van, csak már nem megy neki.

El tudom képzelni, hogy az új könyv szar, de azért nem kéne az életművet frappáns félműveltséggel lehúzni.

Szinte szégyellem, hogy egyetértek pár gondolattal: Vonnegut a kő ironikus máz alatt tényleg érzelgős, és néha tényleg felületes. De eddig enyhén szólva belefért...

Most én írok RÓLAD véleményt, mr. TonyCaviar. Szerintem egy egy oltári nagy paraszt vagy és nem tudom miket képzelődsz magadról, hogy ilyen véleményt le mertél írni, talán ha kicsit kevésbé fölényeskedve írnád a buta véleményed, nem is szóltam volna semmit. De némi tiszteletet tanulhtál mert ez egy aljas, szemét cikk egy olyan emberről akitől lehet tanulni. Az se ártana ha ezt letörölnéd és új fejezetet nyitnál. Közhelyvadász?? Miért hiszed, hogy oylan jól látod te ezt? Szánalmasan siralmas vagy.

Csak annyit tennék hozzá, hogy mindenkit a csúcsteljesítménye alapján kellene megitélni és nem a melléfogásairól. Joseph Heller például soha többé nem tudta még egyszer megközelíteni a 22-es csapdája szinvonalát.
De más sem.

Üdv. Ilonka

A fenti kritika nem a "Hazátlan emberről" szól, hanem az indexet minősíti. Inkább a könyvről írnék. Egy fél délelőtt elolvastam. Mérhetetlenül keserű. Oka van rá. Belegondoltam, milyen rohadtnak látszik a hatalom itthon is, s aztán egy pillanatra elképzeltem, hogy amerikai vagyok, a Bush vezette országban. Ez az itteni rohadás, aprócska szeplő csupán. Annak, aki mindent olvasott tőle, valóban sok az ismétlés. Ezek nélkül talán csak egy jegyzet volna. De nem akármilyen jegyzet. Bőgtem rajta.

Egy ideig kedveltem Vonnegutot, a Bajnokok reggelije meg a Kékszakáll kifejezetten tetszett, aztán elegem lett a kesergő vén tróger unalomig ismételt lehúzó károgásából. És ami k-ra felidegesített, azt az Időomlásban követte el, amikor 1,5 oldalon keresztül fanyalog, hogy milyen rohadékok az európaiak, hogy kiírtották az indiánokat, meg egyáltalán, tolerancia kell, minden nép egyforma stb., majd 2-3 oldallal később a Tolerancia Bajnoka ezt írja: "nincs szükséged ellenségre, ha van egy magyar barátod". Most azt hagyjuk is, hogy néhánymillió magyarajkút, vagy mit nyilvánvalóan megsértett ezzel a nyilvánvaló kategorizáló kirekesztő, és fajgyülölő kijelentéssel, mert magyart szídni talán divatos, de azt azért mégsem értem, hogy hogy fér össze a két információ (tolerancia + magyarutálat) egy könyvben... talán szenilis lett Kurt. És ha már magyart akar gyalázni, tette volna olyan kifinomultan, mint Doctorow a Vöcsök-tó-ban...

Szeretném felhívni azoknak a figyelmét akik 2 max 3 könyvet olvastak el és abból vontak le következtetéseket , hogy vannak olyan szereplők akik szinte minden könyvben előfordulnak. Kilgore alakja legalábbis ……
Ez hozzá tartozik az ő stílusához , írásaiból érezhető , hogy szereti a karaktereit és ezért olyan ember közeliek. Én is olvastam tőle mindent és azt kell , hogy mondjam , hogy persze hasonlóak a könyvek hiszen ugyan abban a stílusban íródott majdnem mindegyik, de hát ez valakinek tetszik valakinek meg nem jön be. Ettől függetlenül összehasonlíthatatlan különbségek vannak titánok, bajnokok és macskabölcsők között, minden könyv önálló.
Érdemes egy olyan ember vizionálását olvasgatni akinek a könyveit a „szabadság országában” könyvmáglyán égették nem is olyan régen és , hogy ismételgetné magát , könnyen előfordulhat , de ebben a könyvben is vannak dolgok amik máshol nincsenek.

Én nem akarom bántani a cikk íróját , hiszen olyan véleménye lehet amilyet csak akar, aki szereti K.V-t az úgyis megveszi elolvassa, az biztos , hogy ha valaki ezzel a könyvvel kezdene az nem tudna mit kezdeni a dologgal.

A szerző első szavaiból az tűnik ki, hogy úgy általában nem tartja sokra Vonnegutot. Szíve joga.
De a tényleges vélemény az adott műről szól.
Ez az ő véleménye, szintén szíve joga.
És persze lehet vitatni, de a kritikust a véleménye miatt lehülyézni elég buta dolog.
Írja meg mindenki a maga véleményét, az olvasók meg döntsék el, hogy nekik melyik vélemény mérvadó, melyikben van valami, ami szerintük valóban az adott mű lényegét tükrözi, és nem csak elvakult dicséret/fikázás.

Amúgy én nagyon kedvelem Vonnegutot, és jelen művét nem olvastam, de gyanítom, hogy kritikusunknak igaza lehet.
Vonnegutnak a regényei jók (szerintem), az ilyen általános véleményezései, szösszenetei valóban korántsem érdekesek, szerintem is pont a humor, és az az isteni Vonnegut-féle görbe tükör hiányzik belőlük.

A kritika utolsó mondata tökéletesen indokolhatja, vajon miért irt a szerző ily keserű kritikát. Kényelmetlenül érzed magad, amikor olvasod. Hát pont ezt akarta elérni. :-)

mármint Vonnegut, nem a kritikus

Tíz éve azt mondhattam volna, TonyCaviar egy szégyentelen közhelyvadász, frázispuffogtató, felületes, félművelt, nagypofájú kis pöcs lesz tíz év múlva..


És igazam lett volna...

Vagy könyvkritikát írsz, és akkor elfelejted arra a kis időre, hogy te alapvetően ki nem állhatod a szerzőt, vagy úgy teszel, mint második mondatodban ígéred: "Ma már inkább nem mondok semmit."

Mindannyian jobban jártunk volna...

Kurt Vonnegut egy zseni, és ezen az sem változtat, hogy írt egy csomó szar könyvet is.

Talán még valami. Úgy tapasztalom, Vonnegutnál találóbban senki sem tudta leírni (szinte minden művében, A Hazátlan Emberben is), hogy miközben részesei vagyunk a Műnek (az ÉLET-nek), azért nem árt gyakran kívülről megnéznünk, mit is csinálunk benne. Nagyon megéri. Más szavakkal a Macskabölcső nemcsak a szuperjégről szól, Az 5-ös Számú nemcsak Drezdáról, a Hazátlan Ember meg nemcsak a 85 éves kicsit tényleg keserű író vívódásairól. Ám ehhez azért egy kicsit dolgozni is kell. Megéri. Szerintem.

Meglehet: Vonnegut papa egy ideje közhelyessé vált. Viszont a saját közhelyeit nyomatja és ez azért valami.
Én birom az öreget.

