
Ez az Időugrás a Marson cím megtévesztő. Valami izgi, jövőbemutató klasszik-scifis kalandot sejtet, krómosan csillogó időgéppel, és intergalaktikus reményekkel, miközben ez az egyik legsötétebb Dick, amit valaha olvastam. A címe lehetne Skizofrénia Amerikában, ezt fedik a cím szavai: a skizofrénia megtekeri az időt, a Mars pedig csak egy félresikerült újvilág, ahol hatványozottan bukkannak fel az Óvilág problémái. Ennyit a megfejtésről. Ha azt hiszik, most boldog vagyok, mert ezt így felismertem, nagyon tévednek. Teljesen le vagyok sújtva. Ez egy lesújtó regény: PKDick életének két legnagyobb tragédiájáról szól: az irodalomról és a tébolyról.
Az első százötven oldal tisztára olyan, mint bármelyik amerikai regény, mondjuk egy Fitzgerald; unatkozó háziasszonyok altatókat dobálnak magukba, elidegenedett férjek néznek ki a jármű ablakán, cinikus spekulánsok és feketézők gátlástalanul gyalogolnak át a kisemberen. Egyszóval, mainstream irodalmi aspirációit maximálisan szem előtt tartva, ha a Marsra helyezve is a történetet, Dick igyekszik úgy írni, ahogy azt a művelt közönség Amerikában elvárja tőle. A Marson is mindenki pszichológushoz jár, akárcsak Kaliforniában, népbetegség a skizofrénia, mindenki ismeri a szakkifejezéseket, és kényesen vigyáz a pszichéjére.
Aztán szinte tapintható, ahogy elfogy a cérna. Az egyik rosszkedvű fejezet végén az egyik főhősnek elege lesz, és kifut a világból, azaz leszegett fejjel nekirohan egy száguldó busznak. A feketéző Steiner halála végzetesen megkavarja a dolgokat. Innentől átveszi az irányítást a téboly, minden korhadni kezd, romlani, korrumpálódni, mert odabentről már mindent a halál zabál, ami ismerős lehet az UBIK-ból, ahol még megoldást lehetett találni a közelítő halál ellen, azzal a bizonyos spray-vel. A Marson nincs menekvés, és érezzük, hogy a szerző ujjai a bomlott elme nyirkos sötétjében tapogatóznak, és miközben arról beszél, hogy egy konkrét skizofrén társasága milyen rossz hatással van egy lappangóra, érezzük, hogy rá is nagyon rossz hatással van, hogy erről kell írnia, és a szemünk láttára merül egyre mélyebbre a betegség ingoványában. A regény vége felé több oldalas sűrű, komor hallucinációkba gabalyodunk, a szemek kifordulnak, és hosszúlábú bogarak másznak elő mögüle, a kicsorbult fogak elmásznak, de nem is folytatom, mert rám is nagyon rossz hatással van...
Philip k. Dick: Időugrás a Marson
fordította: Pék Zoltán
Agavé könykiadó
2006, Budapest
2280 Ft
sabe 2006.06.07. 15:42:02
TonyCaviar 2006.06.08. 14:06:04
Té, mint Tamás 2006.06.09. 20:44:19
(Amúgy az intellektualitását miért kérdőjelezed meg?)
alee 2006.06.19. 15:09:48
TonyCaviar 2006.06.19. 15:41:11