Így megy ez.

Emlékeztek arra a filmre mikor az öreget felbérelik, írja meg egy egyetemista részére saját (vágóhíd) könyvének elemzését? A doga nullát ér a suliban, mondván nem értett meg semmit az írói képekből, V.-t kirugják.
Okham borotva.

Ez a kritika kínos. Nem most az, hanem amikor 25 év múlva visszaolvassa a szerző. Így megy ez.

Ez nem kritika volt, hanem egy kisebbségi komplexusos emberke (aki azért, mert el tudja indítani a Word-öt a számítógépén, már írónak hiszi magát) gyomorrontása; kiokádott egy rakás karaktert magából, és majd csak lesz valami.

Nos, Vonnegut legrosszabb könyve is sok-sok fényévnyire van attól, amit a kedves "kritikus" valaha is ki fog tudni izzadni magából. Legyen inkább pék.

Mellesleg a könyv egyáltalán nem rossz. Nem hozza a legjobb könyvei színvonalát, de számomra bőven olvasható, sőt, szórakoztató volt.

Kedves író, szerintem vidám lennél, ha te most tudnál, így írni bármiről is, nem hogy 85 évesen. Olvastam az összes Vonnegutot és szerintem jó ez is, főleg, hogy környezetvédőként magaménak érzem ezeket a problémákat.

így megy ez.
hehe.

Én nem igazán szeretem Vonnegutot, de elismerem, ilyesmik. Jókait pl ki nem állhatom. De Úristen!!! Soha nem mernék olyat mondani róla, hogy vén marha. Nem értem, hogy a kritika írója hogyan merészel ilyen arcátlanságot...?! Művelt, kulturált ember ilyet nem mond. Szomorú ez.

Valami tökömtudjaki firkásznak és a fenti gyalázatos kritikájának köszönhetem, hogy tudomásomra jutott: új Vonnegut könyv van a piacon. Most rohanok megvenni.

Csak mi ketten Fickó!

Na, az előbb véletlenül a szerzőnek írtam, mert béna vagyok...Szóval amit már az önjelölt kritikusnak is megírtam, elég nagy probléma, hogy mindenki még saját megánál is sokkal okosabbnak hiszi magát... Szóval a kritikus írt egy elég erős "kritikát" - amiben talán volt is valami, de megkockáztatnám, hogy egy valamirevaló intelligens ember nem mond olyanokat, hogy ezt a könyvet nem kellett volna megírni. Hiszen láttuk, sokaknak tetszett. Talán kritikusunknak nem, de ettől még van létjogosultsága...
Szerintem nem kellene azért ennyire nekitámadni, a kritikusnak sem, mindenki olyan véleményt közöl, amilyet akar, mégha butuska is. Hehe.

Homer_jay!
Néha nem baj, ha a gúny mögé lát az ember...Én személy szerint pedig egyenesen leszarom, hogyha valaki a magyarokról ilyeneket mond... De szerintem ehhez csak egészséges önértékelés kell...

e_easy
A film címe: Vissza a suliba. Az egy télleg jó kis film Rodney Dangerfield kitett magáért. Ez a film is bizonyítja, hogy Kurt milyen jó arc: hajlandó volt 2mp-re megjelenni egy olyan filmben, ahol lehülyézik és elküldik a francba.
"...-Miiiii?, hogy kapjam be? Hát ezt kapd ki Kurt"! Kapd Be! És le fogom tiltani a csekket!"

Tuskó Hopkinsz!

Ja, igen, már nekem is megvan a film- az, amiben a fószer a NASAval iratja az esszéit, ugyibár? Sztem is vitán felül jó fej dolog volt ez Vonneguttól, bár ettól még nyugodtan írhatott szar könyvet...

most akkor mondja + valaki mi nem igaz amit amerikáról megtudtuk

Hát látjátok, talán éppen ez a baj a kritikával, a szólásszabadsággal és a szabad sajtóval.
Először is. A könyvkritika nem az, amit a tisztelt szerző a fentiekben összehányt. Semmit nem tudtunk meg magáról a könyvről, hogy melyik része mit képviselt, mit jelentett. Semmit. Még utalásokat sem. Felületesen nyilatkozott, ami egy talponülő késdobálóban 3 pohár sör mellett (ugyanennyi vodkával) néhány reggel óta ott erősítő vendég felé elmegy és talán helyeslő bólogatást is kiválthat. De semmiképpen nem nevezhető könyvkritikának. Szóljon bármiről.
Másodszor. Az egyén véleménye szent dolog. Ezt elismerem. A jog is sérthetetlen, hogy ezt publikálja. Sőt, mi olvasók megtehetjük, hogy egyszerűen nem olvassuk el. De itt jön a bökkenő. Az olvasó is rendelkezik véleménnyel. S olvasás közben érzelmi reakciót szül az olvasottakra. Ahogy én láttam hihetetlen, hogy a kommentezők sokkal tájékozottabnak és jártasabbnak tűntek a témában, egyébként meg alapvetően kultúráltabbnak. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy persze, legyen mindenkinek véleménye, de hagyjuk meg az érdemi nyilvánítást az auhentikus forrásoknak.

És akkor még Vonnegutról nem szóltam egy szót sem. Én is tisztelem az öreget, az én bicskám is kinyilt a kritikától. De elolvasva a kommenteket láttam, hogy olyanok írták, akik nálammál jóval jártasabbak Vonnegut téren és uram bocsá' befogom a számat, mégha ezt a bizonyos könyvét olvastam is volna.

És még az is lehet, hogy Tony olvasta ugyancsak sok könyvét. De hogy semmi kultúra nem szorult belé, az is biztos. Személy szerint az ilyen embereket egyszerűen elitélem - azalapján amit tesznek és nyilatkoznak. Az pedig, hogy lehetőségük van nyilatkozni, az a magyar online sajtó szégyene.

De ugye azt minden előttem szóló tudja, hogy Tony valószínüleg egy öntelt kis faszkalap, aki a TFT monitorja elől, a mobiljával a fülén, a renmdelt pizzát majszolgatva tinilányoknak meséli a különböző csetszobákban, hogy ő "publicista" és van annyira egyszerű (mint az ember első fegyvere - a bunkó), hogy a kommenteket olvasva fel se fogja, hogy a kritika nem arra eszköz, hogy a fikázással vigyoroghatunk mások véleményének különbözöségén, hanem arra szolgál, ha netán információhoz jutsz, a saját véleményeddel kiegészítve próbáld átadni másoknak.

Dehát ez csak 8 általánoson túl (6 első és 2 második) után, az ABC-nél komolyabb ismeretekkel rendelkezők számára látható magasság. Neki nem. Így hozzátok szólok...

Köszönöm a kritikákat, amiket írtatok, szerintem elmegyek és megveszem az öreg könyvét. Mert érdekel.

Tuskókám (Tony), pedig hajrá pizza, jön ki új mobil, barátnődnek meg vegyél neonos holdjárót, mert arra áll a generációd cerkája... :)

Jeleztem Eleknek, emberek remegve esedeznek: legyen felelet eme rengeteg jegyzetre...

Most mit mondjak? Tonyval remekül mulatunk a kommenteken. Két megjegyzésem volna: nem túl szép dolog lekurvaanyázni a Sajtószabadságot, ha mi is neki köszönhetjük, hogy itt kurvaanyázhatunk. A másik: a blog nem kritika, hanem sokkal kötetlenebb műfaj, szinte minden belefér, mi is meg ti is.

Elek

És az Index ehhez miért adja a nevét? Legyen sok kattintás, a minőségre teszünk? Legyenek nagyotmondó "újságírók" és ennyi?

...felületes, félművelt, nagypofájú, érzelgős marha...

..és s z á n a l m a s vagy...


Tényleg ne is mondj semmit

Ha t é n y l e g nem érted, mi és miért verte ki a biztosítékot, mi váltotta ki Csáp Géza történetének toronymagasan legtöbb commentjét...

..akkor ülj le egy sarokba és olvasd el még egyszer, mit írtál... vagy olvastasd el anyukáddal, kedveseddel...


Nem sajtószabadság, még csak nem is az, hogy mi fér bele: egyszerűen jó ízlés kérdése...

utolsó, tényleg:

hitelesség

az egy olyan izé, amit könnyúű eljátszani, és nehét visszaszerezni


és ami egy ilyen blogolós-megmondós szarságban létkérdés

Sok minden belefér ebbe a műfajba. Talán ez is. Ezért is várjuk a további leleplező írásokat Thomas Mann, Esterházy, Dosztojevszkij, Kundera műveiről a Vonnegut kritikából megismert magas művészi színvonalon.

:)))))

Na látod, Elek ebben abszolút egyetértünk. Mindenki írhassa le azt kritikául, amit akar. Persze benne van a pakliban, hogy nem egy intelligens vélemény lesz, benne van az is, hogy sarkos és szűklátókörű lesz, meg az is, hogy a szerző esetleg tesz meggondolatlan és buta kijelentéseket (pl. hogy kinek nem kellene könyvet írnia). De mint ez, az is benne van a játékban, hogy erre hasonlóan sarkos és esetenként ostoba válaszokat fog kapni.

Megjegyzem Vonnegutról nem osztom a véleményedet, de nem is kell. Van, aki nem bírja értékelni a cinizmust, az iróniát és az egyedi stílust, én igen. Csak azt nem értem, hogy ha nálad ez az állapot már 10 éve fennáll, minek kezdesz bele egyáltalán egy újabb "fércmű" elolvasásába...ez a mazo egy újabb megnyilvánulási formája?

ne mán elek meg mittudoménki... itt a könyvről van szó !
egyébként nem rossz de nem is felejthetetlen...egy átlagos íromány ami persze szegény Kurt számára - aki renitens srác képében látja magát - talán a legborzasztóbb kritika
G

Pupalibera!
pont mivel 10 éve fennáll a Vonnegut-undor, ezért kértem meg Eleket, hogy olvassa el és írjon róla, mert nekem nem volt kedvem. Szóval az igazság az, hogy ÉN NEM OLVASTAM.

A sajtószabadságnak semmi köze a bloghoz, mivel ez utóbbi nem sajtótermék.
Volt néhány éve olyan elképzelés, hogy átveszi majd az újságírás szerepét a blog. És pont a szabad szerkesztés (értsd: kommentek=vélemények, melyek nem tényszerűek) miatt ez nem valósult meg.
érgó mindenki azt ír, amit akar.

más kérdés, hogy már most magam előtt látom tonikaviár önelégült arcát, ahogy figyeli a radikális felütésből kikerekedett vitát a monitor előtt.

jó veletek beszélgetni a könyvről :-)

Kérem ne használjuk azt a címet , hogy kritikus.
Hehe.

Szuper. Nem is olvastad, megjelenik a neved alatt, aki írta, igazából egy szó erejéig (bocs, 2: Elek posztja) vállalja fel magát. Szerinted most komoly értékek kerültek reflektorfénybe? Ha ez az undor pedig 10 éves...Hát barátom, köpd ki, nem tesz jót. Az a generáció, aki a te utálatod kialakulása idején még az orrát túrta, már lassan felnő, mégsem képes egy értékrendet vallani veled. Ez legszerényebb megfogalmazásban is elgondolkoztató. De inkáb az erőtlen magamutogatásod felületességének bizonyítéka: nagyot akartál mondani - de mellément. Vuppsz... Nem baj, csak tudd mikor okosabb csenben lenni, mert minden megszólalás csak hülyét csinál belőled... :) Mosolyogtató erőlködés helyett, inkább tanulj. Pl olvasni, meg magadat felvállalni. A barátod is...

Belefér az Index "mi megmondjuk a frankot" szellemiségébe...

na nem, ezt a könyvet. nem. tényleg, minek? vagy ad1, legyek Vonnegutfann, és akkor tetszeni fog, ha tetszik, ha nem. vagy vagy, ad2 akkor meg fikázok véreset, pfuj.
(mégegyszer senem olvastam ezt a könyvet ugyanmár)

a T kritikus, az meg ne menjen a nőági felmenőjébe, mer' az a nyomorult dolga, hogy leírja a nyomorult véleményét. ami egyébként tipikus példája hogy nem érti a káeurópai, minek dühös és kritikus (mármint a szerző, nem a kritikus, hehe) a nyugati entellektüell szegény, mer' a káeurópai az inkább neurotikus mint hogy felvállaljon valami véleményféleséget. kivéve persze a véresfikát (lásd fent).

sosem olvashassunk mink olyat, hogy valaki a környezetszennyezés miatt emel szót nyolcvanöt éves létére, nem ám. megmondóbácsi ja az tök ciki, nálunk ilyen valódi-szerű dologgal ne lehessen operálni, az nem művészet, a művész kussol és vicces hogy cigizik és nem döglött még meg a vén fasz, bocs szivar, ne is írjon, mondta is hogy nem fog, és miazhogy mégis, mikor tényleg ő maga mondta hogy nem fog, biztos az a pénze, picsába nekem mikor.

ilyenek.

a sajtó- és szólásszabadság rendkívül fontos dolog, feltétlen híve vagyok. mindenki szabadon mondhassa el a véleményét, senki se korlátozhassa ebben, maximum a saját jóízlése. s így aztán mindenki maga dönt, leír-e valamit, vagy inkább megtartja magának.

néhány példa, olvasmányélményeim alapján:

1. van, aki úgy gondolja, teljesen rendben van, ha a hosszú évek óta súlyos beteg II. János Pál halálát még aznap így kommentálja: "Game over, JP II.". Mások meg nem. És nem azért, mert ortodx katolikusok, hanem csak mert esetleg más nevelést kaptak.

2. Van, aki szerint vicces Nagy Szar címmel rosszkönyv-szavazást rendezni és azt egy könyvbe helyezett szardarab rajzával hirdetni. Mások szerint meg nem. És nem azért, mert nem olvastak még (esetleg pont a wc-n :)) borzalmasan rossz könyvet, hanem azért, mert számukra a két dolog ilyenfajta összekapcsolása túlmegy a jó ízlés határain.

3. Van, aki szerint mindenképpen le kell írnia, hogy az általa nem kedvelt, ám világszerte elismert író, egy 85 éves öreg ember nem más, mint nagypofájú marha. Van, aki meg esetleg szintén ilyen véleménnyel van Vonnegutról vagy bármely más íróról, de valami belső fék hatására mégsem ír le ilyeneket. Mindenki maga választ.

a fenti példákat mind az index nevű portálról hoztam. aki következtetni akar belőle, tegye.

Megmondósbácsi?
Majom. Elolvastál egy KV könyvet, mert azt hallottad hogy jó (trendi). Sajnos nem fogtad fel elsőre miről van szó, erőt meg nem fektettél a második kísérletbe. Ezért leírod hogy szar.
Gratulálok, nagyot alkottál, Megmondósovis.

megmondóbácsi
hehe
mrgérem többször nem mindeom azt, hogy hehe
hehe
egy pár dologtól eltrkintve egészen normális keretek között terelődik a dolog
hehe
így megy ez
hehe


a vita az értelem cseréje , a vitstkozás az értelmetlenségé
hehe

mi lesz ebből?amikor mindenki elkezd dolgozni és internethez jut , nem abbamarad 16kor, mint ma????????????
hehe
így megy ez
hehe

most veszem észre , hogy egészen más karaktereket ír ez a billentyűzet , mint amit én gondolok
elő szokott fordulni , elnézést!
bocs
hamb!!!!!!!!!

Hát igen. Eltűnik a címlapról és már nem is létezik. Pedig nagyon is. Szeretném egyértelműen rögzíteni: Vonnegut nem egyszerű szórakozás. Legfeljebb zárt és/vagy kiforratlan elméknek tűnik annak. Aki nem hiszi, próbálja meg Eco-tól a Tegnap szigetét, vagy a kacsacsőrűt és ha elsőre érthetetlennek tűnnek, akkor megérti miről beszéltünk az Öregúr kapcsán itt elég sokan.
Persze, vannak jobban és kevésbé jobban sikerült darabok az Életműben, van, ami ma jobban megfog, mint tegnap, van, amelyikkel kapcsolatban egyik barátomat tudnám idézni. Kérdezte: olvastad-e B-től a Mestert. Mondtam, még nem. Erre ő: Micsoda szerencés fickó!! (még előttem volt a számára katartikus élmény)

gyz! igazad van! Szörnyetegek leszünk előbb-utóbb... És ugyancsak Eco jut eszembe aki arról írt, hogy az szó szoros értelmében vett írásbeliség helyét részben átvevő nyílt és minden kontroll nélküli elektronikus irásbeliség nem valószínű, hogy pozitív módon járul hozzá az egyén értékartikulációjához.
És bármennyire is korrektnek tartják eljárásukat a szerkesztők, az Index az egyik legolvasottabb portál, annak egyik rovata állandó címlapos, és nagyon sok ember készpénznek veszi az ott leírtakat. Na, abben a pillanatban már nem korrekt a dolog, többek között az eco-i gondolat okán. Persze a dolog jóval bonyolultabb ennél, hiszen így is rengetegen reagáltunk, írtunk ezt-azt, ám úgy látom, ma percvilág van. A percvilág percembere nem fogja végigolvasni a kommenteket, hanem konstatálja, hogy Vonnegut egy hazátlan vén marha. Na és itt felelősség kedves Tony és Elek. Szavaitokon ezrek csüngenek és követnek beneteket a halálba is. Kár értük.

Én is oldavastam minden könyvét, és nekem meg a Macskabölcső az aboszolút kedvenc. Mert nekem a fikcióírói tehetsége jobban tetszik az rothadó amerikai társadalom eredendő bűnének visszatükrézésénél.
Egyéként tényleg hálásak lehetünk a recenzió szerzőjének, én is innen értesültem a tényről, hogy írt - talán utoljára - valamit. És bár már a 75 éves könyve sem tetszett igazán, ezt is felteszem a polcra a többi közé, legyen meg, ha nekem nem is tetszik, a gyerekeknek.

Állandóan kivitték a könyvtárból az orrom elől a könyveit, így csak egyet olvastam, sajnos nem emlékszem sem a címére, sem a történetre, csak homályosan arra, hogy robotok voltak benne (évekkel ezelőtt olvastam, nem maradt meg nagyon).
Segítenétek, mi volt a címe?

Úgy látom páran úgy gondolják, Vonnegut Amerikáról írogatja a már-már közhelyszerű igazságait. De nem ám. Mink is részei vagyunk ennek az egésznek. Nekünk is Game Over, nem csak odaát. Ez fontos, számunkra talán a legfontosabb ezt megérteni.

kuc

Szerintem ez a lerántás simán belefér a blog kereteibe... a blog egy személyes műfaj. Persze a válaszok is, amiket kaptak a tisztelt blogírók. Vonnegut meg úgyis csak röhögne rajta. Aki meg szereti, szintén. Aki meg nem ismeri, olvassa el és alakítsa ki a saját véleményét. Ne megmondóemberekre támaszkodjon. (Ez mindenre igaz.)
Különben Vonnegut "papa" utóbbi könyvei már nekem sem nagyon fekszenek. De olvastam és megvan. Azé' szeretnék véleményt hallani kritikusainktól a régebbi könyveiről is. A 10 évvel ezelőtt kezdődő Vonnegut-utálat gyökereiről is. Vagy akkor (így) teccett születni?

Homer_jay: az a "magyar barát = ellenség" SOKKAL régebbi beszólás. És POÉN, VICC, hahó, teccik érteni? (S mint a (jó) poénnak általában, van igazságmagva is.)

Még mindig ott tartunk, hogy személyeskedő, megalapozatlan, értelmetlen és sértő faszsággal indul a blog - amihez persze TonyCaviar-nak joga van (a hülyeség, mint tudjuk, ugye...), és aztán még neki áll feljebb

Nekem (meg még néhányunknak, azt gondolom) meg jogunk van ezek után ignorálni TonyCaviar posztjait

Amivel csak az a gáz (nem nekünk: ez az öngól), hogy TonyCaviar a blogját bizony nekünk írja, hiába nagyarcol sajtósszabadságról (bárki is kétségbe vonta?), és ugye ő lenne itt a könyvügyi megmondóember

...hát ezt elcseszted, (ki a fasz az az) Elek...


p.s.: stílus, bazdmeg...

Ha már Flint rákérdezett, az a helyzet, hogy tizenhárom-tizenöt éves koromban a sarki kocsmába jártam le olvasgatni, mert ott lehetett közben cigizni, meg inni is, amit otthon nem annyira. Na és akkor én is huzamban faltam a Vonneguttokat, felettem meccset néztek, oldalt hánytak, meg üvöltöttek, én meg csak olvastam. A Macskabölcsőre nagyon emlékszem, az tényleg katartikus volt - a szuperjég, meg az az utolsó pillanat, amikor vége. Aztán a harmadik, talán negyedik könyv után kezdett fárasztani, de úgy éreztem, elolvasom mert van benne valami szájíz, amit fontos elsajátítanom, mondjuk pl a társasági érvényesüléshez. Az egyik este a szokásosnál is nagyobb hepaj volt, és láthatólag egyetlen vagabundus pofa vitte a primet, nagy kocsmai vagány, aki közben budai entellektüell is, kifinomult szavakat hörögve karmesterelte a kurvaanyázást, ami viccesen hangzik, de még a meccsnél is jobban zavart az olvasásban, és közben mondott néha egykét vicceset is, amit nem bírtam kizárni. És akkor, amikor már nagyon egyedül ületm egy asztal sarkában, ők meg nagyon részegen már nem ismertek határt, a szószóló - akiről később kiderült, odasúgták, hogy ő nagy ember, mert ő a Horvát Putyi (Sátán-Halál kilovagol, stb...) - odatámolygott, és pökhendi, kötözködő stílusban megkérdezte: - Hát a szakállas fiatalember mit olvas? Én szerényen motyogtam, hogy Vonnegutot, mire ő teli tüdőből, mintegy elvtársra találva azt kiáltotta, hogy AZT SZABAD, öregem, AZ Más, és nem bántott többé. Elnyomtam a cigimet, fizettem, a félig olvasott Vonnegutot pedig hazafele bedobtam az első kukába. Azóta van ez az undor. Ennyi.

Azt hiszem, erre mondhatnók "közhelyvadász, frázispuffogtató, felületes, félművelt, nagypofájú, érzelgős" módon: egyéni szocprobléma...

Vagy azt: no comment

csak az kicsit ...murisan hangzana (lsd. kon- kontra intertextus)

Lehet, hogy Horvát Putyi ugyanezt mondta volna bármely egyéb, általa ismeretlen író neve hallatán.

kuc-kuc

Senki nem tudja? :(
De tényleg, nem emlékszem.

Az a Sátán kilovagol nem véletlen a Halál?

Bocs: halál...

ah so. akkor talán ismeri. :-)

77 komment. nókomment. a TóniKaviár undorlogikájához csakviszont ich muss.

ergo: ez olyan, mintha. elolvasom a Tóni aka Elek Valaki post-ját, aztán teszek valami tettlegeset rögvest (megveszem a könyvet tizennégy példányban - az pont 8.411 kilogramm - vagy rituális szeppukut ontok a szőnyegemre satöbb) mert én a Tóni Kaviár Elek stb -ről olyannyira azt gondolom, amit.

Hogy mint a Putyi, a legfontosabb. Nemá' TóniElekSt hogy ekkora hipersztár legyél bazze. Frissenfingott passzátszél nem kavar szökőárat, virágom virágom.

tekintélyelvüberalles, ha neki akkor már énnem, mia túró ez, személyeskedve TóniElekSt te a kritikáidat is imigyen rittyented? mer az már nagy baj.

a legnagyobb vicc nemcsak, hogy szopjuk ezt a vacakságot cerebrálisan minditten, de még labdázunk is vele, hátjaja magyarfoci kurvaannya broáááf stb.

mostanában túl sok csokit eszem, az a gond, hogy imádom. utánanézek, hátha zámbó Jimmy is nagy csokifan volt. remélem igen, mert akkor én majd biztos megutálok minden édességet, és nem lesz több lyukas fogam

nem is tudtam, hogy ez ilyen egyszerű :)

Szegény Toni, én már mindent értek szóval nehéz gyermekkordból ered a frusztráció. Otthon nem engedtek inni, cigizni, még szerencse hogy a felnőtt könyvektől nem voltál tiltva, de talán azt is titokban vetted ki a könyvtárból, és az összekuporgatott tízóraipénzedből beültél egy füstös kis kocsmába a sarokba, és ott voltak a csúnya felnőttek, részegeskedtek, hangoskodtak, előtted a féltett utolsó kisfröccs a viaszosvászon abroszon, de kitartottál, csak úgy faltad a betűket, nem törődtél velük, és akkor odajött ő, nem is, Ő, és beszólt, és akkor betelet a pohár, "lázadj tini" ordítottál, talán még a szakáll is égnek meredt a 13-15 éves arcodon, odadobtad az utolsó huszasod az asztalra, és ritálisan leráztad magadról a gyermekkort. Csak így, egylevegővel! Lassan dolgozd ezt fel kérlek, és ha már nem is tiszteled többé, mert a méreg a véredben örökre ottragadt, azért legalább ismerd el hogy lehet hogy veled is baj van, és ha néha nem értesz valamit, azért még nem biztos hogy egy kalap szar. Kérdezz meg másokat, látod mindenki szívesen segít. Elek, mesélj te is magadról, hátha együtt zokogunk itt végre holnap este a nagy, mindent felemésztő katarzisban.

kmate

látom, Téged is megfogott a kép, amint egy szakállas általános iskolás ül a kocsmában, cigizik, és Vonnegutot olvas.

pedig hidd el, valószínű.

engem nyolcévesen anyukámék eltiltottak attól, hogy idősebb nőkkel dugjak, ezért a rákóczira kellett járnom, persze mindig ott lapult a zsebemben valami Kirkegaardtól, hogy a villamoson nyugodtan tudjak olvasni

:)

Te kocsmába jártál olvasni? Szegénykém, úgy sajnállak. Az a sok részeg bácsi, meg a zaj, de te csak olvastál és olvastál...
Ha megpróbáltad volna otthon ugyanezt talán meg is értettél volna valamit abból a sok könyvből

kmate: :)))
Nekem napsugaras gyerekkorom volt, csupa madárcsicsergés és hajóhinta, mégse tetszett a Hazátlan ember. Lehet, hogy valamit mégiscsak nagyon-nagyon elrontott az anyukám?

Elek

Elek

Még mindig nem az a baj, hogy nem tetszett, hanem ahogy hozzányúltatok. De ha ennyi komment ezt nem tette világossá számotokra, akkor azt hiszem hagyhatjuk is a fenébe az egészet.
De Vonnegut röhögne, az biztos.
Meg már én is.
:)

AZT SZABAD ... EZT NEM SZABAD!!

az az érzésem, Vonnegutot 16-18 éves kor között kell olvasni. az se mindegy melyik művébe fut bele először valaki. Lehet, hogy később is jó, de pl. nekem már később V. soha többet nem volt olyan élmény, mint az első Macskabölcső, vagy Burleszk.
Ez is olyan mint a Zabhegyező, korhatáros felülről...

Hát én ezzel csak egyet tudok érteni.

Na, ez, TonyCaviar, ez tényleg megmagyarázza azt az intellektuális faszverést, amit előadtál. Kihagytam, hogy egy írót azért is lehet utálni, mert valaki más szereti (mellesleg, ha közelebbről megszemléljük a történetet, gyakorlatilag elárulod azt, hogy azért sem szereted V.-t, mert akkor olyan lennél, mint a "csúnyabácsi" a kocsmában. hehe.). Bocsánat, és kösz hogy rávilágítottál. Tökéletesen igazad van.
Azért vicces, hogy szükségét érzed annak, hogy ne csak azt áruld el, olvastad Vonnegutot, hanem mintegy felmentésként mindenféle vádak alól azt is, hogy mellesleg milyen lázadó kamaszgyerek voltál a szakálladdal együtt. De ez a romantikus kép, amit elénk festettél a mocsokból kiemelkedő intellektuális ifjú lázadóról, ez olyannyira mucinózus... Kacag a májam...

images.google.co.hu/images?q=mucin%C3%B3zus&sourceid=mozilla-search&oe=UTF-8&client=firefox-a&rls=org.mozilla:en-US:official&ie=UTF-8&sa=N&tab=wi
...minket a mucinózus szájváladék...

Nem ártana először végigolvasni a vonneguti életművet, és aztán megírni egy, a fentihez hasonló sommás értékelést.
Vonnegut az egyik legjobb élő kortárs amerikai író, és ezt nem én állítom, tessék utánanézni.
A sémái persze hasonlók (melyik írónak nem?), a cselekményvezetése egy kaptafa (idősíkok összekuszálása), de azért ha egy kicsit is intellektuálisabb beállítottságú ember kezd neki az olvasásának, és főleg ha mindezt angolul teszi, akad némi elgondolkodtató az egy-másfél oldalas szösszenetetkben, amelyekből összeállnak a regényei.
Most szereztem meg az első regénye, az Utópia 14 első magyar kiadását, ez volt az első műve, amelyik időnként nem tetszett.


H. Kovács

Utópia! Hát persze! Ez volt az a könyv!
Köszi, H. Kovács!

Időközben most már gondolkodtam, hogy min is vitatkozunk mi itt (már amikor épp nem anyázunk, de az nem olyan érdekes.) Szóval sztem alapvetően kétféleképpen lehet olvasni, és mindkét olvasási módnak megvan a létjogosultásga: az ember vagy azt várja egy könyvtől, hogy útravalót adjon neki az Életre, hogy megerősítse abban, amit amúgy is gondol (ezt teszi Vonnegut A hazátlen emberben, de egyáltalán nem csak ott), vagy azt várja egy könyvtől, hogy zavarba ejtse, hogy kihúzza a lába alól a talajt, hogy elküldje nyüszíteni a sarokba; és nem azzal, amit a világról állít, hanem azzal, hogy szembeállít a világgal egy saját, autonóm világot. Ezt nem teszi Vonnegut; legalábbis sztem. És én ezért nem tartom túl nagy írónak, még ha sokan annak tartják is.

Elek

Elek,

én meg azon gondolkodom, hány beírás kell ahhoz, hogy felfogd: nem az a baj, hogy nem tetszett neked (nekem sem igazán, de ez mellékes), hanem az a szerinted teljesen helyénvaló stílus, ahogy írtál róla (ezt már kmate is megjegyezte, úgy látszik, elkerülte a figyelmedet). persze jogod van hozzá, hogy így írj, de akkor ne lepődj meg a válaszokon sem. Felesleges fintorognod, nem emlékszem, hogy valaki anyázott volna, te viszont "lenagypofájúmarháztál" egy 85 éves embert, aki akkor is több tiszteletet érdemelne, ha nem írt volna semmit.

Persze, értem, amit mondasz, csak engem ennek a vitának nem ez a része érdekelt, hanem az, hogy vajon mit esznek annyian Kurton. Amúgy most már a száz beírásra hajtok. A lenagypofájúmarha meg nem én voltam, hanem a Tony, de igazad van, ebben a személyiségkonstrukcióban mindegy.

Nem hiszem el, hogy tekintélytiszteletre akarjátok nevelni Eleket!?
Milyen logika diktálja azt, hogy egy 85 éves ember nem lehet nagypofájú marha, vagy ha az, én nem mondhatom meg bárkinek?
Én egyáltalán nem tisztelettel gondolom azt, hogy KV műve nem tetszik, kifejezetten tiszteletlen módon azt gondolom, hogy egy eredetileg tehetséges pofa stbstb. Akkor meg miért kéne tiszteletteljesen írnom? Miért kéne nekem tisztelnem egy vadidegen, másik kontinensen élő pofát, akitől ti sokat tanultatok?
Evvel az erővel azt is követelhetném, hogy mindenki most azonnal nagypofájúmarházza le Kurtot.
Mozart egy pöcs.
Shakespeare egy beszari senki.
Esterházy egy pökhendi firkász.
PKDick egy idegbeteg ponyvagyáros.
Szerintetek?

Persze, egy vénember is lehet marha, ahogy Tony Caviar/Elek is lehet egy szánalmas töppedtfarkú szarrágó. De a kérdés az, kell-e ilyesmiket puffogtatni? Le lehet marházni bárkit stílusosan is, ám sajnos TC/E a tipikus index-betegségben szenved, feltünősködés, megmondani-akarás, világ-anyázás, a stílusjegyek sorolása pedig kimerül az erőltetett hasonlatokból és a jópofáskodósnak, a sorok közül az olvasóra kikacsintósnak szánt mondathalmazokból. Próbáljatok túllépni azon a szinten, hogy egy gimnázium iskolaújságába írtok...

Egy korábbi vitához: Azt igenis elismerhetjük, hogy a kritikus megérdemel egy bizonyos fajta mentelmi jogot; nehogy már magyarázkodnia kelljen, mit miért írt, ne legyen feltétel, hogy ő jobbat alkotott. De onnantól kezdve, hogy a beírásokra reagálni kezd, védeni az álláspontját, elveszti hitelességét - innentől kezdve csak egy mocskos blogger a magyar internet egy kevésbé eldugott sarkából. Ha fontosnak tartja a "kocsma-sztorit", írja bele a cikkbe, építse aköré "elemzését", de ne várja el, hogy kritikusként nézzünk rá - még ha esetleg a papírjai alapján az is volna.

Mellesleg az index indíthatna egy kritika-pályázatot, kiváncsi lennék a beérkező pályaművek minőségére.

Szóval:
Sok minden felmerült most bennem hirtelen, nem is tudom mivel kezdjem.Igyekszem rövidre fogni.

Elek: Talán azt eszik rajta, hogy hogy ennyi évesen, és ennyi év után még mindig rendíthetetlenül hisz valamiben, ami ahogy haladunk a történelemben egyre kevesebbeknek számít, pedig szerintem semmiképpen(!) sem érdemes megfeledkeznünk róla. Nevess akár ki, de a sok szar ellenére ő még mindig rendíthetetlenül hisz az emberekben. Én ezt tiszteletre méltó dolognak találom. Többen felvetteték, hogy csak fiatalon élvezhető. Nem tudom, nekem épp akkor kezdett igazán megtetszeni mire felnőttem. A könyvei(mert ugye nem 'csak' regényíró) is mind erről szólnak. Van akiket untat ez a téma, mások elcsépeltnek találják, elavultnak. Holott jóideje az egyik legfontosabb kérdés ezen a bolygón, az ember, a tettei, és létezésének következményei. Tőlem brúszwillisz ötvenszer megmentheti a világot, le se szarom, bár valóban van rá matematikai esély hogy egyszer nekünk jön valami az űrből. Viszont rengeteg örökké aktuális kérdés van, amin érdemes lehet morfondírozni, bár gyanítom sokunk számára ez elég kényelmetlen. És ő pont ilyesmikkel foglalkozik. Ez jó, és szerintem szükséges is. De ha nem vagy vevő erre, akkor valóban nem sok esélyt látok rá, hogy kedveld, de ez persze, ahogy már szóba került fentebb, nem baj.

Tony: A legutolsó hozzászólásod végül két dolgot juttatott eszembe. Az egyik, hogy tényleg nehéz gyerekkorod lehetett.
A másik, hogy ha így folytatod, te is fiatalon fogsz meghalni a nagy belső lángolástól, mint mondjuk James Dean, csak neked még annyi sem jutott.
:)

Tony, off leszek.
Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot: ne kezdj olvasáselméleti fejtegéttesekbe, mert jönnek a magyar-szakos főiskolások és a tanítóképzősök, és kinevetnek. Azt pedig egy kritikus sem szeretné, hogy hiteltelenné váljon.
Másrészt nincs igazad azzal, hogy te csak kritikus vagy, és kritikát kell írnod, mert lehet, hogy megsértegeted az olvasóidat. Te egész egyszerűen nem szereted Vonnegutot, tehát már nem tudod objektívan szemlélni, de akkor mért írsz róla kritikát, ha annak pártatlannak kell lennie?
Elnézést, nem kioktatni akarlak.

Nem kétlem, hogy nehéz gyerekkorod volt, és sajnállak érte. De! Szánalmas a vitában magad mellé állítani ezt a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy 13-15 éves szakállas (:)- ez gondolom nagyon fontos Vonnegut szempontjából) fejjel piálgatva és cigizve erkölcsileg felülemelkedni látod magad azon a bizonyos emberen :))))
Ez még csak egy dolog. De a másik az, hogy nemhogy büszke vagy arra, hogy ezt így gondolod, de érvnek tekinted magad mellett.
Itt - függetlenül attól, kinek van igaza a Vonnegut-témában - azzal operálni, hogy Vonnegut egy hazátlan vén marha, belefér. De ezt a te gyermekkorod valóban mucinózusan interpretált szeletkéjével alátámasztani...

Amúgy szerintem Tonynak igaza van abban, hogy néha az emberek a túlzott tekintélytisztelet miatt nem mondják ki a véleményüket... Igaza van, hogy LEHET ilyeneket mondani. Nekem csak azzal volt problémám, hogy egy mű létjogosultságát vitatta. Pedig amíg egy könyvet akár egy ember is érdemesnek tart az elolvasásra, addig volt értelme megírni, és nem kellett volna inkább cigizni helyette - bár néha az jobban esik :)))

Azt gondolom, szó sem volt itt tekintélytiszteletről (hacsak nem Elek vélte úgy: attól menő, ha tekintélyében támad egy tekintélyes írót)

Viszont itt ( TonyCaviar 2006.06.19. 20:57:09 ) kibújt a szög a zsákból: mint az óvodás, amikor körbe-körbe rohangálva azt ordibálja: PISI! KAKI! FÜTYI! PUNCI!
és ettől nagyfiúnak érzi magát...

"Evvel az erővel azt is követelhetném, hogy mindenki most azonnal nagypofájúmarházza le Kurtot."

miért, ki követelte Tőled, hogy tedd az ellenkezőjét?

"Miért kéne nekem tisztelnem egy vadidegen, másik kontinensen élő pofát, akitől ti sokat tanultatok?"

a fő kérdés inkább az, miért kell leszólnod, pöcsöznöd, marháznod stb. olyanokat, akiket nem is ismersz.

lehet, hogy Johnny Rotten volt a jeled az óvodában, és az elégít ki, ha a neked nem tetsző embereket egy-egy rövid, de velős jellemzéssel (pöcs, hülye, senki, marha stb.) ország-világ előtt lerendezed, de azért ne akadj már ki, ha valakinek esetleg ez nem tetszik.

de végülis mindegy, eddig se akartad érteni, amit írtak Neked, vagy ha akartad, de csak így sikerült, az még rosszabb

Hát, Kvantum, ezzel az ovis hasonlattal igen a fején találtad a szöget :))) Mindazonáltal szerintem nem baj, ha valaki ilyen kijelentéseket tesz. Csak az a baj, ha ezek után nagyon komolyan veszi magát :)))

Kösz Tony, hogy válaszoltál.
Én mondjuk jót röhögtem rajta... talán tényleg sok egy kicsit errefelé a tekintélytisztelő. Lehet, hogy Kurt ezen (mármint a kétségbeesett védelmezésén) meg hányna egyet... ;o)
Abban mindenképpen igazatok van, hogy a kor nem érdem, hanem állapot. Azt qrvára nem szeretem, ha vkinek a korára hivatkoznak.
Bár én szeretem Kurt papát és nemigen tetszett a kritika (a könyvet még nem olvastam), azért nem nyúlok a tőrömhöz ellene. Asszem igazat kell adnom nektek annyiban, hogy a kritikusnak:
1. Nem kell különleges képzettség, ergo bárki lehet kritikus (a kritikus nem szakértő!).
2. A kritika (részben fenti miatt) baromi szubjektív műfaj.
Ebből amúgy emlékeim szerint voltak már nagy viták, nyílt levelezgetések stb. más kritikusokkal kapcsolatban is (pl. az ÉS-nél).
Ha mindjárt az elején egyértelműen és nyíltan leszögezed, hogy még utálod is azt, akit kritizálsz, akkor talán még az sem baj. Aki képes rá, az már akkor innen viszonyít, aki meg nem... annak úgyis mindegy.
Viszont: "...szembeállít a világgal egy saját, autonóm világot." Akik ezt megcsinálták, azok asszem tényleg nagy írók. Bár... mind jól csinálták? És hányan vannak ilyenek? És tényleg CSAK azok a nagyok?
Ha jól értelmezem, amit írtál, akkor ilyenek elsősorban az SF-Fantasy (ez ellen lehet, hogy rémülten fogsz tiltakozni, de nyilván nem a ponyva szintre gondolok, hanem mondjuk Lem, Bradbury, Tolkien), abszurd, szürrealisztikus írások elkövetői.
Ilyen értelemben akkor Mark Twain sem egy nagy író. Sőt, nem is igen vannak nagy írók, csak nagy művek. (Amúgy; ez lehet, hogy helyesebb megközelítés is lenne...)

hagyjuk már ezt a tekintélytisztelet dolgot.
utoljára a gimiben hallottam, meg volt még egy ilyen idétlen szó, asszem az hogy disztingválj. Egyiket sem hallottam azóta. :)
Kétségbeesettnek meg talán azt nevezném, ha valaki olyanról akar mindenáron véleményt írni, aki utál. Üres patron puffogtatás, helykitöltés, ilyesmi. azt meg mint megtudtuk ez a műfaj ilyen, lehet reagálni, még hányni is, de ne már megint valaki más (KV) nevében;) az a része már mondjuk érdekesebb, ahogy széleslátőkörű szerzőnk beszűkíti a 'jó' művek lehetséges feltételeit. Így még biztosan rengeteg lehúzós kritikát figunk kapni.
Pupa, asszem ez volt a legtömörebb összefoglalása ennek a dolognak:)

De most mér' ne adja ki magából (főleg egy blogban) az utálatát? Mondjuk akár terápiás célzattal? Ha világosan tudatja az elején, hogy utálja, akkor tudod, hogy mihez tartsd magad. Oszt' ha te meg szereted, akkor el se olvasod a kritikát. Aki meg szintén utálja, az meg ráveti magát.
Amúgy meg nem értek egyet veled abban, hogy ha utálja, akkor nem lehet tisztességes mértékben akár objektív is. Lehet akár hűvösen elismerő is. Szerinted minden kritikus szeret mindent és mindenkit, akiről kritikát ír? És ha így van, akkor az a kritika nem lehet esetleg a másik irányba elfogult? És ha így van, az nem ugyanakkora baj?

De unalmasak ezek a hozzászólások!

Esküszöm ti mindannyian mazochisták vagytok!
Ha nem tetszik ez a stílus, ahogyan a csápgézán/homáron/comment.comon használnak, akkor ne olvassátok őket!

Méghogy a cikkíró direkt leszól mindenkit! Na ja, erre jöttök ti, és direkt ezért jöttök ide, hogy ti meg leszóljátok a cikkírót.

Nem úgy kellene ennek lenni, hogy ha van itt egy cikk és rossz, akkor senki se ír hozzászólást? Ha meg jó a cikk, akkor ír, és akkor látszik, hogy melyik a jó, melyikről érdemes beszélni.

De úgy látszik a rossz cikkek gerjesztenek hozzászólási dühöt - ami kontraszelekció, mert akkor a zindexes pasik egyre inkább ilyeneket fognak írni...

:oDDD

Cpt. Flint,

"De most mér' ne adja ki magából (főleg egy blogban) az utálatát?"

ez már rohadt unalmas. ki a franc vonta kétségbe, hogy joga van azt írni, amit akar? ahogy nekem is jogom van leírni az ellenvéleményemet. amit aztán vagy megért, vagy nem. tisztára olyan ez, mint az a politikus, aki nyitott egy blogot, aztán amikor kapott x vele ellentétes véleményű kommentet, elkezdett durcáskodni.

Liv,

lehet, bennem van a hiba, de még sosem volt olyan ingerem, hogy egy jó cikk olvastán klaviatúrát ragadjak és meleg hangon gratuláljak a szerzőnek.
a bunkóság viszont esetenként előhozza belőlem a grafománt :)

(amitől még ki tudok akadni, amikor olyasmit akarnak emberek szájába adni, amit nem mondtak. ilyen pl. a "tekintélytisztelet" vagy mondjuk ez a mondatod: "Méghogy a cikkíró direkt leszól mindenkit!" - ki állította, hogy direkt leszól mindenkit?!)

"Lehet, bennem van a hiba, de még sosem volt olyan ingerem, hogy egy jó cikk olvastán klaviatúrát ragadjak és meleg hangon gratuláljak a szerzőnek."
Azt nem is kell... :)

"a bunkóság viszont esetenként előhozza belőlem a grafománt :)"

Hát látod ez a baj, hogy csak gratulálni tudunk vagy anyázni? A hozzászólás bármi lehet e kettő között...

"ki állította, hogy direkt leszól mindenkit?!)"

Nos, általában ez a vélemény a zindex kritikusairól. Sok más topikban megfogalmazták már, sőt néha a zindexesek direkt rájátszanak erre.

Konkrétan ebben a topikban pl. ezt írta karl:

"a "kritika" egyértelmüen a "na ma kit fikázzak le" hozzáállás szülötte."

(miért nincsenek megszámozva a hozzászólások?

"még sosem volt olyan ingerem, hogy egy jó cikk olvastán klaviatúrát ragadjak és meleg hangon gratuláljak a szerzőnek"

na látod, ezért tart itt ez az ország, ahol tart! :)

J. S. Bass, ehhez persze egy JÓ cikk is kellene .... :))

haha, 1-1

Liv,

mutass rá kérlek, hol anyáztam? szerintem pontosan azt tettem, ami a fikázás és az anyázás között van :)

egyébként az index szerintem elég sokat tett azért, hogy sokaknak a fikázós stílus jusson az eszébe róla. az első hozzászólásomban épp ezekre hoztam pár példát.


J. S. Bass

igazad van. sokkal előrébb tartanánk, ha mindenki bátran pöcsözne, beszarizna bárkit, és ezért max. csak gratulálni lehetne. ;)

de most már tudom, hogy én vagyok az oka a megszorító intézkedéseknek. :)

A baj csak az hogy most már tényleg eltértünk a témától. De ha valaki tényleg venné a fáradtságot, hogy végigolvassa ezt a sok szösszenetet ami itt született, akkor azért ki tudná szűrni Liv, hogy ki az aki csak zsigerből bunkózza a szerzőt, és ki az, aki esetleg próbál valamit kezdeni ezzel az egésszel. Ha megfigyeled a többség csak egyszer írt, különös tekintettel az egyszerűbb 'tényközlő' jellegű hozzászólásokra. Az általánosítás pedig innen kicsit szarul hangzik. Pláne hogy mondjuk magához a témához egy betűt nem tettél hozzá. Ahogy mostanság már kb senki..
Az országot meg végképp kár belekvereni,
nyakig ér a szar már így is:)

"mutass rá kérlek, hol anyáztam? szerintem pontosan azt tettem, ami a fikázás és az anyázás között van :)"

Ki állította, hogy te (gyz) anyázni szokott? Hol írtam ilyet? Mutass rá.

"egyébként az index szerintem elég sokat tett azért, hogy sokaknak a fikázós stílus jusson az eszébe róla."

na szóval mégis...? :)

"de most már tudom, hogy én vagyok az oka a megszorító intézkedéseknek. :)"

Hiába van ott a végén a szmájli, csak sejteni engedi a politikai pártállásodat... :)
És akkor természetesen már minden világos :))))))))))))

Liv,

lehet, hogy önhittség, de mivel idéztél tőlem egy mondatot, majd válaszoltál rá, bátorkodtam feltételezni, hogy Rólam beszélsz. ha nem, megkövetlek.

"Hiába van ott a végén a szmájli, csak sejteni engedi a politikai pártállásodat... :)
És akkor természetesen már minden világos :))))))))))))"

No erre igazán kíváncsi lennék :)

Naaa, azé' a politikát már végképp nem kéne idekeverni!!!

gyz:
""De most mér' ne adja ki magából (főleg egy blogban) az utálatát?"

ez már rohadt unalmas. ki a franc vonta kétségbe, hogy joga van azt írni, amit akar? "

Pl. kmate. Hogy csak egyet említsek hirtelen, mert ő van a legközelebb.